|
|
|
|
Gorbacsov lehetőségei
|
München, 1989. november 29. (SZER, Világhíradó) - Rentoul Ferenc Londonból Gorbacsov lehetőségeit latolgatja, miképpen reagálhat a Kreml a két Németország közeledésére: - Hivatalos részről egyelőre semmi megnyilatkozás nem történt Kohl kancellár beszédéről, de azért elég világos, hogyan fog alakulni a közeli napokban, vagy hetekben az angol álláspont. Nyilván a belső problémák nyomására a szovjet külpolitika nehéz helyzetben van, és feladatát még bonyolultabbá tették az egymást gyors ütemben követő kelet-európai fejlemények. De bárhogy alakuljon is a helyzet, Gorbacsov kénytelen lesz továbbra is az orosz történelmi leckék útmutatásait követni, és így első feladata marad körülhatárolni, vagy korlátozni a német hatalom terjeszkedését. Szergej Karaganov, szovjet külpolitikai szakértő az angol külpolitikai társaság ülésén tartott előadásában hangsúlyozta, hogy most, a szövetségek lazulása idején némileg csökkenhet a stabilitás, úgyhogy jó lenne újabb nemzetközi biztonsági rendszer megteremtésén gondolkodni. Gorbacsov tehát nehéz választás előtt áll. Nézhetné tétlenül, hogy Kelet-Németország lassanként a NATO feltételei mellett a Nyugat ölébe hulljon? Ez azzal járna, hogy a szovjet haderőket ki kellene vonni a Varsói Szerződés tagállamaiból, mialatt a NATO lábhoz tett fegyverrel, de továbbra is teljes felkészültséggel szemlélné az eseményeket. A másik választása az lehetne, hogy ennek a megelőzésére minél előbb megpróbáljon engedményeket kicsikarni a Nyugattól. (folyt.)
1989. november 29., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Gorbacsov lehetőségei - 1. folyt.
|
A harmadik, és a legkevésbé valószínűbb választás pedig az lenne, hogy fegyveres erővel tartsa fenn a keletnémet kormány hatalmát, és így az NDK - mint önálló állam - továbbra is területén tarthatná a szovjet csapatokat. Ez azonban felborítaná mindazt, amit Gorbacsov eddig el akart érni. Kérdés tehát: megengedheti-e magának bármely szovjet vezető, hogy Kelet-Németország átálljon a Nyugat oldalára, hogy a két Németország egyesüljön, és hogy ugyanakkor a Varsói Szerződés felbomlásával a Szovjetunió szövetségesei háborítatlanul a maguk útját járják a többpártrendszer és a demokrácia felé? Ez aligha látszik valószínűnek. Sokkal inkább elképzelhető, hogy önrendelkezési jogot adjon Kelet-Németországnak, és ennek ellenében kikösse, hogy Nyugat-Németország viszont szakítsa meg szoros kapcsolatát a többi nyugat-európai állammal. Ezzel már Sztálin is próbálkozott 1952-ben, de a németek elvetették ezt az ajánlatot. Gorbacsov azonban most előnyösebb helyzetben van, és azt sem téveszti szem elől, hogy Nyugat-Németországban jövőre választások lesznek. Mindez persze találgatás. Egy azonban biztos: akármennyit papolnak is az érdekelt politikusok az önrendelkezési jogról, Németország mai napig idegen csapatok megszállása alatt álló ország, és így a német egység kérdése végső fokon azokra a szövetséges hatalmakra tartozik, melyek győztesen kerültek ki a II. világháborúból. Nemzetközi jogi szempontból ezek a szövetséges hatalmak a mai napig nem kötöttek békeszerződést Németországgal. Jól tudja ezt Genscher, a nyugatnémet külügyminiszter is, és nyilván azért jött ma át Londonba, hogy kipuhatolja, mi az angol kormány álláspontja az általa oly erőteljesen szorgalmazott és oly hőn óhajtott német egység kérdésében. +++
1989. november 29., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|