Rendszerváltás és az MTI

	,,Csúcsvacsora,, Párizsban (1. rész)
Párizs, 1989. november 20. hétfő (MTI-Panoráma) Sajátos helyzet elé állította az EGK vezetőit a gyorsan változó kelet-európai helyzet: ezúttal először kellett olyan csúcstalálkozót tartaniok, amely kifejezetten csak politikai kérdéssel foglalkozott. Francois Mitterrand francia elnök salamoni döntést hozott: nem csúcstalálkozóra, csak ,,munkavacsorára,, hívta össze társait az EGK legfőbb testületében - az EGK csúcsokon mindig ilyen keretben tárgyalnak a nemzetközi politikáról -, s a 11 állam- és kormányfő időben meg is érkezett az Elysée-palotába. A teríték és a menü ezúttal viszonylag egyszerű volt, a külsőségek is elmaradtak. A tizenketteknek minden percre szükségük volt ahhoz, hogy valamilyen döntésre jussanak az alig több mint három órás eszmecsere során. Ha a politikai menü teljes lett volna, akkor azon három ,,fogásnak,, kellett volna bőségesen szerepelnie. Egyrészt a közvetlen feladatot jelentő EGK-segélynek, amelyet Magyarországnak és Lengyelországnak kívánnak nyújtani, de ,,főételnek,, tekintették sokan azt a váratlan problémát is, amelyet az NDK-ban robbanásszerűen bekövetkezett változások okoznak Európában: mi legyen az állásfoglalás a kelet-berlini kapcsolatról, főként a német egység sokak számára fenyegetőnek tűnő lehetőségéről. A ,,menüben,, kellett volna szerepelnie annak is, hogy mi legyen a tizenkettek egységes ,,üzenete,, a december elején esedékes szovjet-amerikai csúcstalálkozó két résztvevőjéhez, Mihail Gorbacsovhoz és George Bush-hoz. Elvégre a nyugat-európai sajtóban szinte egyszerre adták az azonos címet: Jaltától Máltáig. Nyugat-Európa tart attól, hogy az öreg földrészről annak feje felett dönt a két szuperhatalom. A párizsi menüt azonban leegyszerűsítették, szó szerint is, mert ezúttal nem szerepeltek rafinált francia konyhai alkotások az étlapon, s átvitt értelemben is, mert a súlyosabb, lassú emésztést kívánó problémákat nem tálalták fel. A német egység kérdésében megelégedtek Helmut Kohl megnyugtató kijelentéseivel, s nem igyekeztek mélyebbre hatolni. Máltáról viszont nem tárgyaltak, annál kevésbé, mert ez már Eris almája lehetett volna a menün. Bush is, Gorbacsov is telefonon beszélt Mitterrand-nal, Genscher az NSZK kormánya nevében tárgyalhat Washingtonban, s őt a ,,különleges kapcsolattal,, büszkélkedő Margaret Thatcher követi. A legnagyobbaknak úgy érezhetik, hogy nekik - és rajtuk keresztül Nyugat-Európának - lesz beleszólása abba, amiről majd a hadihajó fedélzetén tárgyalnak. (folyt.) 1989. november 20., hétfő 16:16
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »