|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Mentődolgozók Önálló Szakszervezetének közleménye
"Jelenleg 16 mentőállomásunk alkalmatlan a kulturált
munkavégzésre. A Mentőkórház - Budapest sürgősségi betegellátásában
jelentős szerepet vállalva - funkciójára nem alkalmas, új
mentőkórházra lenne szükségünk. Az Országos Mentőszolgálat önerőből
nem, csak állami és társadalmi segítséggel tudna ezeken változtatni."
Amerika Hangja, Világhíradó:
Magyar pártok kampánymenedzsrei a választásról
" - Lukács Miklós vagyok, a Kereszténydemokrata Néppárt egyik
országos titkára.
- Ősze Lajos vagyok, a Magyar Demokrata Fórum kampánymenedzsere.
- Varga Tibor vagyok, a Magyarországi Szociáldemokrata Pártot
képviselem.
- Komlós Andor vagyok, soproni elnök, a Kisgazdapárt szervezetének
elnöke és a Politikai Bizottság tagja.
- Nevem Matuska Zoltán és Fiatal Demokraták Szövetségének
képviseletében vagyok jelen.
- Lévay Levente, vagyok a Szabad Demokraták Szövetségének, az
SZDSZ-nek a képviseletében.
- Csordásné Bárdos Gyöngyvér vagyok, a Magyar Demokrata Fórum
kaposvári szervezetének képviselője."
|
|
|
|
|
|
|
Az MDF belső állapota
|
---------------------
Washington, 1990. november 26. (Amerika Hangja, Világhíradó, Szénási Sándor) - Meghatározó személyiségek távoznak az MDF elnökségéből, illetve jelzik már most, hogy a hamarosan sorra kerülő országos értekezleten nem jelöltetik magukat a pártvezetésbe. Az alapító Bíró Zoltán után, aki az MDF-ből is kilépett, most Lezsák Sándor ügyvezető alelnök is közölte, más módon szeretné szolgálni pártjának ügyét, és Kulin Ferenc parlamenti képviselő sem óhajt tovább az első vonalban maradni, és kívülük még többen is.
A bomlási folyamat ezzel látványos lett az ország első számú pártjában, bár hangsúlyozzák, hogy egyszerűen a profizmus előtérbe helyeződéséről van szó. Az az értelmiségi, főképpen írói réteg, amely Lakitelken megalapította az MDF mozgalmát, ideológiai arculatot adott neki - ha éppen zavarosan is -, most visszavonul a politikából a közéletbe. A nyilatkozatok azt érzékeltetik, hogy a kezdőrúgást ők elvégezték, most jöjjenek azok, akik focizni is tudnak.
A helyzet természetesen nem ilyen egyszerű, és főképpen nem ilyen békés. Az ország, a gazdaság válsága felerősítette és egyben tragikussá is tette azokat a különbségeket, amelyek eleve jelen voltak abban a gyűjtőpártban, amely leszámítva a kormányképviselő parlamenti frakciót, ma is inkább mozgalomként jellemezhető. És ezek a különbségek most személyes döntésekben válnak elhatárolódásokká.
Látható, hogy Lakitelek, az alapítás szelleme hirtelen nosztalgiák tárgya lett. A sátor, amely alatt ülve három évvel ezelőtt többféle csoport egyezett meg a békés és a kommunista párt reformszárnyával közösen felvállalt rendszerváltásban, ma úgy tűnik fel, mint a pusztaszeri vérszerződés reinkarnációja. A vezető szerephez jutott emberekről úgy szólnak, mint alapító atyákról, mint öreg, bölcs és tekintélyes emberekről, akik mintha nem is mozgalmat indítottak volna el, de egy országot hoztak volna létre. 1987 pedig akként tűnik fel, mintha 100 éve lett volna. (folyt.)
1990. november 26., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|