|
|
 |
|
 |
- Interjú Demszky Gáborral - 1. folyt.
|
- Azok, akik a közüzemi díjakat, a lakbéreket nem tudják fizetni
- viszonylag kevesen vannak egyelőre, bár ez a szám növekedni fog -,
milyen elképzelései vannak általában a szegényekre, a
kisnyugdíjasokra vonatkozóan?
- A fővárosban 200 ezer nyugdíjas él az 5600 forintos létminimum
alatt. Én úgy gondolom, hogy elfogadhatatlan az, hogy embereknek a
gyógyszer és a tej között kelljen választani. Elfogadhatatlan az,
hogy fővárosi lakásokban ne legyen fűtés, mert nincs pénze tüzelőre,
nincs pénze az elektromos fűtés bekapcsolására a nyugdíjas
házaspároknak.
Itt, amit én ígérhetek, az az, hogy a fővárosi szociális
segélyezés rendszerének kiterjesztésével egy valódi szociális-hálót
hozunk létre, megemeljük azt az 1,2 milliárdos alapot, amely
jelenleg rendkívüli és rendszeres segély céljára szolgál, és így
biztosítjuk, hogy legalább a téli hónapokban egy-két alkalommal,
később pedig rendszeresen is a létminimum alatt élő nyugdíjasok
támogatást kapjanak.
- Nyilvánvalóan, hogy ez sikerüljön, ehhez ma már forrásra van
szükség és ehhez nélkülözhetetlen a vállalkozások támogatása. Milyen
koncepciója van erre vonatkozóan?
- Valóban, ha az önkormányzatnak nincsenek bevételei, nincsenek
adóbevételei, nincsenek személyi jövedelemadó-bevétele, nincsen
nyereségadó-bevétele, ha a fővárosban nem indul el a privatizáció,
ha a fővárosban nem tudnak gyökeret verni az új vállalkozások, akkor
szociális segélyezésre sincsen mód, és akkor hiába beszélünk
szociális védőhálóról - ezt kifeszíteni nem tudjuk a szegények alá.
(folyt.)
1990. szeptember 28., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|