|
|
 |
|
 |
Cselekvés pánikban
|
- "Utazzon a Békesi Tours-szal
" - egyebek között ilyen
felirattal is tüntettek a napokban a Parlament előtt, amint azt
sokan a televízióban láthatták. Az esemény hatására jellemző, hogy
szombaton egy újságíró egyenesen Robert Muldoonnak, Új-Zéland tíz
éven át volt miniszterelnökének - aki egy nemzetközi gazdasági
tanácskozásra érkezett Budapestre - tette fel a kérdést: látott-e
már valaha ilyen tüntetést?
alc. A lakosság is nyugtalan
A válasz úgy hangzott, hogy egy demokráciában mindenféle
tüntetés lehetséges, majd egy történettel folytatódott. Eszerint
néhány éve az Új-Zéland-i parlament épülete elé, amely közvetlenül
az egyetem épülete mellett áll, kiírták, hogy "Ebédidőben
tüntetés
". A délben kiáramló diákok fel is kapták az előre
odahelyezett táblákat, amelyeken a legkülönfélébb követelések voltak
olvashatók. Kezdve attól, hogy "Mondjon le a kormányl
", egészen
addig, hogy "Egyetek Joe-nál
". A diákok mutogatatták a
transzparenseket a kameráknak, de az egyik riporter megkérdezte:
miért követelitek, hogy egyenek Joe-nál? A válasz: "Azért, mert
túlságosan sokan esznek Fred-nél".
A magyar kormány, amely nem szokott hozzá a demokráciához,
aligha tudja ilyen felülemelkedett humorral fogadni a hazai, nem
sokkal kevésbé zabolátlan tüntetéseket. De talán nem is baj, ha
komolyan veszi. A demokráciát, a tüntetéseket, általában a köz
véleményét.
A lakosságot ugyanis sok minden mellett az nyugtalanítja, hogy a
kormány nyugtalan; hogy intézkedései legalábbis zaklatottságról
árulkodnak. Hogy egyik lépésével megcáfolja a másikat. Hogy ma
semmissé teszi, amit tegnap hirdetett, következésképp holnap
semmissé teheti, amit ma hirdet. Ilyen körülmények között a lakosság
nem tudhatja, mihez tartsa magát, és maradék bizalmát is elveszíti.
Persze, a kormánynak sok oka van a nyugtalankodásra. Ha csupán
annyi lenne, hogy a szabad választások előtt minden bársonyszék
meginog, az is sok lenne. A szeméyi aggodalmaknál azonban sajnos
sokkal többről van szó. E kormány kénytelen viselni azt a
felelősséget, amelyet egy csődbe jutott gazdaság, egy forrongó
társadalom jelent, és amely egy történelmi, mondhatni
világtörténelmi változás cselekvő részese. (folyt.)
1989. november 20., hétfő 14:20
|
Vissza »
|
|
Cselekvés pánikban (2. rész)
|
alc. Pánikban nem lehet bölcsnek lenni
Bajos azonban bölcs és felelős módon eljárnia annak, aki pánikba
esik. Márpedig a magyar kormánnyal valami ilyesmi történik. A
Nemzetközi Valutalap a nyáron felfüggesztette hitelei folyósítását,
mondván: a magyar kormány nem tartotta be a feltételeket,
költségvetésének és fizetési mérlegének hiánya jóval nagyobb annál,
mint amit vállalt. A kormány folytatja alkudozásait a nemzetközi
pénzügyi szervezettel, mert tudja: ha onnan nem jön hitel, akkor nem
adnak kölcsönt a kereskedelmi bankok sem, s ha nem adnak, akkor
nincs mód az adósságtörlesztésre, s ha nem törleszti az adósságot,
akkor a nemzetközi pénzvilág olyan helyzetet teremthet, amelyben a
mainál jóval súlyosabb életkörülmények közé kerülhet a lakosság. Ezt
elkerülendő tehát alkudozik az IMF-fel, és - bizonyít.
Egyebek között például azt bizonyítja, hogy nem herdálja ő a
kemény valutát. Sem úgy, hogy a KGST-be irányuló exporttermékekben
továbbadja más országoknak - holott a KGST-export visszafogásából
súlyos következmények származnak a magyar gazdaságra, -, sem úgy,
hogy osztogatja polgárainak, hogy ők azt tengerentúli
luxusutazásokra, meg bevásárló célú szomszédolásra fordítsák. Bár ez
utóbbiból is súlyos következmények származnak - ha nem is
gazdaságiak, de társadalmiak - a kormánynak ezt a lépését a
nemzetközi pénzvilág mégis igencsak logikusnak és indokoltnak
tartja.
Nem így a hazai lakosság, amely állampolgári jogainak
megnyirbálását látja benne. Hogyne, hiszen csak nemrégiben kapta
kézhez felnőttségének és szabadságának bizonyítékát, az útlevelet,
amely ezzel a legutóbbi döntéssel szinte használhatatlanná válik.
Mégis feltételezhető: ha az útlevél, az utazás szabadságának
megadása és a turistaellátmány radikális csökkentése között nem
történik semmi - például ha a kettő egyeidejűleg történik, vagy ha
az elsőt kellően átgondolt előkészítés után követi a második -,
akkor a lakosság az utóbbit józanul tudomásul veszi.
alc. Logikátlan kedélyborzoló intézkedések
De a kettő között igen-igen sok minden történt. A turistavámok
változtatásától kezdve a turistaellátmány kiszolgálásának
legváltozatosabb módjai mind a lakosság kedélyállapotának izgatói
voltak. Az összekúszálódott intézkedések mára olyan helyzetet
termetettek, amelyben nem lehet eligazodni. (folyt.)
1989. november 20., hétfő 14:23
|
Vissza »
|
|
Cselekvés pánikban (3. rész)
|
Példának okáért: bárki, a pénz eredetének megnevezése nélkül
elhelyezhet a devizaszámlán külföldi valutát, ám még él a
devizakódex is, amely szerint magyar állampolgár nem fogadhat el
külföldi valutát, ha pedig mégis ilyenhez jut, azt be kell
szolgáltatnia, el kell adnia az államnak. Azután: idegen valutát
otthon tartani csak 4000 forint értékben szabad, de bármilyen
értékben szabad a számlára helyezni, majd - kiviteli engedéllyel -
külföldre vinni. Vagy: készpénzben kapjuk a turistaellátmányt, majd
utazási csekkben kapjuk, majd legalább 500 schillinget azért mégis
készpénzben kapunk, majd nem 3 évre 380 dollárt, hanem 4 évre 200,
illetve 300 dollárt kapunk, de évente 50 dolláronként és
készpénzben, és a csekk többé nem kötelező...
Ezekben a döntésekben semmiféle következetesség, semmiféle
logikus rendszer nem fedezthető fel. E lépések mégha külön-külön
kellően indokolhatók is, együttvéve teljességgel indokolatlanok. A
logikátlan, egymásnak ellentmondó intézkedések egy kapkodó, pánikba
esett vezetés rögtönzései.
Pánikban nemhogy bölcsen, de ésszerűen is cselekedni lehetetlen.
Ami nem mentség, csak magyarázat. Vagy inkább tiszteletteljes
kérelem: szíveskedjenek előbb lehiggadni, majd mélyen elgondolkodni,
valamennyi körülményt mérlegelni, a lehetséges következményeket
viszonylagos pontossággal kiszámítani, és csak azután tessenek
cselekedni.
Gál Zsuzsa
(MTI-Press)
1989. november 20., hétfő 14:24
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|