 |
|
|
|
|
|
|
|
BBC, Panoráma:
Romániai helyzet
"Ceausescu
hétfői ötórás beszéde azonban mégis elárult valamit álláspontjáról
és jövőbeli terveiről arra vonatkozóan, hogy mit akar csinálni
azzal, amit Románia lakossága mégis megtermel. A beszédből
kiviláglott, hogy az a nagyipar, mely máris tönkretette az országot,
tovább lesz bővítve és a fenntartásához szükséges nyersanyag-
importot növelni fogják azzal az exporttal együtt, melyre az ilyen
importok kifizetéséhez van szükség. A lakosság pedig szinte semmit
nem fog kapni.
A román vezért gyakran azért nevezik sztálinistának, mert a
központi tervezést isteníti és mert pártja közvetlenül uralkodik a
társadalom felett, illetve, mert nem tűr meg semmiféle ellenzéket.
Ami azonban igazán sztálinisttává teszi, az az, hogy abszolut nem
veszi emberszámba azokat, akik fölött uralkodik."
|
|
|
|
|
|
 |
- 40 év tagoltan - 1. folyt.
|
A sztalinizmust nagy mozdulattal elutasítják, ennek úgymond
semmi köze a szocializmushoz, vagyis úgy tesznek, mintha a
sztalinizmus a maga virulens utóéletével együtt nem tartozott volna
hozzá az elmúlt 40 év történelméhez. Vajon ez a fajta tagolás nem
manipuláció? Nem átlátszó történelmi értelmezés az, amely csak azt
vállalja magáénak, ami pozitívnak tűnik, s a negatívumokat sorra
másnak, a körülményeknek, vagy felsőbb hatalmaknak tulajdonítja?
Ilyen alapon minden rendszert, minden korszakot meg lehet
dicsőíteni. Hitler Németországában pontosan jártak a vonatok.
Mentsük fel tehát?
Az ilyen önigazoló és öndicsőítő módszerekkel nem sokra megyünk
és nem járulunk hozzá az elmúlt 40 esztendő lelkiismeretes
feldolgozásához. Természetesen az is éppoly ideológiai
történelemértékelés, ha egyszerűen megfordítjuk az eljárást, és
eleve minden rosszat, például a rossz időjárásból vagy a
világgazdasági változásokból eredő terméskieséseket is a kommunista
rendszer nyakába varrjuk - ami viszont az elmúlt évtizedekben
előnyös volt, azt az általános technikai haladásnak, vagy más külső
tényezőknek tulajdonítjuk.
Tudomásul kell azonban vennünk, hogyha egy rendszer visszaélt a
hatalmával, az emberek hajlanak erre az elutasító
történelemszemléletre, s minden bajért azt a politikát teszik
felelőssé, melynek ideje alatt megélték például az időjárás
viszontagságait, vagy az élet kényszerű lefokozását. Ha erre a
pontra eljutottak az emberek, nem vigasztalja őket, hogy például
Rákosi ideje alatt építették a Népstadiont, vagy, hogy az akkori VIT
idején fehér kenyeret lehetett kapni.
A valóságnak megfelelő tagoláshoz hozzátartozik, hogy ne csak a
40 esztendőt, hanem előzményeit is lássuk. Ne mondjuk azt, hogy
egyetlen sima tömb, nagy egység volt a kommunizmus történelmünkben.
Nézzük meg, milyen fényes demokratikus mezben léptek fel a
kommunisták 1945-ben? (folyt.)
1989. november 25., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|