Rendszerváltás és az MTI

	Napirenden a vérellátás helyzete (1. rész)
1989. május 24., szerda - A vérellátás helyzetét, a legégetőbb gondokat tekintette át az Országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága szerdai parlamenti ülésén. Dr. Hollán Zsuzsa, az országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet igazgatója elöljáróban az elmúlt három évtized eredményeit ismertette, rámutatva arra, miként sikerült a térítésmentes véradással a vér- és vérkészítmények biztonságát nagy mértékben fokozni. Szólt arról, hogy már az 1960-as évek elejétől egyszer használatos eszközöket alkalmaznak minden vértranszfúziós állomáson, s a világon hazánk az elsők között vezette be a véradók AIDS-szűrését. A gondok közé sorolta, hogy a többszöri jelzések ellenére a nagy vérigényű klinikai szakmák fejlesztésével párhuzamosan nem fejlődtek a helyi vértranszfúziós intézmények. A megfelelő bővítések és felújítások hiányában az ott dolgozók megengedhetetlen körülmények között végzik munkájukat. Súlyos gondként említette a véradások számának drámai csökkenését, amit kapcsolatba hozott a társadalmi közérzet romlásával. A helyzet megváltoztatására új donorszervezési és propaganda módszereket kellene alkalmazni, s szükség lenne a munkaidő utáni vérvételek számának jelentős növelésére - mondta. Hangoztatta azt is, hogy a vérellátó szolgálat nem mondhat le a munkahelyeken szervezett véradásokról. Ez utóbbi gondolattal kapcsolatban felhívta a figyelmet arra, hogy az utóbbi időben egyes munkahelyeken akadályozzák e tevékenységet. Az önkéntes véradók nem a teljesítménybérrel emelt órabérüknek megfelelő illetményt kapják a véradás idejére, hanem csak az alapbérüknek megfelelő összeget, ellentétben a Munka Törvénykönyvében előírttal. Dr. Hollán Zsuzsa kifogásolta, hogy a vértranszfúziós szolgálat dolgozóinak jövedelme jelentősen elmarad más egészségügyi szakágakétól, jóllehet tevékenységüket egyetlen klinikai szakma sem nélkülözheti. A súlyosbodó problémák további forrásaként a vérkészítmények magas előállítási költségét nevezte, amelyet a vér és a vértermékek ára meg sem közelít. Új árrendszerre lenne szükség, erre azonban több lépcsőben kellene sort keríteni. Elsőként - 1989. július 1-jétől kezdődően - olyan árrendszert kellene bevezetni, amely a vérkészítményeket vásároló 118 kórháznak 8 millió forint többletterhet jelentene. Az áremelkedés miatti többlet kiadások mintegy 60 százalékát viszont egy központi intervenciós keretből ezek az intézmények visszakapnák. (folyt.köv.) 1989. május 24., szerda 18:34
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Napirenden a vérellátás helyzete (2. rész)
A vérellátókat fenntartó kórházak, egyetemek ily módon összességében 20 millió forint körüli plusz bevételhez jutnának. A megnövekedett bevételek 20 százalékát a vérellátókban dolgozók anyagi ösztönzésére, 50 százalékát pedig az országos feladatok teljesítéséhez szükséges legfontosabb fejlesztésekre kellene fordítani. Sándor József, a Péterfy Sándor utcai kórház vértranszfúziós állomásának vezetője a véradómozgalom eredményesebbé tételére azt az igényt fogalmazta meg, hogy a véradókat a véradás idejére átlagjövedelem illesse meg. Hantos János, a Magyar Vöröskereszt főtitkára a több mint 600 ezer nyilvántartott véradó társadalmi megbecsülésének fontosságát hangsúlyozta. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a véradások legnagyobb bázisát jelentő nagyvállalatok átszerveződése, szétaprózódása, a vegyes érdekeltségű vállalatok alakulása megnehezíti a véradások szervezését, lebonyolítását. A vitában felszólaló képviselők egyetértettek a véradóállomások dolgozóinak nagyobb anyagi megbecsülésével, s azzal is, hogy az önkéntes véradókat a vállalatok ösztönözzék a humán szolgálat folytatására. Megoszlottak viszont a vélemények arról, hogy fenn kell-e tartani az önkéntességet, vagy térítéshez kellene kötni a véradást. Az ellenzők szerint a térítéses rendszer ,,megfojtaná,, az önkéntes mozgalmat, a fizetés mellett érvelők viszont a mozgalom kiteljesedését látták benne. Dr. Hollán Zsuzsa válaszában szólt arról, hogy számítások szerint a térítéses véradás bevezetése évente félmilliárd forintba kerülne, ha minimum 800 forintot adnának a véradóknak. A döntő érv azonban nem a takarékosság, szerinte a vér és vérkészítmények biztonságát csak a térítésmentes véradás szolgálhatja. Egy kérdésre válaszolva cáfolta, hogy hazánknak feladata lenne a Varsói Szerződés hadseregének ellátása vérplazmával, illetve annak fontos alkotóelemével, az albuminnal. Ez utóbbi életmentő készítmény itthon is ,,katasztrófa-tartalék,,, évente 2000 kilogramm a reális szükséglet, s azt folyamatosan frissel cserélik. Az ilyen rémhír árt a véradómozgalomnak, lehetetlen még feltételezni is, hiszen ha valamennyi magyar állampolgár rendszer véradó lenne, akkor sem lehetne ennek eleget tenni. Külföldre eddig egyetlen esetben került nagyon kis mennyiségű albumin, amit a Magyar Vöröskereszt juttatott az örményországi földrengés sújtotta terület lakóinak. (folyt.köv.) 1989. május 24., szerda 18:37
Vissza »

	Napirenden a vérellátás helyzete (3. rész)
Csehák Judit szociális és egészségügyi miniszter arról szólt, hogy a vállalatok közcélú adomány címén ma is elszámolhatják törvényesen a véradás miatt kieső munkabér-költséget, ennek ellenére elképzelhetőnek tartotta, hogy majdan a társadalombiztosítás térítse meg a véradás idejére járó munkabért. Hangoztatta, hogy a szervezett, önkéntes véradómozgalomról semmilyen körülmények között nem szabad lemondani. A minisztérium a Magyar Vöröskereszt véradó-propagandáját az idén 6,7 millió forinttal támogatta, s az Országos Tervhivatal egyetértésével a minisztérium honvédelmi célú tartalékkeretéből 10 millió forintot átcsoportosított az Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet beruházásaihoz. A bizottságot ezután Madarasi Attila pénzügyminisztériumi államtitkár tájékoztatta a költségvetés helyzetének stabilizálását szolgáló tervezett kormányintézkedésekről. (MTI) 1989. május 24., szerda 18:38
Vissza »