|
|
 |
|
 |
- A Műegyetem előtti ünneplés - 1. folyt.
|
- Boldog vagyok önökkel, veletek együtt. Kimondhatatlanul boldog
vagyok, megértem ezt a napot. Olyan szívesen lennék derűs, könnyed,
de itt az egyetem falánál, az egyetemet látva, nézve megjelennek
előttem azok a napok, amikor bizony itt a fal tövében hullott
hallgatóimnak vére.
A műegyetemi gyűlés fő szónoka veszi most át a mikrofont, Mécs
Imre, a Szabad Demokraták Szövetségének ügyvivője, egykori halálra
ítélt, aki 1956-ban végzős műegyetemistaként vett részt a
megmozdulásokban, majd a harcokban:
- A "suhancok" szabadságvágya és elszántsága láttán az elnyomás
rendszere meghátrált, és órák alatt összeomlott - idézi fel a szónok
a hősi napokat, majd a szovjet intervencióról és arról szól, hogy a
Nyugat akkor lényegileg képtelen volt segíteni. Szól a mroknyi
árulóról, akik idegen hadsereg szárnyai alatt rendezkedtek be a
hatalomnmal, és végigverték az országot. Aztán eljött a kisszerű
maszek kiegyezgetések ideje. Magyarország az állóvíz országává, a
mocsár országává lett.
Még egy évvel ezelőtt is szentségtörésnek számított
transzparensünk, amelyen többpártrendszert követeltünk. Egy évvel
ezelőtt még vertek minket a rendőrök, most pedig velünk együtt,
közösen óvják a rendet.
Nem akarunk senkit felakasztani, sem börtönbe csukni, de az a
legkevesebb - hangsúlyozza Mécs Imre -, hogy a megtorlás bűnösei, a
nemzettől idegen rendszer haszonélvezői és azok is, akik
garázdálkodásukat némán tűrték, most nyilvánosan megvallják és
elítéljék egykori viselkedésüket. 1956 forradalmának 16 pontja ma is
érvényes - folytatta Mécs Imre -, és megvalósításuk már
megkezdődött. Ezeket a követeléseket a demokratikus ellenzék
tartotta ébren az elnyomatás időszakában. (folyt.)
1989. október 23., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|