|
|
 |
|
 |
Herendi Munkástanács
|
München, 1989. szeptember 9. (SZER, A munka világa) - A Herendi
Porcelángyárban nemrég megalakult - 1956 óta első - magyarországi
munkástanács szervezője, Palkovits Imre beszél az alakulás óta eltelt
időszak eseményeiről.
- Hányan léptek be a Munkástanácsba? Voltak-e kilépők?
- Jelenleg 1400 fölött néhány személlyel rendelkezünk, illetve
ennyien vagyunk a munkástanácson belül. Most belépés ennyi történt,
de ugyanakkor kilépés is történt néhány, mert maga a szakszervezet -
amit mi végül is feleslegesnek tartottunk a gyáron belül - nem adja
olyan könnyen a pozícióit és ugyanolyan módszerekkel, ahogy mi
megalakultunk, illetve kikiáltottuk magunkat az egyesülési törvény
alapján, ők is ilyen módon hoztak létre egy ideiglenes helyi
szervezetet. Mert a régi szakszervezet vezetése lemondott, és nem
volt semmiféle szakszervezeti vezetés, csak maga a tagság. Most erre
az ágazati szakszervezeti rész a SZOT-on belül, ezek létrehozták
amit az imént említettem, ilyen módon egy ideiglenes szervezetet, és
ők próbálkoznak különböző - általunk nem éppen tisztességesnek
tartott - módszerekkel, hogy elnyerjék az embereknek a bizalmát.
- Tehát akik ide beléptek, elképzelhető, hogy nem egészen a
saját akaratukból léptek be, esetleg félrevezették őket?
- Az olyan módon történt, akik oda beléptek, illetve maradtak
szakszervezeti tagok, azok nem egy jelentős létszám, és a személyi
kör sem jelentős, mert fizikai dolgozók és a vezetői réteg nagy
többsége kilépett magából a régi szakszervezetből. Az más kérdés,
hogy a vezetők nem léptek még be jelenleg a munkástanácsba, érzik
azt az ellenszenvet még, ami ugye kialakult a dolgozók részéről.
(folyt.)
1989. szeptember 9., szombat
|
Vissza »
|
|
- Herendi Munkástanács - 1. folyt.
|
Nem mondanám azt, hogy megtévesztett emberek léptek csupán
vissza, vagy maradtak bent a szakszervezetben, bár a szakszervezet
eleve megpróbál mindent. És amint az imént is mondtam, nem
tisztességes eszközökkel doloznak. Egy alkalommal, amikor abba a
helyzetbe kerültünk, hogy valamiféle követeléssel felléphetünk, mint
munkástanács, első között kértük azt, illetve követeltük a
szakszervezettől, hogy számoljon el a vagyonával, illetve a dolgozók
vagyonával és osszuk meg a vagyont. A tagdíjakból a pénztárukban
lévő pénzt, amit a dolgozók önkéntesen fizettek be ebbe a pénztárba,
azzal a céllal, hogy saját magukat segélyezzék ebből, illetve a
segélyekre ezt fel lehessen használni a rászorulóknál.
Erre a mi levelünkre, amit augusztus 23-ikán adtunk le a
szakszervezet volt vezetőségének, a mai napon kellett
kikényszerítenünk a választ, mert nem voltak hajlandók írásba adni
azt, hogy nem osztják meg a pénzt. Ezt viszont gyakorlatban
érzékeltették velünk, mert felkértek minket egy tárgyalásra, hogy
egyezzünk meg, hogy ezt a pénzt ők nem adják oda nekünk fejkvóta
szerint, hanem majd közösen osszuk szét ezt a pénzt. Úgy akarták
magát a precedens létrejöttét elkerülni, ugye azt, hogy mi
munkástanács, elsők között, hogy elpereljük a szakszervezetnek a
pénzét, illetve hát végül is a dolgozók pénze, mert mi nem vagyunk
hajlandók ezt másképp tudomásul venni, ez a mi pénzünk, tehát ezt mi
fizettük oda be. Más kérdés, hogy ezt a szakszervezet a saját
vagyonának tekinti.
Most a jóságos atya szerepében akarnak feltünni, oly módon, hogy
javasolják nekünk - nekünk, akik őket elkergetjük, mert nincs rájuk
szükségünk - nekünk javasolják, hogy osszuk szét ezt a pénzt együtt.
Tehát dolgozzunk össze. Ezt egyszerűn nevetségesnek és
felháborítónak tartom. (folyt.)
1989. szeptember 9., szombat
|
Vissza »
|
|
- Herendi Munkástanács - 3. folyt.
|
- A dolgozók maguk között - ha valaki, akkor ők tudják, mi a
probléma - megbeszélik, és a maguk közül kijelölt képviselőnek ezt
leadják, és ezek a képviselők továbbítják fel egészen az operatív
vezetésbe, amit a munkástanács ideiglenes vezetése jelent, és
próbáljuk ezeket a feladatokat elvállalni, hogy meg tudjuk oldani
őket.
Nagyon nehéz és fáradtságos dolog ez - legalábbis a mai napig -,
mert 25-ikén kaptuk meg a cégbejegyzésünket a Veszprém megyei
Bíróságtól és azóta is, ami a nagy probléma, hogy egyfolytában
bizonygatnunk kell, hogy nekünk jogunk van létezni, most már ezt nem
vitatják. Most már azt vitatják, hogy nekünk nincsenek
szakszervezeti jogaink, mivel munkástanács vagyunk, de mi a
dolgozoók érdekvédelmében alakultunk elsősorban, és épp ilyen jogi
vitákat rendeznek a kifárasztás, az időhúzás céljából.
- Kik ezek az ők?
- A régi szakszervezet. Végül is a szakszervezeti hatalom, meg
még akik csatoltan tartoznak hozzájuk. Maga az MSZMP a bázisa a régi
szakszervezeteknek, hiába magyarázzák azt, hogy a munkahelyeken ne
folyjék politizálás ugye, és hogy maga az érdekvédelem az teljesen
politikamentes, és függetlenül a pártoktól működjön. A szakszervezet
emberei, a funkcionáriusai ugyanakkor a legtöbbjük párttag, a mai
napig is tagja az MSZMP-nek.
- Közben az országban szó van arról, hogy az MSZMP - ahogy
egyébként az összes többi párt is - vonuljon ki a munakelyekről.
Herenden volt szó erről, az Önök gyárában? (folyt.)
1989. szeptember 9., szombat
|
Vissza »
|
|
- Herendi Munkástanács - 4. folyt.
|
- Maga az a függetlenített párttitkári státusz az már megszünt.
A volt függetlenített párttitkár az visszament a régi területére
dolgozni.
- Viszont a hivatalos szakszervezet vezetői egyben az MSZMP-nek
is tagjai. Igyekeznek politizálni is, illetve nem annyira csak
politizálni, hanem egy szakszervezeti Mikulás bácsiként meggyőzni a
munkásokat arról, hogy jobb helyük volt a régi...
- Így, így. Ugyanakkor minket vádolnak azzal, hogy politikai
tevékenységet is felvállalunk mi, akik alakulásunkkor leszögeztük,
hogy nem kívánunk politikai párttá válni és politizálni csak annyit
kívánunk, amennyi a napi élettel jár és ami elengedhetetlen végül
is. Most próbálják a hivatalos szervek jogi útra terelni a mi
ügyünket, és próbálják azt a lelkesedést, illetve azt erőt lefojtani
a joggal, hogy mi munkások ugye érzünk magunkban annyi öntudatot és
jogot arra, hogy amit tettünk, arra volt jogunk. Tehát felháborodni
az igazságtalanságokkal szemben. Most érezzük azt, hogy nekünk
jogunk van megvédeni az érdekeinket. Ugyanakkor jönnek az elavult
Munka Törvénykönyvével, amivel ütköznek a mi elképzeléseink. Na most
eljutottak már a kérdések a legfőbb fórumokra, az Igazságügyi
Minisztériumba, a Legfelsőbb Ügyészséghez, és ezeken a fórumokon is
- állítólag visszaérkeztek a hírek, mi személyesen ugyan nem
tárgyaltunk senkivel -, hogy nem utasítják el a mi követeléseinket,
nem vitatják a jogainkat, de nincs egy olyan írás, nincs egy olyan
pecsét, ami megnyugtathatná a mi vezetőinket.
- Innen kezdve hiába tudja az ember a józan eszével, hogy
Önöknek van igazuk a vezetéssel szemben, innentől kezdve
elképzelhető, hogy a dolog egy nagyon bonyolult jogi problémává
fajul, amelyhez szakértelemre van szükség. Jogi szakértelemre,
amihez azt hiszem a munkástanácsnak egy idő után szövetségesekre
lesz szüksége. Olyan szövetségesekre, akik tisztában vannak, mondjuk
a joggal. Vannak ilyen szövetségesek? (folyt.)
1989. szeptember 9., szombat
|
Vissza »
|
|
- Herendi Munkástanács - 5. folyt.
|
- A Magyar Demokrata Fórum segít nekünk ezekben a nehéz
kérdésekben. Tehát így a jogi területeken is. És végül is úgy néz ki
a dolog, hogy ez nekünk jó, mert ők támogatnak, de más oldalról meg
tudnak minket támadni az ellenfeleink, hogy a politika mégiscsak
benne van, és magát az MDF-et is vádolják azzal, hogy így próbál a
munkahelyekre beférkőznik, és létrehozni ilyen szervezeteket. De hát
ez egyszerűen rágalom és nevetséges, mert az MDF még soha nem volt
itt Herenden, amikor ez a probléma felvetődött. És mi kerestük meg
az MDF-et, és ezt nem győzőm eleget hangsúlyozni, hogy nem ők
kerestek minket, hanem én személyesen kerestem fel az MDF-et, hogy
tényleg valami segítséget adjanak, mert elérkeztünk egy olyan
pontig, ahonnan nem tudunk tovább menni, mert szakértelem kell. Mi
egyszerű munkások nem vagyunk jogvégzett emberek, és a legfőbb
fórumokon is bizonytalanság van ezzel kapcsolatban, hogy velünk mit
csináljnak, hogy mik is vagyunk tulajdonképpen. Szakszervezet-e,
vagy politikai szerveződés. Egyáltalán nem tudják.
Azt meg egyszerűen nem veszik tudomásul, hogy mi mit gondolunk
magunkban. Mi egyszerűen meg akarjuk védeni az igazunkat, és nem
akarjuk, hogy újra a fejünk felett döntsenek és kihasználják a
birkatürelmünket, amit itt évtizedeken keresztül belénk sulykoltak.
+++
1989. szeptember 9., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|