|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A MISZOT állásfoglalása
"A MISZOT tagszervezetei
szolidaritásukat fejezik ki a nemzetközi diáknapon Prágában
szervezett demonstráción résztvevő fiatalokkal. Álláspontunk szerint
elidegeníthetetlen emberi jog az állampolgárok politikai
véleményének szabad kinyilvánítása."
BBC, Késő esti panoráma:
Interjú Orbán Viktorral
"Az én politikai tudatosságomnak a megtalálása és kialakítása az
nyolcvanháromtól számítódik, amikor a Bibó István Szakkolégiumba -
akkor még csak jogász-szakkolégiumnak hívott intézményébe -
kerültem, illetve azt megalapítottuk -, az egyetemtől független
oktatási intézményt hozva így létre. És az ott eltöltött 3-4 év az,
ami alatt én egyrészt a politikai világlátásomat kialakíthattam,
másrészt pedig a politikában való részvételhez szükséges gyakorlati
képességeket - vitakultúra, érvek összeállítása, az ellenfél
gyengéinek megismerése, valamifajta logika szerint gondolkodás,
taktika kidolgozása -, ezeket én mind ott tanultam meg. "
|
|
|
|
|
|
|
Zsivkov bukása
|
-------------- München, 1989. november 16. (SZER, Kelet-európai szemle, Bárdi István) - Aligha véletlen, hogy éppen november 10-ikén, a Berlini Fal ledőlésének napján menesztette a szófiai központi bizottság Todor Zsivkovot, Kelet-Európa legrégibb, 35 éven át országló satrafáját. Az egykori partizánból sztálinistává vedlett bolgár pártvezér 1954-ben ült be a hatalom székébe, ahonnan most, 78 éves korában, megfigyelők szerint egy háttérből irányított akcióval Moszkva távolította el. Zsivkov politikai hosszúéletűségének titka abban rejlett, hogy feltétel nélkül kiszolgálta a mindenkori szovjet vezért. Hruscsovhoz barátinak mondható szálak fűzték, de amikor Hruscsovot kibuktatták, Zsivkov volt az, aki Kelet-Európa összes többi fővárosát megelőzve, elsőként gratulált Brezsnyevnek. A hosszú brezsnyevi korszak alatt Zsivkov minden tekintetben Moszkva kegyeit élvezte, aminek egycsapásra véget vetett Brezsnyev halála, főként azért, mert Zsivkov teljesen nyíltan Csernyenkót és nem Andropovot favorizálta Brezsnyev utódaként. Habár Andropov után mégiscsak Csernyenko lett a szovjet birodalom ura, Zsivkovnak már ebből sem volt túl sok haszna, lévén hogy Csernyenko súlyos beteg volt. És végül Gorbacsov 1985-ös pártfőfitkári kinevezése már az első pillanattól rossz ómen volt Zsivkovnak. Minden jel arra mutatott, hogy közte és az új szovjet vezető közt aligha létezik kölcsönös rokonszenv. Bulgáriában ez majd mindenki számra világos volt. Az emberek már tavaly arról beszéltek, hogy Gorbacsov eldöntötte: meneszti Zsivkovot, helyére egy lényegesen fiatalabb vezetőt ültet. (folyt.)
1989. november 16., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Zsivkov bukása - 1. folyt.
|
Ha egyéves késéssel is, valóban ez következett be november 10-ikén, azon a napon, amelyen a BBC szerint puccsot hajtottak végre Szófiában a politikai bizottság reformbarát tagjai, kinevezvén a Bolgár Kommunista Párt élére az 53 esztendős volt külügyminisztert, Petar Mladenovot. Függetlenül attól, hogy Mladenov már székfoglaló beszédében a peresztrojka és a glasznoszty megvalósítását, sőt jogrenden alapuló modern demokratikus állam megteremtését emlegette és kilátásba helyezte azt is, hogy nyílt, őszinte párbeszéd lesz a párt és a nép között, sőt egyszer s mindenkorra felszámolják a kommandó-struktúrát - a Zsivkov-korszak vége már önmagában is történelmi vízválasztó. Todor Zsivkov személye annyira összefonódott a lakosság szemében a kommunizmussal, hogy leváltása alighanem nagyobb megrázkódtatás Bulgáriának, mint Honecker menesztése volt Kelet-Németországnak. Jellemző akasztófahumorral a bolgárok évtizedeken át örökéletűként emlegették Zsivkovot, akit - így a szófiai viccek - valójában befagyasztottak, majd újra feltámasztottak, úgy, hogy a századik, majd a kétszázadik pártkongresszuson is mint főtitkár vehessen részt. Gorbacsov hatalomra jutása óta megsokszorozódtak Zsivkov belpolitikai bajai is, amelyek ebben az évben kulmináltak. Az évek óta mozgolódó mind politikailag, mind kulturálisan a legkegyetlenebbül elnyomott török kisebbség májusban csaknem felkeléssé terebélyesedő tiltakozó akciókba kezdett Zsivkov bolgárosító beolvasztási politika ellen. (folyt.)
1989. november 16., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Zsivkov bukása - . folyt.
|
Válaszként Szófia bevetette a hadsereget a törökök ellen - a halálos áldozatok számáról még most sincsenek pontos adatok -, majd amikor már a töröklakta vidékek katonai bekerítése sem segített, megnyitotta előttük a bolgár-török határt, hadd menjenek, feltéve hogy minden ingó és ingatlan vagyonukat Bulgáriában hagyják gyermekeikkel egyetemben. 300 ezer bulgáriai török menekült Törökországba, és az exodus súlyos csapárt mért az ország népgazdaságára, s eközben megerősödött az ellenzéki mozgalom. A múlt év eleje óta 13 nagyobb és számos kisebb ellenzéki csoport szerveződött: négy emberi jogi, két környezetvédő, két vallási, három kisebbségvédelmi csoport, továbbá egy glasznoszty és peresztrojka klub és egy független szakszervezet. Számos tüntetést szervezett, nagygyűléseket, sőt sajtókonferenciákat is tartott az ellenzék október 16. és november 3. között Szófiában az európai biztonság és együttműködés keretében tartott nemzetközi környezetvédelmi konferencia idején, amelynek csúcspontja négy évtizede elképzelhetetlen fejlemény Bulgáriában: egy négyezres tömegtüntetés volt a főváros szívében. Todor Zsivkov kezéhez nem csupán vér tapad. Nem csupán a demokratikus pártok, a független gondolkodás, a vallás és a nem bolgár nemzeti kultúra minden maradékát irtotta ki, hanem titkosszolgálata révén összefüggésbe hozták a pápa-merénylettel és a Nyugat felforgatását célzó, kommunisták által is művelt kábítószer-csempészettel is. Példa nélkül áll Bulgária történelmében rokonait mindenféle pozícióba juttató nepotizmusa és jó ideig elviselhetetlen személyi kultusza. +++
1989. november 16., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|