Rendszerváltás és az MTI

	Elszámolt-e a SZOT a vagyonával? (1. rész)
1990. január 26., péntek - Az Országgyűlés januári ülésszakán Benjámin Judit (Budapest 21. vk.) interpellációt nyújtott be a pénzügyminiszterhez a SZOT és tagszakszervezetei gazdasági tevékenységének és vagyonelszámoltatásának tárgyában. A miniszter az interpellációra írásban adott választ, amit szétosztottak a képviselők között. Békesi László ebben emlékeztet arra, hogy az Országgyűlés tavaly őszi ülésszakán tájékoztatást adott a képviselőknek a társadalmi szervezetek vagyonáról, s az írásos tájékoztatóban a SZOT információja alapján felsorolás található a SZOT kezelésében lévő állami tulajdonról. Eszerint a SZOT 39 ingatlant kezel, amelynek bruttó értéke - nyilvántartásaik szerint - 339,6 millió forint. Ez az összeg azonban - fűzi hozzá a miniszter - nem alkalmas semmilyen összehasonlításra, mivel a SZOT az ingatlanok jelentős részét 100 forintos eszmei értéken tartja nyilván. A pénzügyminiszter válaszában emlékeztet arra is, hogy a szóban forgó ülésszakon Nagy Sándor, a SZOT főtitkára megerősítette, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsa nem kíván teljes vagyonáról tételesen elszámolni, csak a tagság előtt. Így a SZOT teljes vagyoni helyzetéről, s ezen belül az állami tulajdon arányáról nem áll rendelkezésre semmilyen információ. Békesi László válaszából kitűnik, hogy a SZOT 1968 és 1989 között 4.995 millió forint működési célú és 234 millió forint beruházási célú költségvetési támogatást kapott. A SZOT támogatását 1988-cal bezárólag a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságának költségvetése tartalmazta. A SZOT támogatása 1989-től kizárólagosan művelődési intézményeinek működtetésére szolgál - szögezi le a miniszteri válasz. Az állami támogatás mindössze felét teszi ki az intézmények támogatási szükségletének, a többit a szakszervezetek biztosítják. Ezért kezdeményezte a SZOT, hogy e támogatás ne a társadalmi szervezeteknek nyújtottak között szerepeljen. Békesi László válaszában kifejti, hogy e kérdés 1990. évi rendezése folyamatban van, s felkérte Glatz Ferenc művelődési minisztert és Nagy Sándor SZOT-főtitkárt, állapodjanak meg abban, hogy a továbbiakban milyen módon történjék az érintett művelődési intézmények finanszírozása. (folyt. köv.) 1990. január 26., péntek 17:21
Vissza »

	Elszámolt-e a SZOT a vagyonával? (2. rész)
A miniszteri válasz kitér arra is, hogy a kezelői joggal kapcsolatos korábbi illetve jelenleg hatályos magas szintű jogszabályok nem biztosítottak és nem biztosítanak a Pénzügyminisztériumnak illetőleg a költségvetésnek sem felhatalmazást, sem rendelkezési jogosítványokat a kezelői joggal összefüggésben. Ehhez hasonlóan az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény végrehajtására kiadott MT-rendelet szerint a pénzügyminiszter a szövetkezetek országos érdekképviseleti szerveinél és a társadalmi szervezetek országos központjainál csak e szervek felkérésére végezhet fejezetszintű, átfogó ellenőrzést. Ilyen felkérést a SZOT-tól a Pénzügyminisztérium soha sem kapott - szögezi le válaszában Békesi László. x x x Benjámin Judit képviselő arról tájékoztatta az MTI munkatársát, hogy elfogadta a pénzügyminiszter írásos válaszát, egyszersmind tudomásul vette, hogy a kormánynak nincs módja teljesíteni azt a kérését, amelyet interpellációjában beterjesztett. A pénzügyminiszteri válaszból ugyanakkor kiderül: igaza volt a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájának abban, hogy az elszámolás, ami történt, s amire a SZOT hivatkozik, korántsem olyan, amit a Liga, sőt az egész társadalom igényelne. Itt ugyanis állami tulajdonban lévő vagy állami forrásból származó vagyonokról van szó, s ezek felett a SZOT rendelkezik. Márpedig a Szakszervezetek Országos Tanácsa úgy véli, hogy nem köteles ezekkel elszámolni, legfeljebb saját tagságának. Ez az álláspont azonban erősen vitatható - mutatott rá a képviselőnő -, hiszen nem tudni, hogy a SZOT mennyiben számolt el tagsága előtt, illetve az miként tudja az elszámolást ellenőrizni. Másrészt pedig az állami forrásból származó vagyonrészek a magyar nép tulajdonai. Ezeket a tulajdonokat a magyar szakszervezeti mozgalom használatára és javára adta a magyar állam. Ennek a mozgalomnak pedig ma már számos tagja van, beleértve a független szakszervezeteket és a munkástanácsokat. Ebből kiindulva - hangsúlyozta Benjamin Judit - semmiképpen sem jogos a SZOT által képviselt álláspont, hogy a szóban forgó vagyon az övé. Annál is kevésbé, mert nagyon sok olyan, ma már a független szakszervezetekhez, illetve a munkástanácsokhoz tartozó munkavállaló van, aki korábban más szakszervezetekhez tartozott, és tagdíjfizetésével évtizedeken át hozzájárult az említett vagyon társadalmi részének létrejöttéhez. Ez is indokolja tehát azt az igényt, hogy a SZOT ne csak saját tagsága előtt számoljon el. (folyt.köv.) 1990. január 26., péntek 17:27
Vissza »

	Elszámolt-e a SZOT a vagyonával? (3. rész)
Nem beszélve arról - folytatta -, hogy ma az országban olyan politikai folyamat zajlik, amely nagyon sok régi szervezet működését vagy tagsági viszonyait kérdésessé teszi. Nevezetesen: ha mondjuk a SZOT-ba tömörült tagszakszervezetek létszáma egymillióval csökken, akkor ennek a tömegnek nincs semmi köze a szakszervezeti vagyonhoz? - kérdezte a képviselőnő. Hozzátette: véleménye szerint a szakszervezetek tulajdonában vagy kezelésében lévő vagyonnak az egész magyar szakszervezeti mozgalom működtetéséhez kell hozzájárulnia. Benjámin Judit elmondta azt is: hivatalos kéréssel fordult az Állami Számvevőszékhez, hogy legalább az állami tulajdonból származó szakszervezeti vagyon kérdésében történjen meg az elszámolás. Az Állami Számvevőszék pedig ígéretet tett ennek az elszámoltatásnak az elvégzésére. (MTI) 1990. január 26., péntek 17:31
Vissza » A hírhez kapcsolódik »