|
|
 |
|
 |
Olasz kommunisták: Az út vége (1. rész)
|
Róma, 1989. november 27. hétfő (MTI-Panoráma)
Az öt napig tartó, színvonalas és szenvedélyes vitát egy soros a
határozati javaslat zárta le: ,,A központi bizottság támogatja, hogy
a főtitkár javaslatának megfelelően új pártot eredményező
átalakulást indítsunk el rendkívüli kongresszus összehívásával.,,
Ennyi. Nem fejezetekre és alpontokra oszló, vaskos, emészthetetlen
dokumentum, mint a korábbi határozatok. És vége a kompromisszumokat
kereső alkudozásoknak is, amelyek végül mindíg egyhangúságot
eredményeztek a gondosan összeállított határozatok mögött, noha a
hatalmas párt már évtizedek óta sokféle áramlatot foglalt magába.
Ezek a belső platformviták most először végződtek nyílt
töréssel, szembenállással. Achille Occhetto főtitkár tudta, hogy
mindent egy lapra kell feltennie. A tagság és a vezetés tekintélyes
része szembefordult névváltoztatási és átalakulási javaslatával,
amely hatalmas indulatokat kavart, felháborodást, tiltakozást
keltett.
,,Ez a javaslat az olasz kommunista mozgalom halála. Minden
erővel ellene fogok szegülni,, - jelentette ki Pietro Ingrao, a párt
,,nagy öregje,,. ,,Előkészítetlen, átgondolatlan,, - így Natta, az
előző főtitkár. ,,Ugyan kivel akarunk új pártot alakítani, ha
Craxival nem lehet?,, - kérdezte Pajetta, a másik nagy öreg.
Occhettónak egyetlen választása maradt: név szerint szavazást
kérni egy tömör, egyértelmű határozatról. Ha a korábbi módon a
kompromisszumot keresi, csak helyrehozhatatlan tekintélyvesztés árán
sikerült volna ez. S a kommunista névhez és tartalomhoz ragaszkodók
valószínűleg így is rendkívüli kongresszust vagy pártszavazast
kényszerítettek volna ki a javaslat elvetésére. Occhetto (aki rossz
taktikusnak bizonyult, mert kellő előkészítés nélkül dobta be ezt a
hatalmas követ), bátor stratégaként szavazást kért, és a negyven év
körüli új vezető gárdára támaszkodva maga mellé állította a KB
többségét. 219-en álltak melléje, 73 ellenszavazat és 34 tartózkodós
mellett.
A megoszlás, amint a névsor mutatja, ki hogyan szavazott, végül
nem nemzedéki. Az ellenzők között Ingrao, Natta, Pajetta, Tortorella
mellett fiatalabbak is vannak: a még mindíg kemény politikát
követelő szakszervezeti vezetők, a volt manifesztósok (Castellina,
Magri), a brezsnyevi időkben szovjetbarát, most meglehetősen talajt
vesztett Cossutta. És az újjáalakulást támogatók között is akadnak
idősebbek (Reichlin, Bufalini, Iotti, Lama), a Napolitano vezette
,,szociáldemokrata,, szárny egésze, s az Occhetto köré tömörülő
,,ifjútörökök,, csapata: Veltroni, D,Alema, Mussi, Fassino,
Bassolino, Turco. (folyt.)
1989. november 27., hétfő 17:21
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|