Rendszerváltás és az MTI

	Fizetés helyett 2.
Abban igazuk van, hogy nekik ez is jövedelem, mert a dolgozót nem az érdekli, mennyi a bruttója, hanem mi marad neki. A költségvetésnek is látszólag mindegy, hogy például 200 millióval növeli a béreket, vagy ennyi adókedvezményt ad. A közvetett hatások azonban nagyon különbözőek. Minden normálisan szervezett gazdaságban arra kell törekedni, hogy a különböző ágazatokban fellépő költségek azonos módon kerüljenek számbavételre. Ehhez többek között az kell, hogy az adókat mindenütt azonos szabályok szerint fizessék. Tehát, ha azt akarom tudni, hogy mennyibe kerül egy beteg egy napi kórházi kezelése, akkor a dolgozók bruttó bérét azonos módon kell figyelembe venni. Ha a gazdaság többi szektorában minden dolgozónál maradó egy forint két forint bérnek és járulékának felel meg, akkor csak zavart okoz, ha egyes szakmákban ettől eltérő arányokat alakítanak ki az adókedvezmények segítségével. Az egészségügyi intézménynek is azt kell tisztán látnia, hogy mennyibe kerül neki a túlóráztatás a többletszámmal szemben. Ez hamisan jelenik meg azonban akkor, ha a túlórák után nem kell adót fizetnie. Mi a tervgazdálkodást többek között azzal tettük működésképtelenné, hogy minden ágazatban és azon belül minden rovaton más és más volt a forint keménysége. Sajnos így van ez még sok tekintetben ma is. Például a termelőszövetkezetben nyújtott természetbeni kedvezmények sokkal olcsóbbak mintha azonos összegű bérjövedelemhez akarnák juttatni a dolgozót. Az üzem számára sokkal olcsóbb, ha a dolgozó száz forint értéket ellop, mintha ennyi nettó bért legálisan kifizetnének. alc. A piac nem tűri a kivételeket. Minél nagyobb teret nyitunk végre a piac hatásainak, annál kaotikusbb viszonyokat teremtenek a kedvezmények, azokból végső soron annál több társadalmi kár fog származni. A jelenlegi adórendszernek is az a fő hibája, hogy sok kedvezményt tartalmaz, ezt a hibát csökkenteni, nem pedig növelni kell. Én magam támogatom például az egészségügyi dolgozók, ezen belül is különösen az ápolószemélyzet jövedelmének jelentős növelését, de legalább ilyen mértékben ellene vagyok az adókedvezményeknek. Ha a költségvetésnek is, a dolgozóknak is mindegy, hogy adókedvezményt, vagy béremelést valósítanak meg, akkor ne azt tegyük, amivel végső soron talán több kárt okozunk, mint hasznot. Az egészségügy reformjának nemcsak az a feltétele, hogy előzőleg ne hagyják ott a dolgozók, hogy ne romoljon még jobban a közhangulatuk, de az is, hogy őrizzük meg e területen is a tisztánlátás feltételeit. Az adókedvezmények pedig olyan torzító módosítások, amitket nehéz lenne később korrigálni. (folyt.) 1989. november 21., kedd 11:44
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »