|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A MISZOT állásfoglalása
"A MISZOT tagszervezetei
szolidaritásukat fejezik ki a nemzetközi diáknapon Prágában
szervezett demonstráción résztvevő fiatalokkal. Álláspontunk szerint
elidegeníthetetlen emberi jog az állampolgárok politikai
véleményének szabad kinyilvánítása."
BBC, Késő esti panoráma:
Interjú Orbán Viktorral
"Az én politikai tudatosságomnak a megtalálása és kialakítása az
nyolcvanháromtól számítódik, amikor a Bibó István Szakkolégiumba -
akkor még csak jogász-szakkolégiumnak hívott intézményébe -
kerültem, illetve azt megalapítottuk -, az egyetemtől független
oktatási intézményt hozva így létre. És az ott eltöltött 3-4 év az,
ami alatt én egyrészt a politikai világlátásomat kialakíthattam,
másrészt pedig a politikában való részvételhez szükséges gyakorlati
képességeket - vitakultúra, érvek összeállítása, az ellenfél
gyengéinek megismerése, valamifajta logika szerint gondolkodás,
taktika kidolgozása -, ezeket én mind ott tanultam meg. "
|
|
|
|
|
|
|
Átadták Nagy Imre személyes hagyatékát - interjú Nagy Erzsébettel (4.rész)
|
- Akkor erre a személyes hagyatékra is vonatkozott az az előbb említett családi döntés, hogy semmit nem kérnek a kormányzattól, nem veszik fel a kapcsolatokat a kormányintézményekkel? - Nevetséges lett volna ezeket a dokumentumokat követelni, amikor sokkal súlyosabb kérdésben sem született megnyugtató döntés. Mindig is örök emberi jognak, és nem privilégiumnak tartottam a kivégzettek eltemetését. Ha még ezt sem tette meg a kormányzat, akkor hogyan várhattam volna el azt, hogy apám gondolatait, szellemét visszaadják. - Akkor végül is hogyan jött létre ez a mai találkozó a legfőbb ügyész helyettesével; három évtized után egyszercsak megkeresték önt? - Talán a Magyar Nemzetben május elején megjelent interjú segített ebben; ott említést tettem ezekről a dokumentumokról is. Ezután nem sokkal Nyíri Sándor főügyész-helyettes segítségével lehetőség nyílott arra, hogy végre egyáltalán megláthassam ezeket a számomra oly becses iratokat. - Akkor tehát tulajdonképpen az ügyészség kereste meg a családot, ugye? - Igen, mondhatom, hogy igen. - Miután megismerkedtek ezekkel a memoárokkal, iratokkal, észrevettek-e valamilyen hiányt; van-e valami, ami nem került elő? - Igen, számos konkrét dolog hiányzik, amiről tudomásom van. Ilyen például az a nagyon ártatlan, politikai vonatkozásoktól teljességgel mentes levél, amelyet édesapám internálása alatt születésnapomra írt nekem. Anyukámtól hallottam, hogy apám papírra vetette ezt a pársoros levelet. Nagyon hiányzik nekem ez a személyes emlék. Nem tudom miért hiányzik ez a hagyatékból, de még mindig reménykedem benne, hogy egyszercsak előkerül valahonnan. Ugyancsak nagyon hiányolom azt a kis tréfás költeményt, amelyet férjem, Jánosi Ferenc - a volt sárospataki diák és tanár - szerzett, hogy Szilveszter estéjén felvidítsa az internáltak nyomott hangulatú kis csoportját. A diáktréfák hangulatát idéző költemény erős öniróniával próbált meg úrrá lenni csoportunk levert hangulatán. Akkor nagy sikere volt ennek a rigmusnak. Később még hallottam, hogy a kihallgató tisztek között is körbejárt; sajnos most nincs a hagyaték darabjai között. Ezeknél a számomra oly kedves emlékeknél politikai súlyánál fogva jóval fontosabb lenne, ha előkerülne az a jegyzet, amelyet - egybehangzó állítások szerint - szinte az utolsó pillanatokig írt édesapám a siralomházban. Feltételezem: a családnak is hagyott hátra végső üzenetet. (folyt.köv.)
1989. május 31., szerda 19:23
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|