|
|
 |
|
 |
Az utolsó lehetőség (?) (1. rész)
|
Papp István, az MTI kiküldött tudósitója jelenti:
1989. szeptember 6. szerda (MTI) - A kedd esti és szerda reggeli
belfasti lapok már az esemény rangjához méltó terjedelemben
harangozták be a szerda esti Észak-Irország - Magyarország labdarugó
világbajnoki selejtezőt, amelynek legnagyobb tétje az volt, hogy a
két csapat közül melyik bucsuzik el egészen biztosan a jövő évi
olaszországi döntőtől. A zöld sziget játékosai - mint kiderült -
meglepő önbizalommal várták az esti kezdőrugást. A hazai
futballisták legtöbbje inkább már arról nyilatkozott, hogy mit érnek
majd el Dublinban, október 11-én az irek ellenében...?
Persze akadt, aki a szerda estéről is szólt. A Queen,s Park
Rangers 850 000 fontot ,,érő,, csatára, Colin Clarke kijelentette,
ha nem sikerül bevennie Disztl Péter kapuját, nagyon el lesz
keseredve. Hasonló magabiztosság jelzője: a magyar válogatott
szálláshelyéhez közeli fogadóirodában akár háromszoros pénzt is
hajlandóak lettek volna a bukmékerek fizetni vendéggyőzelem esetén,
mig az északireket ,,papiresélyeseknek,, tartották.
Bicskei Bertalan szövetségi kapitány jelöltjei szerdán délelőtt
gimnasztikáztak a Hotel Conway parkjában, majd pihenő következett. A
csapat nyugodtan készülhetett a szerda esti találkozóra, hiszen az
esélyesség terhe a legkevésbé sem nyomasztotta a játékosokat.
A szemekben azonban ott volt a kérdés: a szerda este az utolsó
lehetőség Olaszország felé...? (folyt.köv.)
1989. szeptember 6., szerda 15:53
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|