|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/1989_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
Az erdélyi menekültek többsége fiatal
|
![](../img/spacer.gif)
------------------------------------- München, 1989. szeptember 7. (SZER, Magyar híradó) - Ara-Kovács Attila az erdélyi menekültügyet veszi szemügyre: Az idén 1 millió menekültre lehet számítani, akik kelet-európai országokból érkeznek folyamatosan a nyugati államokba - állítja egy minapi ENSZ-közlemény. E menekültáradat egyik - nem is jelentéktelen - részét képezik azok a Magyarországra érkező erdélyi magyarok, akiknek feldolgozott adatait épp a napokban jelentette meg a Társadalomkutatási Informatikai Egyesülés. Ha egy mondatban akarjuk összefoglalni az Erdélyből Magyarországra menekült magyar nemzetiségű emberek legfontosabb szociodemográfiai jellemzőit, tömören azt mondhatjuk róluk, hogy határközeli erdélyi magyar városokban élő szakképzett fiatalok. E megállapítással kezdi és egyben összegzi a már jelzett kiadvány azokat a jellegzetességeket, melyek a menekültkérdés számunkra legfontosabb összetevőit eredményezik. Szakképzett emberek és többségükben tehát fiatalok - állapítja meg az elemzés. Ez természetesen itteni beilleszkedésük szempontjából a legfigyelemreméltóbb két feltétel. De legalább ilyen sokatmondó az a tény is, hogy közel 67 százalékuk a határ menti erdélyi megyékből indult útnak, tehát olyan emberekről van szó, akiknek ugyan tiltott és titkos, mégis élő kapcsolatuk volt és lehetett az anyaországgal. A menekültek döntő többsége szakmunkás, és megközelíti a 10 százalékot azok száma, akik vezető értelmiségi funkciót töltöttek be korábban Erdélyben. (folyt.)
1989. szeptember 7., csütörtök
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
|
![](../img/1989_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
- Erdélyi menekültek - 1. folyt.
|
![](../img/spacer.gif)
A tanulmány kitér a menekülés körülményeire, konkrét okaira, de a magyarországi fogadtatásra is. És meglehetősen kíméletlenül elemzi azokat a délibábokat, illetve azok következményeit, amelyeket a menekültek ideérkezésük előtt kergettek. Igen jellemzőnek tartom idézni a jelentés idevonatkozó adatait. A független politikai csoportosulások közül mindössze kettőt tud a jelentés megemlíteni, amelyek mérhető kapcsolatokat tartottak fenn menekültekkel és segélyezték is őket. Míg a Menedék Bizottság, mely alig egy tucat aktivistából áll, a menekültek 7 százalékával épített ki kapcsolatot, és ezek egyharmadának segélyt is juttatott, addig a Magyar Demokrata Fórum 5 százalékukat fogadta, a számukra juttatott segély pedig - legalábbis a jelentés szerint - 0 volt. Elég hosszasan lehetne még taglalni ennek az igen precíz és nemcsak alapos, de szavahihető munkának a tanulságait. Ennek kapcsán - véleményem szerint - a legfontosabb mégis annak a körülménynek a figyelembevétele, amelyet tanulságként hordoz, s mely a társadalmi szervezőmunka mindennapjain túlmutat, és egyetemesebb politikai érvénnyel bír. Vagyis az, hogy bár e felmérést a magyar társadalom készítette - hogy úgy mondjam - saját használatára, hogy szembesülni tudjon a menekülthullámmal, mégis igazából az erdélyi magyarság ismerhet tényeiből magára. Az a magyarság, melyet korábban Romániában e tények révén önmagától zártak el leginkább. Ez okból érzem indokoltnak megjegyezni, hogy bár e jelentés a Magyarországra menekültek helyzetéről szól, mégis Románia mai körülményeit világítja meg igazán. Ezért érdemes lenne több nyelven megjelentetni, és széles körben hozzáférhetővé tenni ott, ahol a mai Románia tényeit tűrhetetlennek jelzik. +++
1989. szeptember 7., csütörtök
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
|