|
|
 |
|
 |
Országgyűlés - második nap (26. rész)
|
Kritikus a privatizációból tervezett 13 milliárd forintos bevétel
is, amely csak akkor teljesíthető, ha a privatizációs törvény
keretében az állami tulajdon értékesítéséből a költségvetés is
részesedik, illetve a felszabaduló ingatlanok egy részét, amelyek a
szovjet és magyar hadseregtől, a munkásőrségtől, valamint az
MSZMP-től származnak, értékesíteni tudjuk. S végül, de nem utolsó
sorban az árak alakulása is rejt magában kockázatokat a költségvetés
kiadási oldalán. Ezzel együtt is ez a költségvetési program,
jelenlegi fázisában is kevesebb kockázatot rejt magában, mint az a
folyó évi költségvetés, amelyet ez év első felében módosítanunk
kellett.
A decemberi ülésszakig terjedő hetek egyik legfontosabb
feladata, hogy az előirányzatokat tovább pontosítsuk, a
bizonytalanságot tovább csökkentsük.
Az előterjesztett költségvetési koncepció krízis költségvetés,
hiszen kemény korlátokat állít az állami kiadások növelésének
útjába, csökkenti a hiányt, a támogatásokat, kikényszeríti az
erőteljes takarékosságot, néhány területen szervezetek leépítését.
Ugyanakkor a jövőnek is szól, hiszen bevételei között
teljesítményfokozó, csökkentő jövedelem-centralizációt tervez,
vállalja elavult rendszerek korszerűsítését, növeli a jövőt
megalapozó humán ráfordításokat. Egy költségvetés sohasem lehet
közmegelégedés tárgya. Ez a koncepció talán a szokásosnál is több
feszültséget vállal. Olyan feszültségeket, amelyeket évek óta
görgetünk magunk előtt. Ráadásul mindezt egy átmeneti időszakban
teszi. Nem csoda hát, hogy sokakban felmerült a kérdés: kell-e ennek
a kormánynak és ennek a Parlamentnek az 1990-es esztendő egészére
költségvetést készítenie, nem elégedhet-e meg egy átmeneti, negyed-
vagy legfeljebb féléves költségvetéssel. A kényelmesebb és hálásabb
alternatíva kétségkívül a változatlanság lenne. Nem változtatni az
adókon, hagyni a 89-es előirányzatokat, nem vállalni újabb
feszültségeket. Ez a döntés azonban óriási károkat okozna,
bizonytalanságban tartaná, bénítaná a gazdaságot, vállalatokat és
költségvetési szerveket egyaránt, legalább egy évvel tovább
halasztaná az adóterhek csökkentését, a támogatások mérséklését, az
egészségügyben és oktatásban tervezett béremelést, a felvázolt
korszerűsítési lépéseket és minden bizonnyal tovább rontaná
nemzetközi megítélésünket, a bizonytalanságot és bizalmatlanságot, s
az ezzel együttjáró kivárást hazánkkal szemben. Ez a momentum a jövő
esztendő elejének kritikus finanszírozási időszakában könnyen
fizetőképességünk elveszítéséhez is vezethetne. (folyt.köv.)
1989. november 22., szerda 16:28
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|