|
|
|
|
Húscéh
|
Budapest, 1989. november 15. szerda A vásárlók haragszanak a húsiparra. Ez jórészt érthető is, hiszen aligha lehet kedvelni azt az iparágat, amelyik termékét naponta vásároljuk, fogyasztjuk, s az árcédulákra egyre nagyobb összegeket írnak. De panaszkodik, sőt haragszik a húsipar is. Először is a pontatlan tájékoztatásért. A húsárak idei emelése mintegy 400 millió forintot vesz ki a vásárlók zsebéből, s ez csupán néhány százaléka az évi összes áremelésnek. Igazságtalannak tartják a szakmai vezetők, hogy az elszabaduló árakat egyetlen ágazat nyakába varrják, még akkor is, ha a hús, mint naponta fogyasztott élelmiszer, valóban érzékenyen érinti a családi kiadásokat. Panaszkodnak azért is, mert az emelkedő árak ellenére rendkívül alacsony a feldolgozás jövedelmezősége, így a vállalatok többsége éppen csak az életben maradásra képes. A saját nézőpontjából tehát mindenkinek igaza van, ám a másik igazságát egyik fél sem hajlandó tudomásul venni. alc.A vásárlók haragja fokozódik A vásárlók haragja a jövőben még fokozódik is. Közismert, hogy a hús a szabadáras termékek közé tartozik januártól, másfelől a költségvetés forrásai is apadóban vannak. A szabad árnak és a támogatás elmaradásának együttes következménye az lehet, hogy jövőre 30-40 százalékkal is emelkedhetnek a húsok és húskészítmények árai. Erre nem csak a termelők, a vásárlók is készülnek. Több felől hallani, hogy 80-90 forint közötti kilónkénti áron foglalókat fizetnek a sertést vásárolni szándékozók a gazdáknak, jövő évi költségeiket kímélendő. A hús árának eddigi és várható emelése megint össztüzet zúdított a mezőgazdsági nagyüzemekre. Újra előtérbe kerültek azok a sokat hangoztatott érvek, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság drágán termel, mert nagy adminisztratív apparátussal működik, kénytelen kiszolgálni a bürokráciát, nem képes viszont kellő anyagi érdekeltséget teremteni saját dolgozóinak. Kétségtelen, az érvek egy része nem vitatható, s korszerűsítendő a mezőgazdasági nagyüzem és gazdasági környezete egyaránt. A nagyüzemellenes támadás ezúttal mégis sántikáló érvrendszerre épül, hiszen fontos tények egy részéről megfeledkeznek a bírálók. Nevezetesen, a levágott sertéseknek több mint felét a kistermelők, ha úgy tetszik, magángazdaságok állítják elő, amelyek nem vádolhatók hanyagsággal, érdektelenséggel, felesleges bürokráciával. (folyt.)
1989. november 23., csütörtök 14:13
|
Vissza »
|
|
Húscéh (2. rész)
|
A hízlalás jövedelmezőségét viszont ők is vitatják, joggal, hiszen egy-egy százkilós sertés értékesítése után alig száz forint haszon marad a házuk táján. Ennyiért pedig egyre kevesebben vállalkoznak e munkára. alc. Húzd meg - ereszd meg Nyilvánvaló, mélypontra jutott az ágazat, a termelői és a feldolgozói egyaránt. A politika mindig azt hangsúlyozta, hogy a húsellátás és az ár közhangulatot befolyásoló tényező, s erre hivatkozva a termelői és fogyasztói árakat igyekezett kordában tartani. A termelői érdekképviseletek próbálkoztak a reális költségek elismertetésével, következésképpen az árak fölfelé srófolásával. Hosszú időn át húzd meg, ereszd meg játék alakult ki; s mostanra az is kiderült, hogy mindenki károsult. A termelők az alacsony jövedelmezőség, a vásárlók a magas árak miatt mennek tönkre. Egyeztetett érdekekre és képviseletükre, valamint a teljes vertikum rendbetételélre van szükség ahhoz, hogy a minden irányból hömpölygő panaszáradat valamelyest enyhüljön. Ezt a korántsem egyszerű feladatot tűzte zászlajára a Húsipari Üzemek Egyesülése, amely magát a középkori hagyományokra hivatkozva, egyszerűen csak Húscéhnek nevezi. Az úgynevezett regionális - termelőszövetkezeti, állami gazdasági, áfész-húsüzemek közül 38-an tömörültek a céhbe. Arányuk, szakmai jelentőségük, piaci szerepük nem perdöntő, de nem is elhanyagolható; a hazai ellátás 30 százalékát ők adják, egyes térségekben pedig meghatározóak. alc.Ledöntik a mesterséges korlátokat A céh létrejötte nem is a számszerűsíthető arányok miatt érdekes vállalkozás. Érdemibb ennél, hogy végre olyan szervezet alakulhat, amelyik a hústermelés, feldolgozás, értékesítés folyamatát nem választja mesterségesen szét, hanem annak éppen a valós egységét és érdekeltségét képviseli. Látnivaló, hogy eddig az állami húsipar befolyása érvényesült, a nagyság, a hatalmi központokhoz való közelség döntötte el a gazdasági lépéseket. Ennek is következménye, hogy a termelők anyagi érdekeltsége az elviselhetőség alsó határára csúszott, hogy a feldolgozók közötti különbség a nagy állami vállalatok javára tolódott el. A nagy állami vállalatok és azok vezetői közvetlenük érdekeltek az exportban, ennek jövedelmezősége többszöröse a belföldi feldolgozásnak; ez utóbbi főként a regionális üzemek gazdálkodási tere. (folyt.)
1989. november 23., csütörtök 14:14
|
Vissza »
|
|
Húscéh (3. rész)
|
Mesterségesen összekuszált, egyes érdekek szerint vezérelt viszonyokat talál a húscéh már alakulásának pillanatában is. Létrejöttét, küldetését azonban éppen e tisztázatlan viszonyok kibogozása indokolja. Nem lesz fáradság, "verekedés" nélküli e munka, s azt sem várhatjuk tőle, hogy mérséklődnek a húsárak. A hatalmi monopóliumok ostromlása azonban az áremelésekre is gátló hatású lehet. V. Farkas József (MTI-Press)
1989. november 23., csütörtök 14:14
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|