|
|
 |
|
 |
Horn Gyula fogadása a magyar-román értelmiségi csúcs
résztvevőinek (3. rész)
|
A kormányfő megrendülten szólt a marosvásárhelyi tragédiáról,
amelynek nyomán lángoló gyűlölet, erőszak és terror foglalja el a
megértésnek, a kisebbség védelmének helyét. Tragikus jelkép, hogy a
brutális erőszak legdurvábban egy mindig szelíden szóló, az erőszak
minden formáját elutasító, a két nép közeledéséért oly sokat tevő
íróemberre, Sütő Andrásra támadt.
A magyar álláspontot tolmácsolva kijelentette: a magyar kormány,
a különböző pártok és politikai szervezetek nyilvánosan állást
foglaltak a megértés, a jószomszédi viszony megteremtésének
szükségessége mellett. A magyar fél jóindulatát, a történelmi
újrakezdés szándékát nem csak szavakban, de tettekben is
bizonyította a decemberi romániai forradalom idején is.
A történelem menete most valamennyi kelet-európai nép számára
kiváló lehetőséget kínál hosszú ideje rendezetlen dolgaik
tisztázására, a görcsök oldására, a megosztottság felszámolására.
Igen nagy szükség van a toleranciára, a józan felelősségtudatra, a
higgadtságra. Mert nemcsak a lehetőségek nagyok, hanem a
veszélyforrások is számosak; főleg az intoleráns, kizárólagosságot
hírdető virulens nacionalizmus részéről. A lehetséges súlyos
veszélyekre hívták fel megdöbbentő erővel a magyar és a nemzetközi
közvélemény figyelmét azok a kifejezetten magyarellenes atrocitások,
amelyek az utóbbi napokban történtek Romániában. A kormányfő
sajnálattal állapította meg, hogy a korábbi hivatalos román politika
által szított fajgyűlölet mélyen hatolt a lelkekbe és a pogrom
határát súroló vad indulatokat képes kiváltani. Reményét fejezte ki:
felelős tényezők Romániában is tettekkel bizonyítják, hogy
felismerték, az európaiság rang, és annak elnyeréséhez a
demokratikus viszonyok tudatos megtervezésén és kiépítésén keresztül
visz az út.
Németh Miklós meggyőződését fejezte ki, hogy a budapesti
dialóguson szövődött kapcsolatok, barátságok fennmaradnak a jövőben
is, és hathatósan szolgálják a történelmi megbékélés ügyét. A
térségből ugyanis a kiutat nem Karabah felé kell keresni. Akik mégis
arrafelé vesznek irányt, azokat erkölcsi kötelességünk
figyelmeztetni: ez az ösvény nem Európába vezet, hanem onnan kifelé.
S ha a figyelmeztetés nem elég, akkor együtt, akár élőláncot alkotva
kell eltorlaszolnunk ezt az utat. (MTI)
1990. március 20., kedd 21:13
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|