|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A MISZOT állásfoglalása
"A MISZOT tagszervezetei
szolidaritásukat fejezik ki a nemzetközi diáknapon Prágában
szervezett demonstráción résztvevő fiatalokkal. Álláspontunk szerint
elidegeníthetetlen emberi jog az állampolgárok politikai
véleményének szabad kinyilvánítása."
BBC, Késő esti panoráma:
Interjú Orbán Viktorral
"Az én politikai tudatosságomnak a megtalálása és kialakítása az
nyolcvanháromtól számítódik, amikor a Bibó István Szakkolégiumba -
akkor még csak jogász-szakkolégiumnak hívott intézményébe -
kerültem, illetve azt megalapítottuk -, az egyetemtől független
oktatási intézményt hozva így létre. És az ott eltöltött 3-4 év az,
ami alatt én egyrészt a politikai világlátásomat kialakíthattam,
másrészt pedig a politikában való részvételhez szükséges gyakorlati
képességeket - vitakultúra, érvek összeállítása, az ellenfél
gyengéinek megismerése, valamifajta logika szerint gondolkodás,
taktika kidolgozása -, ezeket én mind ott tanultam meg. "
|
|
|
|
|
|
|
A német kérdés - angol szemmel
|
------------------------------ München, 1989. október 25. (SZER, Nemzetközi sajtószemle) - A Daily Telegraph hírmagyarázója nemrég két másik angol publicisztával Königslutternben tartott előadást európai kérdésekről abban az intézetben, melyet több évtizeddel ezelőtt a német-angol kapcsolatok ápolására alapítottak. Az egybegyűlt mintegy 300 főnyi hallgatóság egyik tagja ezt kérdezte: az Economist című ismert angol hetilap egyik nemrég megjelent számában azt írta, hogyha megvalósul a Gorbacsov-féle közös európai ház, akkor a németek lesznek benne a háziurak. Hát ettől nyilván visszazökkennek az angolok. Szó se róla - hangzott a válasz -, mert mi 40 év óta attól féltünk, hogy Európában az orosz kommunisták lesznek a háziurak, és ennél sokkal tetszetősebb kilátás, hogy a német tőkés demokrácia legyen a háziúr. A német közönség elhülve hallgatta ezt, mert azt várták, hogy a nyugati szövetségesek erejében kivétel nélkül meghül a vér a két Németország egyesítésének még csak a gondolatára is. Mert mi a mai helyzet? A keletnémetek helyzete a háború vége óta egyenesen tragikus. Amíg az oroszok voltak a korlátlan urak, addig Nyugat-Németország nem tudott semmit tenni ennek az enyhítésére, úgyhogy szinte elfedte a szemét, vagy más felé nézett, mint ahogy egy korábbi német korosztály tette a hitleri zsidóüldözések idején. (folyt.)
1989. október 25., szerda
|
Vissza »
|
|
- A német kéréds - 1. folyt.
|
Európa keleti felében óriási változások vannak folyamatban, úgyhogy a nyugatnémetek már nem bújhatnak ki a kérdés alól azzal, hogy noha az ország kettészakadása tűrhetetlen elemi csapás, az orvoslására mit sem lehet tenni. A keletnémetek azonban nem ilyen fatalisták, mert vajon mi történne, ha a maguk erejéből egyetlen hősi gesztussal nekiállnának és puszta kézzel, fizikailag lebontanák kőről kőre a berlini falat? Mit szólnának ehhez a nyugat-berliniek? Tétlenül néznék ezt, vagy segítenének a lebontásban? De hát ez túlságosan rázós téma a nyugatnémet hivatalosok személyben. A német közvélemény azonban korántsem ilyen félénk. A tömegek érzik, hogy az oroszok ereje megrendült és fel akarják szabadítani keleti honfitársaikat, amíg még nem késő. De nagy hiba volna, ha a Nyugat engedné, hogy reá áramoljon a tétlenség ódiuma pusztán azért, mert a nyugatnémet kormány húzza-halassza a kérdést és nem mer határozottabban fellépni. Kétségtelen, hogy a Nyugatnak is megvannak a maga aggodalmai és ezért nem szabad ajtóstul rohanni a házba. De a halogatásnak is megvannak a maga veszélyei, és a nyugatnémet közvélemény türelme sem kifogyhatatlan. De ha az NDK népét nem engedik mielőbb beleolvadni a Német Szövetségi Köztársaságba, akkor nem Moszkva és Kelet-Berlin lesz a bűnbak, hanem Washinton, London, Párizs, sőt Brüsszel is, és a németek a Nyugatot fogják okolni, hogy a történelmi pillanatban miért nem hagyták őket - fejezi be cikkét a Daily Telegraph. +++
1989. október 25., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|