Rendszerváltás és az MTI

	Országgyűlés - első nap (10. rész)
De az eredményeket hozó, megszorító jellegű gazdaságpolitikát a politikai vezetés - élvezve a gazdálkodó és pénzügyi szervezetek bizonyos köreinek és a szakszervezetek legfőbb vezetőinek támogatását - nem tolerálta tovább. Kiadta a jelszót: élénkíteni, dinamizálni kell a gazdaságot. Anélkül, hogy a szerkezet átalakításáért bármit tettek volna, lendületet akartak adni a növekedésnek. Így nőtt az import, emelkedett a fogyasztás és 1985-1987 között ismét megduplázódott az adósság, újra óriásira duzzadt az átmenetileg egyensúlyba került költségvetés hiánya. 1988-ban ugyan sikerült lefékezni a romlást, és ismét aktív volt az áruforgalom egyenlege, de olyan intézkedések születtek - a világútlevél bevezetése, vámrendelkezések -, amelyek népszerűek voltak a lakosság körében, ám fenyegetően előrevetítették a kedvezőtlen tendenciákat. Mindez újabb csapdát jelentett. Visszavonni ezeket a rendelkezéseket akkor értetlenséget váltott volna ki, hiszen kedvezően fogadott intézkedésekről volt szó. - Az én felelősségem - hangsúlyozta Németh Miklós -, hogy bár a helyzet tarthatatlanságát felismertem, mégsem tettem ellene. S amikor tettem - a legutóbbi valutarendelet kiadásával -, már későn és rosszul magyarázhatóan cselekedtünk. Nem tehető felelőssé a lakosság azért, hogy adott szabályok között legalább ő igyekszik racionálisan cselekedni. De 1988 a politikában is fordulatot hozott, és a májusi pártértekezlet után létrejött új Politikai Bizottság ugyancsak szembekerült az adósságcsapda dilemmájával. A felhalmozott adósság és annak terhe olyan örökség, amely nem engedi szárnyalni a fantáziát, sőt gúzsba köti a társadalomnak rövid távon többet nyújtani kívánók szándékait. Ezért ha a társadalom nem ismeri ennek a tehernek valódi súlyát, lehetetlen megmagyarázni és elfogadtatni a szükséges áldozatokat. Fel kellett volna tehát tárni a valós helyzetet, hogy az óhatatlan megteendő intézkedéseket indokolni lehessen, és az új vezető testület politikailag hiteles legyen. - Ám ismét felmerült az aggály: ha nyilvánosságra hozzuk, hogy eltérés van a publikált és a tényleges adatok között a költségvetés hiánya és a külső adósság tekintetében, akkor a nemzetközi pénzvilág bizalma megrendül, a pénzügyi összeomlás elkerülhetetlen. Ez viszont az ország érdekei ellen van. Úgymond, aki a nép, az ország érdekét nézi, az nem dönthet a tényleges számok feltárása mellett. - Ismét, akárcsak hét évvel korábban, ez az álláspont győzött, és ez volt a testület döntése. De elhatároztuk akkor, hogy az egyébként is meglehetősen zavaros és sokszor hézagos nyilvántartási rendszer rendbetételével és megfelelő pénzügyi műveletekkel két-három év alatt fel kell számolni az eltérést. (folyt.köv.) 1989. november 21., kedd 15:44
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »