|
|
 |
|
 |
Eseménynaptár
|
München, 1989. szeptember 14. (SZER, Magyar híradó) - Holnap,
pénteken délután 3 órai kezdettel tüntető menet indul a budapesti
Liszt Ferenc tértől a Lenin körúton át a Közlekedési Minisztérium
elé. A demonstrációt a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos
Szövetsége szervezi, így kívánva felhívni a figyelmet arra, hogy a
járdák, közutak és középületek tervezésénél és kivitelezésénél
Magyarországon még mindig nem számolnak a tolókocsival közlekedő
mozgássérültek, valamint a bottal járó idős emberek és a babakocsit
toló családok igényeivel.
- Holnap délután 5 órakor a Magyar Demokrata Fórum budai
szervezetei politikai nagygyűlést tartanak a Városmajori Szabadtéri
Színpadon.
Meghívott vendégek: Csurka István író, dr. Kónya Imre jogász és
dr. Raffay Ernő történész, szegedi országgyűlési képviselő.
- Folytatódik a Kereszténydemokrata Néppárt tagtoborzó
gyűléssorozata. Holnap délután 5 órakor a budapesti V. kerületben, a
Március 15-ike tér 8-as szám alatt lesz találkozó.
- Holnap délután 6 órakor a Szabad Demokraták Szövetségének
budapesti, V. kerületi szervezete tagtoborzó összejövetelt tart a
Belvárosi Ifjúsági Művelődési Házban - V. kerület, Molnár utca 9.
szám alatt. Pető Iván tart beszámolót a háromoldalú politikai
egyeztetőtárgyalásokról.
+++
1989. szeptember 14., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Forint - rubel - 1. folyt.
|
Ha ez így nem elég komplikált, tovább bonyolítja a dolgot az a
körülmény, hogy szovjet exportrendelések teljesítéséhez igen gyakran
több-kevesebb nyugati importra, azaz nyugati devizára van szükség,
amit az érdekelt vállalatnak egy másik árszorzó alapján kell
forint-ráfordításával biztosítania. De ha teljesen homályban marad
is, hogy a forint a rubelhez képest tulajdonképpen mennyit ér, az
egyértelműen világos, hogy a szovjet kereskedelemből hatalmas
veszteség származik.
A veszteség egyik forrása a krónikus többlet. A magyar fél
hosszú idő óta rendszeresen jóval többet ad el, mint amennyit
vásárol. Természetesen konvertibilis pénznemek esetében a többlet
elérése a logikus cél, hiszen az ország valutabevételeit gyarapítja,
fizetési mérlegét erősíti. De ebben a sajátos viszonylatban minden a
feje tetejére áll, itt az nyer, aki deficiteket csinál és az veszít,
aki többleteket halmoz. Azért veszít, mert a többletet nem lehet
realizálni sem áruban, sem szolgáltatásban, sem fizetőeszközben.
Naturális veszteség szó szerint abból adódik, hogy több áru megy ki
az országból, mint amennyi bejön oda. A másik veszteség pedig abból
származik, hogy a magyar-szovjet államközi szerződések feltételei,
elsősorban árfeltételei a legtöbb esetben rendkívül hátrányosak
Magyarországra nézve. Megérdemel egy kis kitérőt annak a vizsgálata,
hogy miért annyira hátrányosak?
Itt részben arról van szó, hogy nem a piachoz igazodó szuverén
vállalatok szerződnek egymással, amelyek csak kölcsönösen kifizetődő
feltételekben lennének hajlandóak megállapodni, hanem olyan államok,
amelyek alá-fölérendeltségi viszonyban állnak. A teljes magyarázat
azonban összetettebb. (folyt.)
1989. szeptember 14., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Forint - rubel - 2. folyt.
|
Magyarország elsősorban olyan gépeket és iparcikkeket exportál,
amelyek a világpiacon nem versenyképesek, csak KGST-piacokon
találnak vevőre. A Szovjetunió viszont elsősorban olyan
nyersanyagokat és energiahordozókat kínál, amelyek - éppen azért,
mert nem feldolgozott termékek - a világpiacon is eladhatók
keményvalutáért. Ezzel a különbséggel mindkét fél tisztában van,
amikor a szerződéseket megkötik, tehát a legtöbb magyar cikk ára
viszonylag alacsony a szovjet fél áraihoz képest. Az persze
feltétlenül igaz, hogy ez az előnytelen helyzet abból a gazdasági
berendezkedésből, torz gazdasági fejlesztésből, termékszerkezetből
származik, amelyet a Szovjetunió kényszerített Magyarországra. De ez
a körülmény természetesen sohasem jöhetett szóba az államközi
szerződések megkötése során.
Az érintett magyar vállalatoknak, amelyeket az államhatalom
megbízott a szerződésekből rájuk háruló kötelezettségek
teljesítésével, mindebbe nem volt lényeges beleszólásuk, de
évtizedekig nem is volt panaszra okuk. Az állam ugyanis megtérítette
nekik az előnytelen feltételekből származó veszteségeket, sőt még
fiktív nyereséget is biztosított nekik, mindezt a költségvetésből
hatalmas szubvenciók formájában. Elsősorban nagyvállalatokról volt
szó, amelyek fejlesztésre is komoly állami támogatást kaptak,
amelyek vezetői személyileg is szorosan belefonódtak a politikai
hatalomba. Ők nem kockáztattak semmit. A veszteségeket az állami
költségvetés közvetítésével a társadalomnak kellett viselnie.
A jelenlegi általános válság ezen a területen is lassan,
keservesen kikényszerít változásokat. Tavaly júliusban a kormány úgy
döntött, hogy megvonja a szovjet piac szolgálatára vezényelt
vállalatoktól azokat a szubvenciókat, amelyeket az árveszteségek
kiegyenlítésére kaptak. (folyt.)
1989. szeptember 14., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Forint - rubel - 3. folyt.
|
Az érdekelt nagyvállalati lobby hatalmas jajveszékelésben tört
ki, és a dolog iróniája, hogy ebben volt is némi logika, elvégre -
mint végre felfedezték és ki is mondták: az államhatalom hozta őket
ilyen helyzetbe, az államhatalom diktálta rájuk a kedvezőtlen
termékösszetételt, csakúgy mint az előnytelen árak elfogadását és
mindezt a szubvenciók fejében, amelyet most egycsapásra elvesz
tőlük. Ismét érvényesült az egy lépés előre, fél lépés hátra
gyakorlata.
A kormány, hogy lecsillapítsa tiltakozó iparbáróit, felajánlotta
a kompenzációt. Tavaly szeptemberben leértékelte a forintot a
rubelhez képest, vagyis módosította a javukra a szovjet forgalomra
érvényes árszorzót. Addig egy-egy rubelnyi magyar exportért 26
forintot fizetett ki nekik a Nemzeti Bank, tavaly szeptembertől
29-et, majdnem 12 százalékkal többet.
Ez a kompenzálás azonban elképesztő baklövésnek bizonyult. A
vállalatok - mondhatni - felhívást kaptak a keringőre, hogy
maximálisan kihasználják a számukra kedvezőbb árszorzóból kínálkozó
lehetőségeket, tehát fokozzák a Szovjetunióba irányuló exportjukat
,és csökkentsék az importot. Amúgy is erre ösztönözte őket a kormány
lépése. Ha behoztak valamit a Szovjetunióból, ez már rubelenként 29
forintjukba került 26 helyett, viszont ha exportáltak, minden
rubelnyi árbevétel után 3 forinttal többet kaptak a Nemzeti Banktól,
mint korábban.
Az ország veszteségének egyik forrása tehát, a meddőn
felhalmozott többlet, tovább gyarapodott, éppen akkor, amikor a
sürgős leépítése lett volna indokolt. Ez a kompenzáció végzetesen
jól sikerült. Annyira jól sikerült, hogy idén az első félévben nem
kevesebb, mint 800 millió transzferábilis rubelnyi új többlet
halmozódott föl, illetve ennek megfelelő új veszteség az ország
számára. (folyt.)
1989. szeptember 14., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Forint - rubel - 4. folyt.
|
Az új intézkedés logikus korrekciója ennek a baklövésnek. Az
exportőr ezentúl 27 forint 50-et kap a banktól 29 helyett, ha
importál, csak 27,50-et fizet be 29 helyett. De hozzá kell tenni,
hogy amilyen logikus, olyan szánalmas is ez a korrekció. Az új
árszorzó még mindig valamivel jobban ösztönöz a meddő többlet
halmozására, mint a tavaly nyári, amikor még 26 forint volt a
mostani 27,50-nel szemben. A korrekció amolyan egynegyed lépés
előre, vagyis a gyakorlatban nem old meg semmit. +++
1989. szeptember 14., csütörtök
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|