|
|
 |
|
 |
Keletnémet fejlemények
|
Washington, 1989. november 29. (Amerika Hangja, Reggeli híradó)
- Kedves Hallgatóink
Európai szerkesztőségünkből most Pongrácz
Eszter következik.
- A Német Szövetségi Köztársaságban általában derülátón,
lelkesen viszonyulnak a kelet-németországi fejleményekhez. Nem
feledkeznek meg arról, hogy az Eric Honecker klikkjét felváltó új
vezetőgarnitúra szintén eléggé kompromittált.
Krista Wolf, a neves keletnémet írónő ezeket a máról-holnapra
sztálinistából demokratává vedlett politikusokat "nyaktekercsnek"
nevezte el. De nyugatnémet politikusok hajlanak arra, hogy némi
bizalmat előlegezzenek. Egon Krenzet, Honecker egyenes utódát
vállveregetésben részesítették, amiért a hét végén egyenes adásban
interjút adott az első nyugatnémet tv-hálózat egy vezető
riporterének, és bár a riporter nem fukarkodott a kényes és nagyon
kényes kérdésekkel, mégis kesztyűs kézzel bánt vizavíjával, nem
ismételte meg azokat a kérdéseit, amelyekre Krenz nyakatekert,
kitérő válaszokat adott, és nem mutatott rá az új keletnémet államfő
és pártvezér otromba csúsztatásaira.
Egészen másképp lép fel mostanában Wolf Birmann, a népszerű
dalénekes, akit 1976-ban Honeckerék kicseleztek
Kelet-Németországból, s aki azóta az NSZK-ban él.
Birmann valamiféle eszményített szocialista meggyőződésből
telepedett meg az NDK-ban. Gyújtó, és széltében terjedő dalaival,
amelyek szövegét is maga írta, alternatív intézménnyé vált
Kelet-Németországban. S minthogy a maga kissé naív eszményeinek
védelmében félelmet nem ismerőn állította pellengérre a gonosz és
hazug reálszocializmust, előbb betiltották nyilvános hangversenyeit,
úgyhogy csak zárt körben léphetett fel, majd pedig egy NSZK-beli
vendégszereplése alkalmával kizárták az NDK-ból és megvonták tőle
keletnémet állampolgárságát. (folyt.)
1989. november 29., szerda
|
Vissza »
|
|
- Keletnémet fejlemények - 1. folyt.
|
Birmann száműzetése bombaként érte a keletnémet írókat,
művészeket. Hatalmas szolidaritási akció indult, számos prominens
kultúrmunkás aláírásával folyamodványt intéztek Honeckerékhez:
vizsgálják felül a Birmann elleni döntéseket. De a rezsim
hajthatatlan maradt, sőt nyomást gyakorolt a folyamodvány aláíróira.
Aki nem volt hajlandó visszavonni aláírását, azt kiutálták az
NDK-ból.
Ezzel kezdődött meg a legjobb keletnémet írók, színészek,
rendezők egy részének exodusa, más részüknek pedig, azoknak, akik
nem voltak hajlandók kivándorolni, hazai kiközösítése.
Egy évvel Birmann eltávolítása után önként ment nyugatra Sara
Kirch, akit a német nyelvterület legjelentősebb élő lírikusának
tekintenek. Birmann most nyílt levelet intézett a költőnőhöz, s
ebben fejti ki véleményét az NDK-beli változásokról. Egyáltalában
nem elnéző és nem megbocsájtó. Kertelés nélkül kimondja, mennyire
undorodik azoktól a keletnémet prominensektől, akik ma a reformerek
élvonalába tolakodnak.
Birmann, a tőle megszokott stílusban, enyhe trágárságoktól sem
tartózkodva tör pálcát azok fölött az írók fölött - s itt néven
nevezi Stefan Heymet, Kristof Heint, Heiner Müllert - akik
Honeckerék engedélyével bármikor látogatást tehettek Nyugaton, és
még ma is óvakodnak attól, hogy kiejtsék szájukon a nem engedéllyel
kiutazó, hanem nyugatra kiebrudalt kollégák nevét: Sara Kirchét,
Günter Kunertét, Reiner Kunzét és az övét, Birmannét.
Hitványnak minősíti Klaus Höpke kulturpolitikust, az ostobaság
könnyűsúlyú bajnokát, aki most is felszínen akar maradni. Hermann
Kant, az írószövetségi elnök cinikus csűrés-csavarásait és Stephan
Hermlint, a talmi írót, Honecker hervadt kebelbarátját. (folyt.)
1989. november 29., szerda
|
Vissza »
|
|
- Keletnémet fejlemények - 2. folyt.
|
Birmann haragja azonban elsősorban Egon Krenz ellen irányul,
akit új sárkánynak nevez, a mondvacsinált sárkányölők emberének. A
hülye-Krenz, a gyáva-Krenz, Krenz, a kretén, ezek még az enyhébb
kifejezések. De Birmann nemcsak szidalmaz, hanem háttér felderítésre
is törekszik. Krenz trónraemelői - mondja - arra spekulálnak, hogy
Gorbacsov megbukik.
Számításuk úgy szól, hogyha katonai államcsíny vet véget a
Szovjetunióban a peresztrojkának és glasznosztynak, akkor Krenz lesz
az NDK maradandó rákfenéje, s megszűnik annak lenni, aminek ma
képzelik sokan: merő átmenetnek.
Birmann azonban bizonyos benne, hogy rosszul számítanak azok,
akik Krenzet előtérbe tolták, és annak a reményének ad kifejezést,
hogy nem tartóztathatja fel a rezsim összeomlását. Talán négy hétbe
sem telik és megbukik, s "akkor végre, 1965 óta első ízben, ismét
nyilvános hangversenyt adhatok az NDK-ban
" +++
1989. november 29., szerda
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|