![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
OS:
Az MDF Országos Elnökségének nyilatkozata
"Ez a mostani kierőszakolt népszavazás veszélyes csapda a
tájékozatlan nemzet számára. A négy közül három kérdésben már
döntött a parlament. Az ezekről való újbóli szavazás teljesen
fölösleges, csak arra szolgál, hogy az ezekre a kérdésekre adandó
nyilvánvaló igenek mellé odalophassanak egy olyan igent is, amellyel
a nép lemond az elnökválasztás jogáról. "
BBC, Panoráma:
Németh Miklós a meghamisított adatokról
"Az Országgyűlés mai
ülésén nemzetközileg is szenzációs volt Németh Miklós miniszterelnök
beszéde, aki áttekintést adott a katasztrofálisnak mondható
gazdasági helyzetről, de azt a meglepő őszinte beismerést tette,
hogy az akkori magyar kormány 1982-ben, amikor Magyarország
felvételét kérte a Nemzetközi Valutaalapba, megszépítette,
mondhatnánk meghamisította a gazdasági adatokat; letagadott mind az
adósságállományból, mind a költségvetés hiányából. Aki szereti a
nagy számokat, az most megtudhatta, hogy az év végére a bruttó
nemzetközi adósság 20, a nettó 14 milliárd dollárt fog kitenni és az
államháztartás hiánya 1.100 milliárd forintot."
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/1989_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
Katonai hírmagyarázónk írja: A korszakváltás dilemmái Európában (1. rész)
|
![](../img/spacer.gif)
1989. november 5.vasárnap (MTI-Press) - Mostanában egyre több szó esik arról, hogy felül kellene vizsgálni, a megváltozott feltételekhez kellene igazítani azokat a kétoldalu szerződéseket, amelyeket a kelet-európai országok még évtizedekkel ezelőtt a Szovjetunióval, illetve egymással kötöttek. Ugyanígy megfontolás tárgyává kellene tenni, mi legyen az integrációs szervezetek (a KGST, különösen a Varsói Szerződés) jövője.
Az e körül folyó, nem egyszer éles nézetkülönbségeket ütköztető viták korántsem lezártak, hiszen a világpolitikai és világgazdasági korszakváltás kihívásaiból eredő problémákat távolról sem azonos módon ítélik meg Keleten és Nyugaton. Abban nagyjából általános az egyetértés, hogy a nemzeti és egyetemes biztonság mibenlétét közvetlenül érintő, befolyásoló katonai-hadászati stablitilást rövidebb-hosszabb távon mindenképpen meg kell őrizni. Ebben az álláspontban az a reális felismerés jut kifejezésre, hogy mind Kelet-, mind pedig Nyugat-Európában óriási átalakulások mennek végbe, s hozzátehetnénk: nem is kevés kockázattal és egész sor bizonytalansági tényezőt magában rejtő kérdőjellel. Senki sem tudná pontosan megjósolni, milyen előre nem látható fordulatokat és buktatókat produkál majd ez a bonyolult folyamat. Napirenden van például az 1990-es évek első felében az egységes nyugat-európai pénzügyi-gazdaság integráció tető alá hozása (egyelőre nem világos, milyen katonapolitikai következményekkel). Ha hinni lehet az előrejelzéseknek, ugyanerre az időszakra tehető a szovjetunióbeli és a kelet-európai átfogó reformok elmélyülésének ,,kulminációs pontja,,. Nos, ebben a válságoktól sem mentes periódusban minden azon múlik, hogyan lehet biztosítani a békés átalakulás kölcsönös játékszabályainak betartását, szorosabbá tenni az egymásrautaltság s a közös érdekek alapján álló kelet-nyugati kapcsolatokat, fegyerzetkorlátozási-leszerelési tárgyalásokkal szerves összefüggésben. Az máris szemmel látható, hogy a két szuperhatalom - a Szovjetunió és az Egyesült Államok - érdekviszonyainak árnyékában jelentősen kiszélesült mind a NATO, mind a VSZ tagországainak mozgástere. Hogy ez a mozgástér meddig terjed és terjedhet, az feltétlenül átgondolt, józan mérlegelést igényel. A kérdés az, hogyan látja saját holnapját, létzésének perspektíváit az egyik vagy másik államszövetség (a NATO és a VSZ). (folyt)
1989. november 5., vasárnap 13:19
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
|