Rendszerváltás és az MTI

	Békesi László nyílt levele (4. rész)
Ön kijelentette, nem kér olyan kormányból, amely 1992-re azt ígéri Önnek, hogy ha jól viselkedik, az akkori 50 dollárját megtoldja még 50 dollárral. Önnek ehhez természetesen joga van. A kormánynak azonban ahhoz nincs joga, hogy megrettenjen az Ön haragjától, és ezért tűrje, hogy az áruforgalomban nagy áldozatokkal kialakuló dollár elszámolású aktívum kétszerese emiatt kifolyjék az országból. Ön bizonyára nem tudja, vagy nem akarja tudni, hogy ez év első kilenc hónapjában több mint 40 milliárd forintnak megfelelő konvertibilis fizetőeszközt vásárolt meg a lakosság, ami több mint az ez évre remélt áruforgalmi többlet. Ezért tehát bármilyen fájdalmas volt is az intézkedés, az egész ország érdekét nézve, ezt a kormánynak meg kellett hoznia. Ami a személygépkocsi import terheit illeti, bizonyára elkerülte a figyelmét, hogy ez a kérdés már a Parlament nyári ülésszakán is szerepelt. Tekintettel arra, hogy az import jelentős hányadban liberalizálttá vált, s az autóimport már nem monopol üzlet Magyarországon, továbbá, hogy az eltérő jellegű vámok egységesítésére és harmonizálására törekszünk, már akkor meghirdettük, hogy az ÁFA-törvény módosítása kapcsán azt a magánimportra is ki kívánjuk terjeszteni. Felhívom a figyelmét továbbá arra is, hogy mindez megjelent ez év augusztusában az Adó című újságban is. Szó nincs tehát arról, hogy ezzel az önfejű bürokraták revolvereznek. Ami pedig a vámokat illeti, a személygépkocsik preferenciális vámja voltaképpen a vámharmonizálás előrehozását jelentette. S bár ebben a kérdésben most nem született kedvezőtlen döntés, azért talán a felháborodás nem homályosíthatja el azt a tényt, hogy nagyrészt e kedvezmény eredményeként napi mintegy félmillió dollárt költ el a magyar lakosság személygépkocsi-vásárlásra. Nem látom be, hogyan lehet e preferenciát ily vehemensen védeni akkor, amikor köztudomású, hogy akárcsak az egészségügy területén, hány fontosabb beszerzésre nem tudunk devizaforrást teremteni. S azt sem értem, hol van az előírva, hogy a vállakozások működési feltételei, játékszabályai nem változhatnak meg, akár egyik napról a másikra. Ez a világon mindenütt beletartozik a normál üzleti kockázatba. Elnök Úr Csak remélni tudom, hogy indulat szülte levelei és megnyilatkozásai a higgadt mérlegelés, a feladatok és a felelősség elhatárolásának végiggondolása után a közvélemény előtt és az Ön számára is más megvilágításba kerülnek. (folyt.köv.) 1989. november 20., hétfő 19:25
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »