|
|
 |
|
 |
- A választások kimenetele - 2. folyt.
|
Feltétlenül méltányolni kell, hogy a magyar ellenzéki pártok
képesek voltak erre. Az Ellenzéki Kerekasztal feltalálása, a
demokratikus invenció fennmaradása a demokratikus belátás
tiszteletet érdemlő teljesítménye volt.
Kényszerhelyzet eredménye volt az ellenzék és az MSZMP közötti
egyezkedés is. Belátás kellett azonban ennek a kényszerhelyzetnek a
felismeréséhez és a hozzá való alkalmazkodáshoz is. Szinte
bizonyosnak tartom azonban, hogy a választók nagy része hasznos
szavazatra fog törekedni. A szavazók többségének az a legfontosabb,
hogy az MSZMP veszítsen, és könnyen meglehet, hogy arra a jelöltre
szavaz majd, akinek a legtöbb esélye van az MSZMP-vel szemben.
Ez történt idén nyáron Lengyelországban. Szinte mindenki a
Szolidaritásra szavazott, aki a kommunista párt ellen volt. Nem a
Szolidaritás mellett, hanem a párt ellen szavaztak. Az így létrejött
állapotot Tamás Gáspár Miklós nemrégiben kettős egypártrendszernek
nevezte. Elég valószínű azonban, hogy a legközelebbi lengyel
választáson másképpen alakulnak majd a dolgok.
A Szolidaritásban ma vannak konzervatív nacionalisták, liberális
és szociálliberális katolikusok, liberálisok, szociáldemokraták,
agráriusok és ezek az irányzatok előbb-utóbb pártként fognak
fellépni.
A magyar helyzet más, és szerintem jobb, de néhány hónap nálunk
sem elég a tisztázódáshoz. Van például Szociáldemokrata Párt, igazán
azonban mégsincs. A potenciális szociáldemokrata tábor viszont igen
nagy. Nehéz volna pontosan definiálni, hogy miben áll a
szociáldemokrácia vonzereje, de látjuk, hogy kormányon vannak több
európai országban és mindenütt erősek. Minden bizonnyal nálunk is
így lesz idő múlva, jelenleg azonban még nincs ténylegesen működő
szociáldemokrata párt. Elképzelhető tehát, hogy a szociáldemokrata
beállítottságúak az SZDSZ-re, a Fideszre, vagy az MDF-re szavaznak
majd. (folyt.)
1989. október 8., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|