|
|
|
|
Munkaügyi konferencia (1. rész)
|
1989. november 8., szerda - Szerdán fejezte be munkáját a dolgozók, a munkáltatók és az állam érdekegyeztetési lehetőségeiről rendezett háromnapos tanácskozás a Magyar Gazdasági Kamarában. A konferencia megállapításairól Csuhaj V. Imrétől, a Munkaügyi Kutatóintézet tudományos titkárától kért összegzést az MTI munkatársa.
- A tanácskozáson világossá vált - mondotta -, hogy a hazai érdekegyeztetés intézményrendszere nem felel meg az igényeknek. Az Országos Érdekegyeztető Tanács lényegében csak a bérrel kapcsolatos részkérdésekkel foglalkozik. Ezen kívül a kormány és a SZOT, a kormány és a kamara egyeztető tanácskozásai nemegyszer keresztezik az OÉT hatáskörét. Az érdekegyeztetésből teljes mértékben hiányzik az ágazati, a szakmai és a területi szint. Munkahelyi körben léteznek ugyan az érdekegyeztetés intézményei, így például a kollektív szerződések, vállalati tanácsok, küldött-, illetve közgyűlések, de az itt kialakított álláspontok formálisak, nem valóságos konszenzuson alapulnak. Sok esetben kétséges a tárgyalófelek legitimitása. A szakszervezeteknél erőteljes párt- és állami befolyásoltság érvényesült hosszú ideig, országosan, közép- és vállalati szinten egyaránt. A vállalati tanácsok önállóságát pedig erőteljesen megkérdőjelezi tagjainak függése a vállalatvezetőktől. E tanácsok lényegében sem a dolgozói, sem a tulajdonosi érdekeket nem képviselik megfelelően. x Milyen változtatásokra adnak ösztönzést a konferencián elhangzottak? - Mindenekelőtt megfelelően működő felső-, közép- és alsószintű érdekegyeztetésre van szükség. Az OÉT-nak egyrészt olyan országos bértárgyalási fórummá kell válnia, amely a béreken kívül a munkaidő, a munkakörülmények, a foglalkoztatáspolitika általános kérdéseiben is állást foglal. Ebben az érdekegyeztetésben a semleges - tehát nem a munkáltatói jogokat gyakorló - állam mellett markánsan megjelenhet a munkavállalói, illetve a munkáltatói és a tulajdonosi érdekek képviselete. (folyt.köv.)
1989. november 8., szerda 17:24
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Munkaügyi konferencia (2. rész)
|
Fontos lenne olyan országos társadalompolitikai egyeztetési fórum kialakítása is, ahol az előbb említetteken kívül a szociálpolitikával, az árakkal, az adókkal is foglalkoznak, közvetítve a parlament, illetve kormány, valamint a munkavállalók és munkáltatók között. E fórum munkájában részt vehetnének a különféle szaktárcák, a réteg- és a szakmai érdekképviseletek. Rendszeres tárgyalásokat szükséges tartani az állam mint munkaadó és a költségvetési szervezetekhez tartozó dolgozók képviseletei között is. Mindez nem teszi feleslegessé - hangsúlyozta a továbbiakban Csuhaj V. Imre - a kormány-SZOT, a kormány-kamara, a kormány és a többi érdekképviselet, s az érdekképviseletek egymás közötti egyeztetéseit, amelyek főként konkrét kérdésekhez kötődhetnek. Lényeges viszont, hogy ezeken a tárgyalásokon ne lehessen az Országos Érdekegyeztető Tanácsot megkerülve előzetes megállapodásokat kötni. A középszintű, így az ágazati, szakmai, területi egyeztetés is elengedhetetlen. Fejlett piacgazdaságokban jól funkcionál, igen fontos döntéseket hoz ez az érdekegyeztetési szint. Ma Magyarországon a munkavállalók és a munkaadók sem ismerik el legitimnek ezeket a középszintű képviseleteket. Ez a helyzet mindenképpen változást igényel. Vállalati szinten pedig feltétlenül tisztázni szükséges, hogy valójában ki képviseli - valódi jogosítvánnyal - az egyeztető tárgyalásokon, a kollektív szerződés megkötésekor a munkavállalókat, illetve a munkaadót, a tulajdonost. A munkavállalói körben a piacgazdasághoz jobban igazodó beleszólási formákra, így felügyelőbizottsági, igazgatótanácsi résztvételre van szükség. x Milyen összefüggés, meghatározottság van az országos-, a közép-, és a vállalati szintű fórumok döntései között? - Alapvető követelmény - mondott a titkár -, amit a konferencia is megerősített, hogy az országos szint ne részletesen szabályozzon lefelé, hanem a béreket, a munkaidőt, a munkakörülményeket, a foglalkoztatáspolitikát illetően bizonyos minimumokat és elveket határozzon meg, illetve ajánlásokat fogadjon el. A középső szint ennél kevesebbet nem adhat, csak kiegészítheti a béreket, a juttatásokat a helyi viszonyoknak megfelelően. Vállalati körben pedig kiindulásként már e középső szint ajánlásait fogadják el minimumként, s csak ennél többet adhatnak. Rendkívül fontos, hogy valamennyi szinten legitim képviseleti felek között kialakított konszenzuson alapuljon a döntés - mondotta befejezésül Csuhaj V. Imre. (MTI)
1989. november 8., szerda 17:31
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|