 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A MISZOT állásfoglalása
"A MISZOT tagszervezetei
szolidaritásukat fejezik ki a nemzetközi diáknapon Prágában
szervezett demonstráción résztvevő fiatalokkal. Álláspontunk szerint
elidegeníthetetlen emberi jog az állampolgárok politikai
véleményének szabad kinyilvánítása."
BBC, Késő esti panoráma:
Interjú Orbán Viktorral
"Az én politikai tudatosságomnak a megtalálása és kialakítása az
nyolcvanháromtól számítódik, amikor a Bibó István Szakkolégiumba -
akkor még csak jogász-szakkolégiumnak hívott intézményébe -
kerültem, illetve azt megalapítottuk -, az egyetemtől független
oktatási intézményt hozva így létre. És az ott eltöltött 3-4 év az,
ami alatt én egyrészt a politikai világlátásomat kialakíthattam,
másrészt pedig a politikában való részvételhez szükséges gyakorlati
képességeket - vitakultúra, érvek összeállítása, az ellenfél
gyengéinek megismerése, valamifajta logika szerint gondolkodás,
taktika kidolgozása -, ezeket én mind ott tanultam meg. "
|
|
|
|
|
|
 |
Magyarország és a kommunista rendszerek
|
---------------------------------------
München, 1989. november 18. (SZER, Gondolatforgató) -
Kasza László: Azt hiszem nem túlzok ha azt mondom, hogy
Magyarországon, Lengyelországban összeomlott, Kelet-Németországban
összeomlóban van az a rendszer, amely térségünkben 1945 után
kialakult. Ha ehhez hozzátesszük, hogy Bulgáriában Zsivkov
menesztésével, Csehszlovákiában az óvatos utazási kezdeményezésekkel
és a sorozatos tüntetésekkel, a Szovjetunióban pedig Gorbacsov
feltűnésével és mindazzal amit az jelentett - óvatosan fogalmazva is
- a rendszer megrendüléséről beszélhetünk, akkor úgy gondolom: a
válság fogalmát kiterjeszthetjük a birodalom egészére.
Mit jelent ez számunkra, magyarok számára? Mit a térség, és mit
Európa szempontjából - ahol nyomorúságos helyzetünk a sokat
emlegetett egyensúly egyik pillére volt?
Nos Kedves Hallgatóink ezek azok a kérdések, amelyekről a
Gondolatforgató mai adásában Kende Péter párizsi politológussal
beszélgetek.
Azt szokták mondani, hogy nálunk Magyarországon túl gyorsan megy
végbe a változás. Nos, nekem is sokszor ez volt az érzésem, de most,
amikor a keletnémetországi eseményeket figyelem, az a véleményem:
nagyon is viszonylagossá válik a politikai gyorsaság, lassúság
fogalma. De, nem is ez a fontos kérdés ma Kende Péter, hanem
feltehetően inkább az, hogy mit jelent ez az egyre gyorsabbá váló
változás az egész térségben? Vajon azt, hogy mára annyira megrothadt
a rendszer, hogy magától összeesik?
- Kende Péter: A válasz egy egészen határozott igen. Majd talán
évek múltán a közgazdasági kutatások megmutatják azt, hogy a
lehetetlenülésnek milyen fokára jutott el valamennyi kelet-európai
gazdaság - élen persze a Szovjetunióval, amelynek a belső nehézségei
most már valóban minden képzeletet felülmúlnak. (folyt.)
1989. november 18., szombat
|
Vissza »
|
|
- Magyarország és a kommunista rendszerek - 1. folyt.
|
Azt hiszem, hogy éppen egy egészen átfogó gazdasági csőddel
állunk szemben, amely azért vált ilyen akuttá, mert hiszen most már
hosszú évek vagy talán évtizedek óta mást se csináltak ezek az
országok mint felélték a tartalékaikat, vagy feléltek nyugati
kölcsönöket, egy teljesen improduktív eladósodás formájában, és egy
bizonyos pillanatban ez tovább tartható nem volt. Tehát ebből a
szempontból valóban elmondhatjuk, hogy egy olyan kritikus határhoz
ért a kelet-európai regionális rendszer, amelyet így tovább tartani
nem lehetett.
Most valóban igazad van abban, hogy végül is a kelet-német
változás az egy újabb határkő, mert eddig úgy tűnt ugye, hogy
Kelet-Európában van néhány meglehetősen elszigetelt reformország -
Ugye: Lengyelország és Magyarország -, másfelől pedig egy szívósan
ellenálló blokk. Most pedig úgy tűnik, hogy az egész blokk mozgásba
lendült, és van még néhány, hátvéd, csatár, amely megpróbálja
visszatartani, lassítani a fejlődést - de egészben véve a helyzet
olyan, úgy átfordult, hogy most már valóban ezek a hátvéd- csatárok
tűnnek kivételesnek és elszigeteltnek.
- Kelet-Európában elsősorban - mint Te is mondtad - a gazdasági
rendszer omlott össze, de ez ugyanakkor a politikai rendszer
összeomlását is jelenti.
- Nem akartam az imént azt mondani, hogy ennek az összeomlásnak
csak gazdasági okai vannak. Végül is az ami most Kelet-Európában
történik, az azt mutatja, hogy a demokrácia az egy olyan
követelménye a jelenkornak, amelyet vissza lehet tartani egy ideig,
meg lehet csúfolni évekig, talán évtizedekig is - de tartósan nem
lehet feltartóztatni. Ha igaz is az, hogy az összeomlásnak jelenleg
a fő és a legáltalánosabb tényezője a gazdasági sikertelenség - az,
hogy az úgynevezett szocialista gazdaság elvesztette azt a versenyt,
amelybe a nyugati világgal került -, és amelyről azt hitte, hogy
előbb-utóbb meg fogja nyerni. (folyt.)
1989. november 18., szombat
|
Vissza »
|
|
- Magyarország és a kommunista rendszerek - 2. folyt.
|
A dolog vége az, hogy elvesztette ezt a versenyt. Ha igaz is,
hogy a háttér, ugye ez a versenyvesztés, amelyik gazdasági
természetű - véleményem szerint folyt egy másik verseny is: a
politikai intézmények tekintetében, és az a politikai demokrácia,
amely éppen az elmúlt háború után Nyugat-Európában annyira
megszilárdult és annyira megszabadul korábbi gyermekbetegségeitől -,
az feltartóztathatatlan vonzerőt gyakorolt a világ többi részeire -
és ezen belül elsősorban Kelet-Európára.
Tehát a demokrácia vonzereje az, ami véleményem szerint, itt a
második faktor. És most láthatjuk - éppen a keletnémet fejlődésnek a
fényében - hogy az igazi demokráciára való áttérés a mindenféle,
hogy mondjam? - fosztóképző nélküli demokráciának a követelménye, az
nem egy magyar sajátosság, nem egy magyar vagy lengyel hobby vagy
örjöngés. Ez az igény ugyanúgy fennáll Kelet-Európa többi népében,
ugye, és ezt most a keletnémet példa nagyon szépen bizonyítja.
Sőt: ha szabad még egy megjegyzést tenni ezzel kapcsolatban, a
keletnémet összeomlás irama azt is mutatja, hogy egyáltalában nem
volt túl gyors a magyar fejlődés.
A magyar helyzet néhány kritikusa az utóbbi időben újból és
újból próbálta azt az álláspontot képviselni, hogy vigyázni kell
Magyarországon, mert ami történik az túl gyors, és ez - ha ilyen
gyorsan megy - elfogadhatatlan. Végül is úgy látjuk, hogy
egyáltalában nem volt túl gyors, de ha megengeded erre még később
vissza szeretnék térni.
- Igen. Na most azt a következtetést már most azonnal
levonhatjuk ugye, hogy ami körülöttünk történik az a számunkra
egyfajta igazolás, hogy lám, a magyarok nem voltak forró fejüek és
abszolut normális fejlődés az ami ott végbement. De nem
szerepelnek-e a körülöttünk lévő fejlődésnek hátrányai is a mi
szempontunkból? (folyt.)
1989. november 18., szombat
|
Vissza »
|
|
- Magyarország és a kommunista rendszerek - 3. folyt.
|
- Kérlek szépen a magyar eseményekkel összehasonlítva a
keletnémet fejlemények először is felvetnek egy zavaró kérdést,
vagyis a következőt:
Az elmúlt hetekben, hónapokban azt lehetett gondolni, hogy
Magyarország átfordulása - úgy mint a lengyelországi is - egy
hosszabb fejlődésnek a természetes következménye, és hogy ilyen
változás tulajdonképpen csak olyan országokban várható, ahol a
közvélemény mozgása ezt már az elmúlt években előkészítette. Most
pedig azt látjuk, hogy Kelet-Németországban, - ahol egy ilyen
demokratikus változásnak semmiféle előzménye nem volt -, szinte
egyik napról a másikra jelentkeznek ugyanazok az igények, amelyeknek
a megfogalmazása Magyarországon évekbe tellett.
Ez tulajdonképpen egy nagyon érdekes kérdést vet föl. Azt
mutatja, hogy az egész folyamat mögött van valami mélyebb, van
valami univerzálisabb valami, mint amire Magyarország esetében
gondoltunk.
Tehát, hogy a szovjet kommunizmus lehetetlenülése az
korjelenség. Hogy az most bekövetkezett, most benne vagyunk, és
akármilyen előzménnyel indulnak az egyes országok, végül is
ugyanolyan, vagy egészen hasonló eredményhez fognak jutni. Mert
hiszen aligha szükséges mondani, hogy politikailag igen-igen erős
kontraszt volt Kelet-Németország és Magyarország között az elmúlt
évtizedekben, és ugyanígy óriási kontraszt volt Bulgária és
Lengyelország, Bulgária és Magyarország között - és a sort
folytathatnánk.
Ezeknek a nagy különbségeknek az ellenére mindenütt megmozdult a
talaj, és mondom: ez a szovjet kommunizmus lehetetlenülésével függ
össze. Valami olyasmiről van szó, hogy évtizedeken át
visszaszorítottak egy - máskülönben mindenkinek a lelkében élő -
koreszmét, mely is az állampolgároknak az egyenlősége, és ez a
koreszme, tehát a polgári egyenlőség eszméje ez most valami, hogy
úgy mondjam: forradalmi gyorsasággal tör utat magának
Kelet-Európában, egy kicsit úgy mint Franciaországban 200 évvel
ezelőtt. (folyt.)
1989. november 18., szombat
|
Vissza »
|
|
- Magyarország és a kommunista rendszerek - 4. folyt.
|
Valamiféle megismétlődését éljük az 1789-es robbanásnak. Nem
lehet többé visszaszorítani azt az eszmét, hogy az emberek
politikailag egyenlőek. Márpedig a szovjet tipusú kommunizmus - ez
az egész leninista-sztalinista, hogy mondjam? - építmény? - ez az
egyenlőségnek a tagadása volt, mert valamiféle csoportnak - ennek a
pártnak nevezett képződménynek - a vezető szerepére épül, ez a
vezető szerep, ez pedig tagadása az emberek egyenlőségének.
- Még mindig ennél a: jó-e ez nekünk, ami körülöttünk történik?
- kérdésről maradva, az első következtetés az lehetne talán, hogy
jó, mert hiszen így a visszarendeződés veszélye kisebb. Akkor amikor
egy ország próbált felkelni a birodalom ellen: 56-ban Magyarország,
68-ban Csehszlovákia, a lengyelek 70-es 80-as években - nos, akkor
egy-egy országot ellehetett nyomni. Most, hogy mindenütt mozgás van,
egész Kelet-Európára nem lehet lőni
És hát ki is lőjön? A
Szovjetunióban is az a helyzet, hogy örülnek ha valahogy a saját
bajaikat, problémáikat meg tudják oldani.
Két kérdés: az egyik az, hogy vannak-e további előnyeink ebből a
fejlményből, a másik pedig az, hogy milyen hátrányaink származhatnak
belőle?
- Nekem valóban az a véleményem, hogy a látszólagos előnnyel
szemben most most néhány hátrány fog előtérbe kerülni. Ugyanis előny
- úgy első percre nézve - az, hogy nem vagyunk a túlzott figyelem
előterében. Előny az, hogy Magyarország nincs többé elszigetelve,
hanem voltaképpen általános folyamatnak a része. Előny kétségkívül
az is, amit az imént mondottál, vagyis hogy nincs többé egységes
szovjet blokk, és ezért nagyon nehezen elképzelhető egy erőszakos
visszarendeződési folyamat. Mert hiszen ehhez egy bizonyos, hogy
mondjam, közös fellépés kívántatik. Már pedig nagyon nehezen lehet
elképzelni, hogy a Szovjetunió kivel tudna most egységesen fellépni
a Kelet-Európában kibontakozó változási folyamatokkal szemben.
(folyt.)
1989. november 18., szombat
|
Vissza »
|
|
- Magyarország és a kommunista rendszerek - 5. folyt.
|
Tehát ezek mind előnyös folyamatok, és ennél fogva örülni kell
annak, hogy Magyarországhoz és Lengyelországhoz most felzárkózik
Kelet-Németország és Bulgária - és talán rövidesen Csehszlovákia is
-, de látok egy-két nagyon aggasztó hátrányt is.
Éspedig a következőt: amíg volt egy magyar és egy lengyel
különút, addig a Nyugat különleges figyelmére is igényt tarthattunk,
különleges nyugati elbánásra. Mármost ennek - azt hiszem - lassan
vége van. Most már nincs többé különleges magyar és lengyel helyzet,
hanem van egy általános kelet-európai helyzet, és ez az eddiginél
erősebben fogja igénybe venni a Nyugat eszközeit. Ez különösen
Kelet-Németországgal kapcsolatban nyilvánvaló. Eddig Magyarország
szinte kedvenc országa volt a Német Szövetségi Köztársaságnak -
dehát most nyilvánvalóan az igazi rokonság kerül előtérbe, és ez
nagyon erősen igénybeveszi Nyugat-Németországnak a gazdasági
eszközeit is, meg a figyelmét.
A második probléma az, hogy mostantól kezdve már semmilyen
kelet-európai kérdést nem lehet függetleníteni a német helyzet
alakulásától - és ebből a szempontból nézve megismétlem azt amit azt
hiszem három nappal ezelőtt mondottam egy másik beszélgetésben -
hogy végül is az az érzésem, hogy a magyar fejlődés túlságosan lassú
volt.
Sokkal jobb volna ha Magyarország most már túl volna az
országgyűlési választásokon, rendelkezne egy igazi népképviseleti
kormánnyal, amely teljes tekintéllyel tudna tárgyalásokat folytatni
Nyugat-Európával. Az, hogy ez eddig nem történt meg, az most egy
olyan lépéshátrányt teremt a számunkra, amelyben előtérbe kerül más
országoknak a helyzete, és előtérbe kerül a német kérdés.
Most már a nyugatiak tulajdonképpen semmit sem fognak tenni,
amely nem egyeztethető össze a német kérdésnek azzal az
újrarendezésével, amely napirenden van. És ez -, mondjuk hogy
hosszabb távra - egyáltalában nem kedvezőtlen, de rövid távra
akadályokat állíthat az elé, hogy Magyarország szorosabb
kapcsolatokat teremtsen Nyugat-Európával. (folyt.)
1989. november 18., szombat
|
Vissza »
|
|
- Magyarország és a kommunista rendszerek - 6. folyt.
|
- Folytatva a gondolatot Kende Péter: mit jelentenek a
kelet-európai változások a sokat említett-emlegetett európai
egyensúly szempontjából? Itt két kulcsszó, fogalom jut eszembe: az
egyik, német újraegyesítés, a másik, Jalta.
- Igen, hát szóval valóban egy egészen új korszakba kerültünk.
Véget ért Európának egy korszaka, amely úgy 1944-45-ben kezdődött a
háború befejezésével, a háború után kialakult erőviszonyokkal, és a
nagyhatalmak közötti akkori tárgyalásokkal. A Jalta szó nagyon
pontatlan - a közvélemény 50 év után is, vagy 45 év után is azt
hiszi, hogy Jaltában a nyugati nagyhatalmak eladták Kelet-Európát.
Ez nem igaz. Ellenkezőleg, Jaltában elfogadtattak a Szovjetunióval
néhány olyan alapelvet, amelyet a Szovjetunió se közvetlenül utána
se azóta se valósított meg. Vagyis: a kelet-európai országok szabad
önrendelkezését.
Tény az, hogy az elmúlt 45 évet az jellemezte, hogy a kelet-
közép-európai térségben a nemzeteknek, népeknek nem volt szabad
önrendelkezése. És talán most belépünk abba az új korszakba,
amelyben ez az önrendelkezés lehetővé válik. Mármost ez a dolognak
az egyik oldala, és hát nagy izgalommal várja mindenki, hogy milyen
formában is fogják a nagyhatalmak - nemcsak Amerika és a
Szovjetunió, hanem a nyugat-európai hatalmak is - a befolyásukat
latbavetni, hogy Kelet- Közép-Európának ez a "Jaltához való
visszatérése" megtörténhessen.
Mert paradox módon - mondom - tulajdonképpen vissza kellene
térni a jaltai elvekhez, és azokat érvényesíteni kellene ahhoz, hogy
Kelet-Európa egy demokratikus fejlődés útján elindulhasson. Ez az
egyik dolog, amit mondani szeretnék. A másik pedig az, hogy előtérbe
került egy régi probléma. Egy régi probléma, amelyet a háború
rendezése nyitva hagyott. Vagyis: hogy mi legyen Németországgal a
háború utáni Európában? (folyt.)
1989. november 18., szombat
|
Vissza »
|
|
- Magyarország és a kommunista rendszerek - 7. folyt.
|
Erre a kérdésre - akkor -, nem tudtak választ adni, mert hiszen
- olyan okokból, amelyeket itt most nincs időnk bővebben boncolgatni
- de nagyon jól tudjuk, hogy az elmúlt évtizedekben újból és újból
felmerült ugye a német újraegyesítésnek a szükségessége, és ezzel
kapcsolatban elég általános volt a vélemény Németországban is és más
közép-európai országokban is, hogy ennek talán a legjobb formája az
volna, hogyha létrejönne Közép-Európában egyfajta semleges zóna,
amely nem tartozik sem a nyugati blokkhoz, sem a keleti blokkhoz, és
ez kiveszi a méregfogát a Kelet és Nyugat közötti katonai és
politikai versengésnek.
Magyarországon egy jó idő óta elég népszerű az a gondolat, hogy
Közép-Európa legyen semleges - és ebbe a zónába tartozzon bele
természetesen Magyarország, de tartozzanak bele ugye olyan országok
is mint Csehszlovákia, Lengyelország, sőt: tulajdonképpen ha lehet
egész Németország - mert akkor valóban a katonai erőket kivonhatják
Európának ebből a régiójából, és egy hosszas tartós békének nézünk
elébe. Na most - ellentétben azzal amit a közép-európaiak erről
gondolnak - ennek a nézetnek, ez a nézet korántsem népszerű
Nyugat-Európában.
- Nem ám bizony.
- Egyáltalán nem népszerű Nyugat-Európában, mert hiszen ha
jobban meggondoljuk: Nyugat-Európa fejlődése az elmúlt négy
évtizedben egy olyan politikai összehangolódásra épült, amelynek a
Német Szövetségi Köztársaság is része volt.
- Szerves része volt.
- Szerves része volt. Ha ebből a gazdasági és politikai, hogy
mondjam: tömörülésből kivonjuk Nyugat-Németországot - akkor ez a
tömörülés szinte egyik napról a másikra lehetetlenül. Tehát ez
korántsem olyan egyszerű probléma. Másfelől - most a Szovjetunió
oldaláról nézve - így első pillanatra nem látszik valószínűnek, hogy
elfogadható egy olyan német újraegyesítés, amelynek a keretében a
jelenlegi Kelet-Németország beolvad egy egységes Németországba,
amely a maga részéről a nyugati blokknak a része. (folyt.)
1989. november 18., szombat
|
Vissza »
|
|
- Magyarország és a kommunista rendszerek - 8. folyt.
|
Ezt nagyon nehéz így elképzelni, sőt: teljesen lehetetlen
elképzelni - egyébként a szovjet vezetők most minden nap
hangsúlyozzák, hogy erről szó sem lehet. Tehát ebben a pillanatban
az nem elképzelhető. Világos, hogy szovjet részről egy német
újraegyesítést alku tárgyává akarnak tenni és ezért olyan
engedményeket akarnak elérni, amelyek a Nyugat számára elég magas
árat jelentenek.
Tehát tulajdonképpen nem világos most sem, hogy hogyan érhető el
a német egyesítés - ugyanúgy nem világos mint ahogyan 45-46-47-ben
nem volt világos, hogy hogyan lehet kilépni - abból az
ellenségességi helyzetből, amelybe Európa a szovjet előrenyomulás
következtében került. Most kedvezőbbek a lelki feltételek, mert
hiszen a Szovjetunió elfogadta, hogy ilyen ellenségességben nem
lehet élni.
Az a jelenség, amelyet hidegháborúnak neveztek, az voltaképpen
nem volt semmi egyéb, mint a Szovjetunió által szított nagyon erős
ellenségesség, továbbá egy olyan katonai túlfegyverkezés, amely
szinte elkerülhetetlenné tette, hogy a költségvetés nagyon jelentős
részét Nyugat-Európában is katonai felkészülésre fordítsák.
Hogyha ez a lelki helyzet véget ér, hogyha egy napon véget ér ez
az ellenségesség, akkor természetesen szó lehet a fegyverkezés
leépítéséről, és ez részben útban is van. Mindamellett: nekem nem
tűnik úgy, hogy megértek volna annak a feltételei, hogy a
Szovjetunió belemegy abba, hogy létrejön egy egységes Németország, -
amely voltaképpen a nyugati blokknak a része, ha nem is katonailag,
de politikailag - ennek még nem értek meg a feltételei, és nyugati
részről sem értek meg a feltételei annak, hogy elfogadjanak egy
olyan német egyesítést, amely kivonja Nyugat-Németországot a nyugati
szövetségi rendszerből.
Tehát ebben a pillanatban még átláthatatlan, hogy mi fog
történni, és a kedvező fejlemények lelkileg talán segítenek
létrejönni valami újat - de hogy milyen lesz ez az új, ezt ma még
nem láthatjuk. (folyt.)
1989. november 18., szombat
|
Vissza »
|
|
- Magyarország és a kommunista rendszerek - 9. folyt.
|
- Mert az, hogy mi lesz ez az új, vagy mi nem lesz ez az új, az
messzemenően függ attól, hogy milyen helyzet alakul ki a
Szovjetunióban. Hogy - hadd tegyem fel egészen direkt a kérdést:
fenyegeti-e a Szovjetuniót is egyfajta Kelet-Németországhoz hasonló
- vagy akár egy lassúbb Magyarországhoz, Lengyelországhoz hasonlító
- rendszer-összeomlás, vagyis a gazdasági, nemzetiségi és a
politikai problémák kart-karba öltve dolgoznak ezért?
- Fenyegeti, igen fenyegeti - és paradox módon hozzátenném:
sajnos fenyegeti. Megmondom: azért paradox ez, mert hiszen
kétségtelen, hogy hosszabb történelmi távon kívánni kell azt, hogy a
szovjet rendszer ne maradjon meg. Közeli távon azonban a szovjet
rendszer gyors összeomlása beláthatatlan folyamatok előtt nyit
kaput, és - ha például arra gondolunk, hogy milyen feszültségek
uralkodnak már jelenleg is a Szovjetunió különböző részei és
nemzetiségi területei között - akkor világos az, hogy a rendszer
váratlan és teljes összeomlása ott megindíthat egy olyan
polgárháborus bomlási folyamatot, amely egészen más okokból
veszélyezteti az európai stabilitást, mint ahogyan veszélyeztette
ezt a szovjet expanzió, a szovjet terjeszkedés az elmúlt
évtizedekben.
Tehát fenyeget egy összeomlás veszélye, mégpedig azért, mert
évtizedek óta nem volt ilyen rossz a szovjet gazdasági helyzet, mert
szemmel láthatóan a reformtörekvések eddig semmire sem vezettek.
Csak politikai téren hoztak eredményt - ez a politikai eredmény
azonban destabilizálta a szovjet rendszert, és minthogy a szovjet
vezetés nem tud olyasmit nyújtani a lakosságnak, amely
elégedettséget okoz - tehát igenis a Szovjetunióban fenyeget
egyfajta összeomlás. Márpedig ennek az összeomlásnak következménye
lehet olyan erőknek a színrelépése - diktatórikus, katonai erőknek a
színrelépése -, amely viszont Kelet-Európa szempontjából nagyon
kedvezőtlen. (folyt.)
1989. november 18., szombat
|
Vissza »
|
|
- Magyarország és a kommunista rendszerek - 10. folyt.
|
Bevallom, hogy én némi nyugtalansággal - nagyon nyugtalansággal
- nézek a közelgő tél elébe, mert a Szovjetunióban olyan felfordulás
van és olyan ellátási helyzet, amely könnyen éhséglázadásokat
robbanthat ki. Márpedig a szovjet rendszernek valamilyen módon
ezekre a lázadásokra válaszolnia kell. És minthogy nem tud
áruszállításokkal válaszolni, tehát feltételezhető, hogy a
Szovjetunióban nagyon kemény dolgoknak a tanúi leszünk a következő
hónapokban. És nem tudjuk kiszámítani, hogy ezek a kemény dolgok
először is milyen kihatással lesznek a Gorbacsov-féle külpolitikára,
másodszor pedig milyen kihatással lesznek a Szovjetuniónak a
Kelet-Európával szemben elfoglalt helyzetére.
Úgyhogy nagyon-nagyon fontos az, hogy egy pillanatig se
gondoljuk, hogy most már beléptünk az örök béke korszakába -, talán
nehezebb helyzet előtt állunk - egészen rövid lejáratra - mint az
elmúlt években bármikor.
- Nem beszéltünk a térség egyetlen rendszerérő: Ceausescuéról.
Veszélyben van végre ez is?
- Hát a Ceausescu-rendszer - mint minden örjöngő zsarnoki
rendszer - egyik óráról a másik órára összeomolhat. De, hogy ez az
óra mikor lesz, hogy ez idén lesz vagy jövőre, vagy esetleg csak
három év múlva - ezt sajnos nem tudjuk megmondani. De az biztos,
hogy a Ceausescu-rendszer összeomlása órák alatt fog bekövetkezni,
és még sokkal látványosabban mint a keletnémet rendszeré.
- Biztos vagyok abban, hogy minden felmerülő kérdésre nem
válaszoltunk, de úgy gondolom, hogy ez ebben a témakörben
lehetetlen. Abban a reményben köszönöm meg Kende Péternek a
beszélgetést, hallgatóinknak pedig a figyelmet, hogy azért néhány
szempontra sikerült ráirányítanunk a figyelmet. +++
1989. november 18., szombat
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|