|
|
|
|
Németh Miklós expozéja
|
---------------------- München, 1989. november 23. (SZER, Magyar híradó) - Kegyes csalás-e szemet hunyni egy-két milliárd dolláros adósság felett? Németh Miklós miniszterelnök megértőnek mutatkozott. A részletekről Vadász Jánost hallják: Magyarország bruttó adósságtömege nem 16 és 17 milliárd dollár között ingadozik - mint ahogy a Magyar Nemzeti Bank, illetve a kormány egy éve rendszeresen közzétett tájékoztatói ezt jelezték -, hanem most, az év végén eléri, vagy meghaladja a 20 milliárd dollárt is. És nem valami számviteli, technikai tévedés magyarázza a három és fél milliárdos különbséget, hanem a kormány, illetve a mögötte álló hatalmi csoport tudatos csalása. Bármennyire elképesztő, így van. Németh Miklós miniszterelnök parlamenti expozéjában felvázolta az adósságtömeg keletkezésének állítólag immár hiteles történetét, és ennek során elmondta: a magyarországi vezetés 1982-ben, amikor megszorult fizetési helyzetében mentőövet keresett, s a Valutaalaphoz és a Világbankhoz történő csatlakozásban vélte azt megtalálni, tudatosan valótlan adatokat nyújtott be a Valutaalapnak az ország adósságairól. Az akkori, 9,8 milliárd dolláros tényleges bruttó állomány helyett egy fiktív 7,6 milliárdot vallott csupán be - úgymond - attól való félelmében, hogy az igazság bevallása megakadályozná a csatlakozást. A számítás az volt - ezt is Németh Miklóstól tudjuk -, hogy a letagadott különbséget majd gyorsan felszámolják, és így később a csalás nem fog kiderülni, ami egyébként - mint minden büntetőjogász tudja - a sikkasztók örök reménye és illúziója. (folyt.)
1989. november 23., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Németh Miklós expozéja - 1. folyt.
|
Az adósságtömeg - mármint a tényleges - hamarosan megduplázódott, és 1988-ban, már Kádár bukása után ismét szorulttá vált a fizetési helyzet, ismét felmerült a hatalmi csoport körében ugyanaz a kérdés: bevalljuk-e a Valutaalapnak, hogy mennyi a tényleges adósságtömeg, vagy nem. És ismét a hazugság, a tudatos megtévesztés mellett döntöttek. Hamis adatokat vallottak be, és ezzel etették egy éven keresztül a magyar társadalmat is. Rádiónk washingtoni munkatársa Németh Miklós töredelmes beismerése nyomán érdeklődött a Valutaalap felelős tisztviselőinél. Egyikük elnéző mosollyal megnyugtatta, hogy a Valutaalap természetesen kezdettől fogva hozzávetőleges pontossággal tudta, hogy mi a tényleges helyzet, de a valótlan adatokat a magyar fél fogyatékos könyvitelének tulajdonították. Most kiderült, hogy nem a könyvvitel volt fogyatékos, hanem a hatalmi csoport erkölcse és fellelősségérzete. Élek a gyanúperrel, hogy a mostani töredelmes beismerést sem erkölcsi megújulás diktálta, hanem egy újabb szorult fiezetési helyzet, csakúgy, mint 1982-ben és 1988-ban. Ezután mennyi hitele lehet a kormány által közzétett egyéb gazdasági mutatóknak, akár a szubvenciók összegére, akár a költségvetési deficitre, akár az infláció ütemére vonatkoznak? Vajon helyén maradhat-e egy kormány, akár ideiglenesen is, amely egy éven keresztül tudatosan megtéveszteni próbálta mind a Valutaalapot, mind a társadalmat, amely így nem csupán saját hitelét ásta alá, hanem az egész ország nemzetközi hitelét könnyelműen kockáztatta. +++
1989. november 23., csütörtök
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|