|
|
|
|
Körinterjú
|
München, 1989. október 14. (SZER, A munka világa) Munkástanácsok, vagy - és - független szakszervezetek alakuljanak-e az üzemekben? Hogyan viszonyuljanak egymáshoz, illetve a dolgozókhoz. Egy kérdéskörben három vélemény hangzik el budapesti tudósítónk, Szilágyi Sándor körinterjújában: - A Szolidaritás Szakszervezeti Munkás Szövetség, a Magyar Demokrata Fórum és a Szabad Demokraták Szövetsége tatabányai naggyűlésén Takács András a Szolidaritás Szakszervezeti Munkásszövetség szóvivője beszédében azt szorgalmazta, hogy az üzemekben mielőbb alakítsák meg a munkástanácsokat, és ruházzák fel őket tulajdonosi jogkörrel. Takács Andrást kérdezem, hogy ez azt jelenti-e, hogy az SZSZMSZ lényegében az MDF munkástanács kezdeményezésekhez csatlakozott-e? - Először is tisztázni kellene a fogalmakat, ki mit ért munkástanács alatt. Mi a munkástanács alatt a munkásoknak a tulajdonossá válásának az egyik formáját látjuk, ami lényegében az 1956-os forradalom által kezdeményezett munkástanácsokhoz való visszatérést jelenti. Olyan formában nem támogatjuk az MDF-nek a munkástanács szorgalmazását, ami összemossa a szakszervezetet és a munkástanácsot. Külön kell választani a dolgot. A munkástanácsnak elsősorban egy üzem területén a dolgozók teljes rétegét kell képviselnie, amiben lehet Szolidaritás tag, SZOT tag, akár szakszervezeten kívüli és a gyárvezetés is, míg egy szakszervezetnek elsősorban a saját tagságának az érdekeit kell képviselni. Az nyilvánvaló, hogy egy munkástanács adott körülmények között nagyon is együtt tud működni egy független szakszervezettel, de lehetnek olyan kérdések, ahol márpedig nem, mert akkor, amikor a munkástanácsnak elsődleges feladata az üzemnek a gazdaságosságának, a jobb működésének a feltételeinek a biztosítása a munkásoknak a bevonásával, addig egy szakszervezetnek elsősorban a dolgozói érdekeket kell képviselni. (folyt.)
1989. október 14., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|