|
|
 |
|
 |
- MSZMP kongresszus - 2. folyt.
|
És volt Németh Miklósnak egy nagyon érdekes - mondjuk gyakorlati
politológus szempontjából döntő mondata - mégpedig az, hogy nekünk
nem az számít, hogy hány párttagunk van, hanem az, hogy hány
feladatot fog kapni a párt a választásokon. Úgyhogy ez a pragmatikus
hozzáállás bizony nem igen volt osztott mások által. Ugye a további
szónokok a maguk parókiális érdekeiket mondogatták.
- Tehát akadtak a régi típusú pártnak is szószólói?
- Hát ezek közül a leglátványosabb volt, amit én úgy hívnék,
hogy Berecz János hattyúdala, vagy nyilvánosan harakirije -, mert ő
két és fél percet kért egy nagyon-nagyon feszült, tőmondatokkal
elmondott szöveghez, amiről azt mondta, hogy kérem én a mai napig is
vallom, hogy reformkommunista vagyok és itt döntenünk kell, hogy itt
reformkommunisták fognak-e pártot, vagy a jövőben csinálni dolgokat,
vagy azok, akik magukat csak reformereknek nevezik. És ugyanakkor
megértéssel nyilatkozott mondjuk olajágat nyújtva Nyers Rezső felé.
De teljesen nyilvánvaló volt, hogy támadásról volt szó. Teljesen a
Pozsgay-Németh-vonal ellen állt ki.
Közben persze az is kiderült, hogy Berecz János követői sorban
elhagyták őt, és hát bizony éppen most a népi demokratikus
platformban bújkálnak - legalábbis ez a mende-monda a kongresszusi
küldöttek között.
- Most Nyers Rezső szerepe mintha egy kicsit tisztázatlan lenne,
mert elhangzott a konferencia elején, hogy talán ő mégis a Grószék
felé tartott, illetve nem tartozik egyértelműen a Pozsgay-Németh-
vonalhoz, de ugyanakkor nem tartozik a konzervatívok közé sem?
(folyt.)
1989. október 7., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|