|
|
|
|
Jelcin-ügy: Utazás a whiskys pohár körül? (1. rész)
|
1989. szeptember 21. (MTI) - Nem akadt még szovjet politikus, akinek a nyugati utazásáról beszámolva, a hazai sajtó főképp azt domborította volna ki, hogy hány pohár tömény gurult le a magasrangú vendég torkán. Borisz Jelcinnek és a Pravdának közös erővel sikerült megtörnie ezt a jeget - amerikai útról lévén szó: whiskyvel és szódával.
A szovjet párt központi orgánuma kritikátlanul, szó szerint átvette az olasz La Repubblica című lap írását, amely azt állította, hogy Jelcin, a peresztrojka fenegyereke, az Egyesült Államokban tett nyolcnapos előadókörútját szabályosan végigrészegeskedte. A keserű poharat azonban végül a Pravda szerkesztőségének kellett kiinnia: kénytelenek voltak a lap hasábjain - igaz, a hetedik oldal alján eldugott rövid közleményben - elnézést kérni Jelcintől. Kiderült ugyanis, hogy Vittorio Giucconi, az eredeti mű szerzője a latinosnál is nagyobb könnyedséggel bánt a tényekkel: beszámolója igencsak kétes megbízhatóságú információkra támaszkodott. Lássuk hát a tényeket. Jelcin tíz amerikai városban tartott előadást. Egyebek közt azt fejtegette: a szovjeteknek ki kell tépniük szívükből ,,a félelem rozsdás szögét,, ahhoz, hogy olyan szabad emberekké váljanak, mint az Egyesült Államok polgárai. A szovjet tagköztársaságoknak valódi szabadságot kell adni; a többpártrendszerben nincs semmi elítélendő; a Szovjetunióban elakadt a peresztrojka szekere; az SZKP KB Politikai Bizottságából el kellene távolítani az öt legkonzervatívabb személyt - íme néhány a jelcini vélemények közül. Ami pedig Jelcin egyik jellemző amerikai tapasztalatát illeti, azt ő maga így fogalmazta meg: otthon a pártvezetők ellátását szolgáló különleges üzletekben sincs azt megközelítő színvonalú választék, mint az átlagos amerikai élelmiszeráruházakban. Jelcin előadásonként 25 ezer dollárt kapott. Ebből fedeznie kellett a körút költségeinek nagy részét. Százezer dollárért egyszer használatos injekciós tűket rendelt a kábítószerfüggőségben szenvedő szovjet betegeknek, hogy ezzel is csökkenjen az AIDS terjedése. Megállapíthatóan vásárolt több videokazettát, így például Rambo-filmeket. És itt érkezünk el az italhoz. A beszámolók színes összevisszasága kavarog szemünk előtt. Egyesek szerint egy csomó Jack Daniels Black Label márkájú whiskyt szerzett be. Mások úgy vélik, amerikai vendéglátói elfelejtették felhívni a figyelmét arra, hogy a Tennessee whiskyt - ellentétben a vodkával - nem felhajtani, hanem szopogatni szokás. (folyt.)
1989. szeptember 21., csütörtök 14:21
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Jelcin-ügy: Utazás a whiskys pohár körül... (2. rész)
|
Megint mások ,,a szállodai szoba magányában kiürített vodkásüvegek garmadájáról,, írtak. Ezzel szöges ellentétben egyesk viszont úgy tudják, hogy Jelcin nem magában ivott, hanem állandóan vedelő, népes társaság vette körül a programokkal zsúfolt körút szinte minden órájában. Akadt fültanú, aki állítólag hallotta, amikor Baltimore-ban egy látogatóját Jelcin azzal köszöntötte, hogy ,,Igyunk egyet a szabadságra ,,. Mindent egybevetve aligha az a legfontosabb, hogy mit és mennyit ivott Jelcin. Aki csak egy kicsit is ismeri az orosz társasági élet hagyományait, az sejtheti. Jelcin - amerikai útja során - oroszos lelkesedéssel gyakorolta a tévékamerák összetüzében szereplő, a ,,közvélemény érdeklődésében lubickoló,, politikus szerepkörét. Ebbe beletartozott a forró kézszorítás boldoggal-boldogtalannal, és beletartozott a néha szellemes, olykor kissé lapos poénok sziporkája is. A hatás sem maradt el, kiérdemelte a legnagyobb bókot, amit egy idegen kaphat: azt mondták, olyan a gondolkodása, mint egy amerikaié. Igaz meglehetősen hűvösre sikeredett Bush elnökkel véletlen szerűre megrendezett és hangsúlyozottan nem hivatalos találkozója, de erre is van magyarázat. Jelcin egyebek közt azt a véleményét sem rejtette véka alá, hogy Gorbacsov napjai meg vannak számlálva, ha nem következik be radikális fordulat a szovjet közellátás helyzetében, s ebben az esetben legfeljebb egy évet adott a pártfőtitkár-elnöknek. Bush viszont Gorbacsovval látja biztosítottnak a javuló szovjet-amerikai kapcsolatok és a tárgyalások jövőjét, mert jól tudja, hogy a Jelcin által előre vetített fordulat csak árthat ennek az ügynek. Jelcinnel ebben közösek érdekeik, s bár a szovjet politikus úgy tesz, mintha nem venne róla tudomást, amerikai kommentátorok nyíltan kimondták: ő is Gorbacsov toleranciájának köszönheti, hogy a peresztrojka fenegyerekeként tündökölhet. Mégis miért a whisky fájt a legjobban a Pravdának? A szovjet közállapotokat élesen bíráló jelcini megállapításokat csak bajosan lehetett volna nyíltan támadni. Hiszen a kedden és szerdán tartott KB-ülésen éppenséggel arról volt szó, hogy baj van a nemzetiségi politikával, és hogy gondot okoz az átalakítási folyamat lelassulása. Végül, hogy teljes legyen a kép, PB-tagokat váltottak le - olyanokat is, akik Jelcin Amerikában ismertetett listáján szerepeltek. Mire a KB-ülés határozatai ismertté váltak, a szovjet pártlap józanul gondolkodó szerkesztői is időszerűnek érezték, hogy bocsánatot kérjenek Jelcintől. +++ Kárpáti János, MTI-PRESS
1989. szeptember 21., csütörtök 14:23
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|