|
|
 |
|
 |
A wurlitzer száz éve
|
1989 november 30. csütörtök (AFP/MTI-Panoráma) - Éppen egy évszázada, 1889 november utolsó napjaiban, a kalifornia San Franciscoban táncoltak először olyan zenére, amelyet egy furcsa dobozból némi pénz bedobásával csalogattak ki. Ám a mai értelemben vett wurlitzer létrejöttéig még negyven évig várni kellett, s a gépzene 1935 és 1960 között élte fénykorát.
A nevezetes szerkezet angol neve - juke-box - századunk második
évtizedében terjedt el, az Egyesült Államok déli részén a
találkahelyek jelölésére használt juke-house kifejezés alapján. A
nálunk megszokott ,,wurlitzer,, voltaképpen egy gyártó cég neve.
Száz esztendő alatt az ember és a zenedoboz ,,szerelme,, nemcsak
a művészetekkel, hanem a politikával is összefonódott az Egyesült
Államokban. Születésekor a juke-box csak egyetlen zeneszámot
ismételgetett, s csak 1928-ban készült olyan szerkentyű, amelyből
lemezek egyik vagy másik oldalát lehetett választani. A hangszóró
nélküli fonográf után ormótlan rádióra hasonlító doboz a harmincas
években indult el diadalútján. A szesztilalom korlátozásainak
megszüntével százezrével állították be a nehézkes szerkezeteket az
amerikai vendéglőkbe és szórakozóhelyekre. Amikor pedig a negyvenes
években elterjedt a szving, majd a blues és - főleg - az ötvenes
évektől a rock and roll, az ifjúság számára a gépzene a független,
új kultúra jelképévé vált. És a háború idején az amerikai katonák
magukkal hozták a zenedobozt Európába is.
A műszaki fejlődéssel párhuzamosan a formák is finomodtak: egyre
kevesebb lett a ,,kurbli,, egyre ritkább a fa és a plasztik. A
formák mind szögletesebbé váltak, terjedt a króm, a villogó
fényhatások, amelyek alkalmasak voltak a mindinkább uralkodóvá váló
agresszív zene - a rock - aláfestésére. Az amerikai filmek ebben az
időben szinte elképzelhetetlenek a wurlitzert körülvevő fiatalok
ábrázolása nélkül. A legtöbb zenedoboz az ötvenes években készült.
Ám a rádiók mindennapossá válása, a lemezjátszók, majd a magnók,
és később a televízió, és a képmagnó elterjedése, azután pedig a
walkman és a kompaktlemezek megjelenése kemény csapást mért a hajdan
oly virágzó wurlitzer-iparra. A hanyatlás látványos: 1955-ben még 43
ezer darabot adtak el, tíz év múlva 28 ezret, újabb tíz esztendő
elteltével 17 ezret és egy további évtized múlva már csak tízezret.
Manapság az új szerkezetek ára 3 és 9 ezer dollár között mozog,
ám nosztalgikus korunkban ennél jóval többet is adnak egy-egy
,,korabeli,, darabért. Bár a gyártók ma is bíznak a zeneautomaták új
életre keltésében, azért maguk is sóvárgó szeretettel gondolnak
vissza a negyvenötös fordulatszámú lemezek régi szép világára....+++
1989. november 30., csütörtök 11:37
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|