 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A MISZOT állásfoglalása
"A MISZOT tagszervezetei
szolidaritásukat fejezik ki a nemzetközi diáknapon Prágában
szervezett demonstráción résztvevő fiatalokkal. Álláspontunk szerint
elidegeníthetetlen emberi jog az állampolgárok politikai
véleményének szabad kinyilvánítása."
BBC, Késő esti panoráma:
Interjú Orbán Viktorral
"Az én politikai tudatosságomnak a megtalálása és kialakítása az
nyolcvanháromtól számítódik, amikor a Bibó István Szakkolégiumba -
akkor még csak jogász-szakkolégiumnak hívott intézményébe -
kerültem, illetve azt megalapítottuk -, az egyetemtől független
oktatási intézményt hozva így létre. És az ott eltöltött 3-4 év az,
ami alatt én egyrészt a politikai világlátásomat kialakíthattam,
másrészt pedig a politikában való részvételhez szükséges gyakorlati
képességeket - vitakultúra, érvek összeállítása, az ellenfél
gyengéinek megismerése, valamifajta logika szerint gondolkodás,
taktika kidolgozása -, ezeket én mind ott tanultam meg. "
|
|
|
|
|
|
 |
Újra megjelenik az Igazság
|
--------------------------
München, 1990. június 22. (SZER, Magyar híradó) - Ismét
megjelenik az Igazság, a híres ötvenhatos lap, amelyet Obersovszky
Gyula és Gál József még november 4-ike után is kiadott. A megújult
lapról Várkonyi Balázs számol be:
- Az embernek, mikor már végképp úgy érzi, elég a sebek
szaggatásából, elég a nemzeti tragédiák és traumák megidézéséből, a
halottak elsiratásából, a régmúlt, jelen idejűvé kényszerítéséből -
mikor tehát úgy érzi: elég ebből, mert éppen jelenidejű esélyeinket
rontja a fájdalom dajkálása -, akkor kézbe kell venni egy lapot: az
Igazság címűt, hogy megértse, ebben nincs elég, ebben nincs sok,
egyszerűen meg kell tanulnunk emlékeinket őrizni úgy, hogy ernyedtté
mégse legyünk ezáltal; meg kell tanulnunk összebékíteni magunkban a
szomorú múltat, a nem tudom milyen jövővel.
De most jelen van. És anakronizmusnak tűnik tán, hogy még mindig
ötvenhat, még mindig a továbbélő halottak, tragédiáink késztetnek
figyelemre és emlékezésre. Mégis: az Igazság című lap
újraindulásának előhírnökét, az 1956-ot idéző, úgynevezett előszámot
olvasva nem nehéz belátni: joga van az emlékezésre és a bennünket
emlékezésre kényszerítésre azoknak, akik megélték nemzeti
forradalmunkat, akik igazságba öltöztették a szót, hogy tudósítson
akkori dolgokról - nemcsak az akkoriaknak.
Bár elvérzett a forradalom, amikor a lap még megjelent már
jajkiáltás vette át benne a korábbi forradalmi napok krónikás
szerepét, már azt üvöltötte csak, hogy veszélyben a haza, és már azt
kérdezte csak: meddig, meddig bírják a végső után is kitartók? -
aztán már nem kérdezett semmit, már jajkiáltás sem volt. Végül semmi
sem volt, csak szétveretés, felszámolás, börtön, száműzés és vér -,
de erről már nem tudósított lap hitelesen. (folyt.)
1990. június 22., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|