Rendszerváltás és az MTI

	Interjú Krassó Györggyel a szabad választásokról
------------------------------------------------ München, 1989. november 26. (SZER, Zene-szó) - A népszavazást - kimenetelétől függetlenül - fontosságában feltétlenül megelőzi a jövő évre tervezett országgyűlési választás - hiszen egy valódi népképviselet megteremtéséről van szó. Krassó György - a Magyar Október Párt egyik vezetője, a magyar demokratikus ellenzék egyik régóta ismert, sokatpróbált alakja. Egy kávéházi beszélgetés során kifejti véleményét a választási törvényről, és elmondja: mi a szerepe a Magyar Október Pártnak a mai körülmények között. Nos, a beszélgetés így kezdődött: - Elsősorban az úgynevezett háromoldalú tárgyalásokról lenne szó - pontosabban az ezeken a tárgyalásokon létrejött megállapodásokról. A Magyar Október Párt még nem létezett, amikor ezek a tárgyalások elkezdődtek - tehát az ott született megállapodások kívülálló félként, vagy azt is mondhatnám: egyszerű állampolgárként értek benneteket. Mi a véleményetek ezekről a megállapodásokról? - Hadd szóljak azért hozzá ehhez az egyszerű állampolgár - dologhoz. A Magyar Október Párt 1989. június 27-ikén alakult, a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásai pedig június 13-ikán - ha jól emlékszem. Tehát két hét telt el közben. Valószínűleg e tárgyalások nélkül létre sem jött volna a Magyar Október Párt, hiszen olyanok alakították, akik nemigen rokonszenveznek egyáltalában a mai, kelet-európai módon működő pártokkal és ezeknek a különböző hatalmi osztozkodásaival. Maga az alapító nyilatkozatunk már kitért a kerekasztal-tárgyalásokra, és lényegében azt mondotta, hogy az azon résztvevő egyik csoport sem legitim, azért mert a kommunista párt, az MSZMP, (....) a tömegek nem bíznak bennük, a többi párt pedig - minthogy még választásokon nem szerepelt - nem lehet tudni, hogy itt kis csoportok egyáltalában kit, és mennyi embert képviselnek? (folyt.) 1989. november 26., vasárnap
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Interjú Krassó Györggyel - 1. folyt.
A Magyar Október Párt már akkor leszögezte alapító nyilatkozatban, hogy helyteleníti a pártok tényleges kialakulása és szabad választásokon történő megmérettetése előtti egyezkedéseket, és leszögezte azt, hogy álláspontja szerint a tárgyalások kizárólag a választójogi törvényben előírtak szerint folyhatnak, és az összes többi kérdést majd a később megválasztandó parlament, Országgyűlés feladata. - Máris a választási törvénynél vagyunk. Azt hiszem, ez az a törvény, ez az a megállapodás, amit a leginkább kifogásoltok. Mi az oka annak, hogy ilyen nagy ellenérzést váltott ki belőletek ez a megállapodás? - Mi úgy gondoljuk, hogy egy ilyen nagyon hosszú totalitáriánus diktatúra után az, hogy az ország demokratikus legyen, hogy emberek demokratikusan tudjanak viselkedni - olyan állampolgárokként, akik bele akarnak szólni a közéletbe -, ahhoz érezniük kell, hogy valahogy rajtuk is múlik valami. És ezek a megállapodások - minthogy titkosak voltak, minthogy egészen példátlan módon - ezzel azt mondhatnám, hogy még a kommunista rendszerben is példátlan módon - a kidolgozott megállapodásokat nem ismertették és nem ismertetik az emberekkel - ezt az ország legfontosabb törvényét, a választójogi törvényt például csak két nappal az előtt, hogy az Országgyűlés megvitatta volna, tették közzé. Részletei kiszivárogtak, de még egészen eddig semmit nem lehetett biztosan tudni. Tehát egyrészt ez a szempont: hogy nem lesz az ország demokratikus, és az emberek nem fognak úgy viselkedni, ahogy egy demokratikus állam demokratikus polgárának kellene, hogyha érzik, hogy minden nélkülük történik. Ezen túlmenően: ezt a választójogi törvényt durván, brutálisan antidemokratikusnak érezzük - gyakorlatilag azt mondhatnám, hogy előre el van döntve, hogy kik és milyen arányban kerülnek be a parlamentbe - ez tudom, hogy magyarázatot igényel. (folyt.) 1989. november 26., vasárnap
Vissza »

	- Interjú Krassó Györggyel - 2. folyt.
- Melyek a tapasztalataid? Hogy fogadja a magyar olvasó, rádióhallgató, tv-néző közönség a Magyar Október Párt véleményét erről a kérdésről? - Hogy megint ne rögtön a kérdésedre válaszoljak - azt mondanám, hogy a választójogi törvényt úgy fogadta, hogy egyszerűen nem értette meg. Az első néhány mondat után ezt fáradtan félretették, hogy ez annyira bonyolult, hogy egyszerűen nem lehet megérteni. És belenyugodtak, hogy majd valahogy, majd leszavazunk valakire. Ez egy másik olyan dolog, hogy hogy lehet egy demokratikusan viselkedni, hogy lehet az ember igazi állampolár, igazi cityen akkor, ha olyan törvényeket lát, amelyeket nem ért meg. Éppen most nagyon fontos lett volna nyílt, átlátható, világos törvényeket alkotni. Ami a Magyar Október Párt megnyilatkozásait illeti: tapasztalatunk szerint rokonszenveznek a megnyilatkozásainkkal, de pont ebben a kérdésben nem tudnak rokonszenvezni, mert ezt soha nem közlik le Ha mi csinálunk egy olyan balhét, ami egyáltalában nem balhé és nagyon is komoly politikai megfontolások vannak mögötte: egy ilyet elhatározunk, hogy például a Münnich Ferenc utcát visszanevezzük Nádor utcának, vagy hogy a Clark Ádám téren lévő vörös csillagot átalakítjuk más alakzattá, vagy hogy zsíroskenyérrel - amivel nem akarjuk megalázni az embereket - meg akarjuk mutatni, hogy hova vezet a magyar gazdaságpolitika, ha így folytatódik - ha ezzel kimegyünk gyárkapukhoz, hogy politikai vitát folytassunk, vagy ha Rácz Sándort javasoljuk köztársasági elnöknek, - ezt az emberek világosan megértik. De nem érthetik meg azt, amiről nem hallanak. Ha mi a választójogról akarunk valamit mondani, ha demokratikus koalíciót ajánlunk az ellenzéki erőknek a következő választásokra - ebből egyetlen sor nem jelenik meg. Még a legjobb indulatú interjúban - ami nemrég a HVG-ben jelent meg - még ott is kimaradt, (ez a választójogról szólt már), ebből az a rész, amelyik a legfontosabb közlendőinket tartalmazta -, az helyhiány miatt kimaradt. (folyt.) 1989. november 26., vasárnap
Vissza »

	- Interjú Krassó Györggyel - 3. folyt.
- A Magyar Október Párt többféleképpen definiálja magát: "az utca pártja", "az ellenzék ellenzéke" - helytálló-e még mindig ez a két definició? - Az utca pártja teljesen helytálló - ezen sokat gúnyolódtak az elején, mondván, hogy a megalapítóknak a többsége nem munkás -, de mi tudtuk, hogy az amit mi csinálni fogunk, az az utca népének szól, és az ő véleményüket fejezi ki. És igyekeztünk is őket bevonni - nem is bevonni, hanem őrájuk építeni. Az elején olyan is elhangzott, hogy katalizátorok vagyunk, és úgy gondoljuk, hogy másoknak kell csinálni: maguknak a munkásoknak. Ma már 70 százaléka a párt tagságának munkás vagy munkásokhoz közel álló kisalkalmazott. Ami az ellenzék ellenzékét illeti: ezt nem mi mondtuk magunkról, ezt a Mai nap újságírója találta ki -, nem nagyon szeretjük a kifejezést. Elég szomorú, ha egyre inkább tényleg kifejezi azt, amit csinálnunk kell, mert úgy érezzük, hogy a magukat ellenzéknek nevező pártok nem képviselik azokat az eszményeket, amelyeket 10 évig képviseltek. Egyébként ezzel függ össze, hogy mi az ellenzék lelkiismeretének szeretjük magunkat nevezni. +++ 1989. november 26., vasárnap
Vissza »