|
|
|
|
Huzakodás a jusson
|
Jókora vihart fog kavarni az a törvényjavaslat, amelyet a privatizációs kormánybiztos készíttetett el szakértők egy csoportjával. A javaslat szerint ugyanis a kereskedelmi, a vendéglátó és a szolgáltató vállalatoktól el kell venni, és az óllam vagyonát kezelő - ezután létrehozandó - szervezethez kell csatolni a kisebb üzleteket. A vagyonkezelő szervezet azután - így szól a javaslat - versenypályázatot ír ki, és a nyilávnosság ellenőrzése mellett adja el a boltokat magánvállalkozóknak. alc.: Az állami vállalatokat a maszekok tartják el Nagyobb teret nyitni a magánvállalkozásnak minden ágazatban ésszerű, különösen az a boltok, a vendéglátóhelyek esetében. Ezeknek a parányi gazdálkodó egységeknek végképp nincs szükségük rá, hogy valamilyen vállalati központból kapjanak irányítást. A sarki füszeres mindig pontosan tudja, mi a teendője, és nem szorul se kereskedelempolitikai irányelvekre, se másmilyen gyámkodásra. Az pedig tökéletesen ellenkezik érdekével, hogy hasznát meg kelljen osztania egy vállalati irányító apparátussal. Márpedig ma ez a helyzet: a boltok jövedelmet termelnek, ami az állami vállalatot illeti meg. A jövedelem ilyen, vállalati szintű centralizálása jól látható a szerződéses üzleteknél. Ott a boltvezetők akkor is kötelesek a központnak átalánydíjat fizetni, ha a központ semmiféle szolgáltatást nem nyújt nekik. Nem egy vendéglátó vállalat ma már szinte kizárólag az átalánydíjból él, mert a nem szerződéses üzletei alig jövedelmeznek valamit. Ha azt is számításba vesszük, hogy ugyanakkor sokan vágnának bele magánvállalkozásba, kivált kereskedelmi és vendéglátó szolgáltatásba, de nem jutnak üzlethelyiséghez, akkor igencsak logikusnak látszik a törvényjavaslat tervezete. De semmiképpen sem minősítik elfogadhatónak a vállalatok. Nekik ugyanis, ha zsugorodik, majd megszűnik az üzlethálózatuk, akkor létalapjuk szűnik meg. És van is némi igazságuk: milyen alapon veszik el tőlük azt, ami az övék? (folyt.)
1989. november 30., csütörtök 13:56
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|