|
|
 |
|
 |
Demokratikus Magyarországért Mozgalom
|
-------------------------------------
München, 1989. szeptember 16. (SZER, Világhíradó) - A sűrű
sorokban ülő hallgatóság teljesen megtöltötte a Közgazdaságtudományi
Egyetem auláját ma délelőtt, amikor 4-5 televíziós kamera lencséje
előtt Gazsó Ferenc megnyitotta a Demokratikus Magyarországért
elnevezésű mozgalom zászlóbontó nagygyűlését.
A termet, a mozgalom nevét és egyben célját jelző feliraton
kivül egyetlen szál nemzetiszín selyem lobogó díszítette. Miután
Sinkovits Imre színművész felolvasta a mozgalom alapító
nyilatkozatát. Aminek ismertetésére nem térek ki, hiszen a hazai
sajtó már korábban közölte. Pozsgay Imre lépett a mikorofonhoz.
Amint köztudott, a Mozgalom a Demokratikus Magyaroszágért az ő
szellemi gyermeke. Az államminisztert várakozásteljes nagy taps
köszöntötte. Ő pedig: Hölgyeim és Uraim, Kedves Barátaim
-
megszólítással fordult a közönséghez. Az elvtárs szó nem hagzott el
a nagygyűlésen.
Mozgalma nem új versenytárs a politikai küzdötéren - hangoztatta
Pozsgay. A pártokkal nem perlekedni és vetélkedni akar, hanem új
politikai dimenzióban kiván mozogni. Nem új programot hírdet, hanem
jogállam irányába történő demokratikus és békés kibontakozás
érdekében a már meglévő különféle programokat akarja összerendezni.
Legyen a mozgalom a nemzeti párbeszéd intézménye, amelynek működési
elve a tolerancia. Éreztesse meg a nemzettel, hogy a radikális
politikai átalakulást nem a nyugalmából forgatja ki, ellenkezőleg,
ez teremti meg a nyugalmát.
Pozsgay Imre hagsúlyozta, hogy elismeri a pártok szükségességét.
Mindamellett úgy vélte, hogy a politikai piacon máris túlkínálat van
programokból. Aki akarta furcsálhatta, hogy a szónok nem is utalt a
népfrontra, melynek még nem oly régen a vezetője volt. És, amely
szintén azzal az igénnyel lép fel, hogy a nemzeti párbeszéd és a
pártok közötti összhang megteremtésének legyen az intézménye.
(folyt.)
1989. szeptember 16., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Demokratikus Mozgalom Magyarországért - 1. folyt.
|
Nem mellőzte Pozsgay azt a gyakran hallható megállapítást, hogy
a nép még többségében hallgat. Mozgalma úgymond, épp ennek a
hallgató sokaságnak óhajt cselekvési lehetőséget kínálni. Ez az
elképzelés, ez az érv is úgyanúgy hangzik, mintha a Népfront
korifeusai mondanák.
A szónok megállapította: a nemzet lelkileg, szellemileg már
visszavonhatatlalnul leszámolt az itt 40 éven át folytatott, és
csaknem katasztrófába torkolló politikával. A tagság már megtette a
fordulatot, ezt kell most intézményesíteni. A mindent tudó,
mindenkori(?) hatalmat olyan hatalommal kell felváltani, amelyet a
nép jóváhagyott a szabad választáskor és ami következetesen érvényt
szerez a népfelség és a jogállamiság elveinek.
Ennek jegyében szólította fel együttmunkálkodásra az ilyen
átalakulás híveit, akár az MSZMP reformerei közül, akár a szamizdat
felől jöttek. Ugyanakkor különállását emelte azokkal szemben, akik -
mint mondotta - az elmúlt korszakban csak a párturalom számára
kedvező eredményeket tudnak felfedezni. Igen nyomatékosan határolta
el Pozsgay Imre a mozgalmát a szociális demagágiától. Mely - mint
mondta - tűzcsóvás fáklyával jár, és elfeledi, hogy nem ez a kormány
okozta a bajokat. Ez a figyelmeztető minősítés nem egyértelműen csak
a konzervatív kommunisták által űzött demagógiára utal.
A szemlátomást csaknem kizárólag értelmiségiekből álló közönség
nagy tapssal fogadta beszédet, mely után Nyers Rezső üdvözlő
táviratát, és Németh Miklós kormányfő levelét ismertették. Nyers
aláhúzta, hogy az átalakításban a dolgozó tömegeknek is szerepet
kell kapniok. Még a kormányfő arra mutatott rá, hogy az utóbbi
hetekben a válság tovább mélyült és egyre több a szélsőséges
megnyilatkozás. Vigyázni kell, hogy a konfliktusok sorozata el ne
torlaszolja a kibontakozás útját.
Aggodalmas hangot ütött meg a hozzászólók sorában Kósa Ferenc
filmrendező is. Aki - mint mondta - az emberi tényezők csődjétől
sokkal inkább félti az országot, mint az eladósodás szorításától.
(folyt.)
1989. szeptember 16., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Demokratikus magyarországért Mozgalom - 2. folyt.
|
Bármennyire nemes szándék szól Kósa Ferenc ajkáról és más hozzá
hasonlóan tiszta emberek szavából, nehéz megérteni miért látják
aggasztónak azt a politikai tarkaságot, vitát, olykor heveskedést,
ami csak természetes velejárója a még mindig alig kibontakozott
többpártrendszernek. Nézetem szerint, nagyobb aggodalomra ad okot a
konzervatív és velük szövetséges centrista erők makacs ellenállása,
olykor fenyegetőzése, a huzavona, amit az ellenzékre kényszerítenek,
miközben ráhárítják a felelősséget a sürgető kormányintézkedések
elmaradásáért.
Vitányi Iván szociológus az Új Március Front egyik megalapítója
köszöntötte ezután az egybegyültekket. De nem adott érthető választ
arra, hogyan és miben látja a különbséget saját mozgalma és Pozsgay
újszülötte között.
Szokolay Sándor zeneszerző, és Sántha Ferenc író felszólalósa
előtt figyelmet keltett Bihari Mihály politológus előadásra kész
beszéde. Oly határozottan és keményen utasította el a bolsevizmust
és annak minden vállfaját, még az úgynevezett liberalizált kádári
változatát is, ami párját ritkítja a mai közéletben.
A marxizmust a történelem lomtárába vetette. Mondván, hogy annak
ma már csak filozófia-történeti jelentősége van. Ám, figyelmeztetett
azoknak az embereknek a veszélyes voltára, akik meglehet nem is csak
hatalomféltésből egy üdvözítőnek hírdetett ideológia nevében az
egész társadalommal és az egész történelemmel készek szembefordulni.
E veszély felismerése lehet - Bihari szerint - a Pozsgay féle új
mozgalom egyik összetartó ereje.
A délutáni órákba nyúló nagygyülésen még számosan felszólaltak,
köztük falvakból és gyárakból jött emberek is. +++
1989. szeptember 16., szombat
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|