|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az FKgP újpesti szervezetének felhívása
"Mindazok a kisgazdapárti vagy a
Kisgazdapárttal szimpatizáló újpesti lakosok, akiknek az elmúlt négy
évtized diktatúrájától politikai rendőrségi zaklatásban volt részük,
internálás vagy bírói politikai ítélet következtében kellett
szenvedniük, panaszuk rövid leírását juttassák el a Kisgazdapárt
Újpesti Szervezetének (Budapest, IV., Szent István tér 14. sz.)
klubhelyiségébe."
SZER, A mai nap:
SZDSZ-szimpózium a szegénységről
"Az amúgy is szűkös erőforrásokat Solt Ottilia és az SZDSZ többi
szakértője szerint az elmaradott vidékek, falvak és az oktatás,
különösen a szakoktatás támogatására kell fordítani. Fel kell hagyni
a foglalkoztatottság állami irányításával s ösztöndíj-rendszerrel
kellene biztosítani, hogy a körülbelül egymilliós nagyságrendű,
szakképzetlen, még 8 osztályt sem végzett, munkához csak
alkalmanként jutó embertömegnek legalább a gyerekei bejuthassanak a
munkaerő-piacra."
|
|
|
|
|
|
|
A szovjet vívás ,,meglepetésemberei,, (1. rész)
|
1989. november 15. szerda (MTI) - Lassan megélénkül a nemzetközi vívóélet, a különböző fegyvernemekben elkezdődik a Világ Kupa-pontvadászat. Ezeken a viadalokon a versenyzőknek lehetőségük lesz bebizonyítani, hogy az idei év legrangosabb eseményén, a júliusi világbajnokságon elért érmes helyezésük nem a véletlen műve volt, illetve hogy az esetleges gyenge szereplésüket csak kisiklásnak lehet tekinteni. A denveri vb ,,meglepetésembereinek,, számított a két szovjet egyéni győztes, az egyaránt 24 éves tőröző Olga Velicsko és a kardozó Grigorij Kirijenko. A Szovjetszkij Szport munkatársa velük készített interjút. Az önök győzelmét a szakemberek szenzációnak kiáltották ki, hiszen például a női tőrben a nyugatnémet versenyzők esélyesebbek voltak, de kardban is mást vártak a dobogó tetejére. Szinte ismeretlenül jutottak fel a csúcsra. Hogyan indult sportpályafutásuk? Kirijenko: - A nagymamám álma volt, hogy vívó legyek. Ő vitt le edzésre is, ahonnan többször megszöktem. Azután rájöttem, jobb ha nem ellenkezem. Velicsko: - Sokáig nem sportoltam, népi táncos voltam. Ekkor a nővéremék iskolájában vívótanfolyamot hírdettek, kiváncsiságból kipróbáltam. Megtetszettek az edzések, különösen az, hogy fiúkkal gyakoroltam. Meg akartam nekik mutatni, hogy én sem vagyok gyengébb... S a folytatás? Kirijenko: - Átlagosnak mondható az utam, minden lépcsőfokot megjárva értem el a felnőtt válogatottságot. Az 1985-ös év hozott fordulatot, amikor Vlagyimir Nazlimov (a többszörös olimpiai- és világbajnok - a szerk.) lett az edzőm. Egy év múlva győztem a Szovjetunió népeinek Szpartakiádján. S az idén végre megéreztem, hogy bárkit legyőzhetek. Velicsko: - Én már 1986-ban is tagja voltam a válogatottnak, amikor csapatunk világbajnok lett. Egy év múlva azonban csak a hetedik helyen végeztünk, s bár akkor egyedül én jutottam be az egyéni döntőbe, a nyolcadik hellyel nem voltam elégedett. Az olimpia évére nem szívesen emlékszem vissza. Az országos bajnokságon csak kilencedik lettem, s nem is kerültem be a szöuli csapatba. De ez nem keserített el, be akartam bizonyítani, hogy az csak kisiklás volt. (folyt.köv.)
1989. november 15., szerda 12:51
|
Vissza »
|
|
A szovjet vívás ,,meglepetésemberei,, (2. rész)
|
Számítottak-e a vb-győzelemre? Kirijenko: - Csapatban mindenképpen nyerni akartunk, visszaszerezni az olimpián elvesztett aranyérmünket. Ez sikerült. Egyéniben nem volt semmiféle tervem, de amikor egyedüli szovjetként bejutottam a nyolcas döntőbe, éreztem, hogy nincs vesztenivalóm. Velicsko: - Nem számítottam aranyéremre, de az előcsatározások során minden szerencsésen alakult. A döntőben úgy éreztem, én sem vagyok gyengébb, mint a többiek. Egyedül az olimpiai bajnok nyugatnémet Anja Fichtel elleni sorsdöntő asszóban gondoltam arra, hogy veszíthetek is. Ez egy kicsit meg is zavart. A víváson kívül mi tölti ki életüket? Kirijenko: - Az omszki Testnevelési Főiskola hallgatója vagyok. A sport és a tanulás mellett fennmaradó időmet történelmi regények olvasásával töltöm. Velicsko: - Az észak-oszét egyetem testnevelés tagozatán tanulok. Én is szívesen hallgatok zenét, olvasok, mint minden fiatal. De az elsősorban a vívás tölti ki napjaimat. Ez a munkám és a hobbim is.+++
1989. november 15., szerda 12:56
|
Vissza »
|
|
A szép búcsú reményében (2. rész)
|
Az első percekben a spanyolok várakozó álláspontra helyezkedtek, így azután a magyar legénység egy-két akciót vezethetett is. A 7. percben Szekeres a baloldalon húzott el. Az ötös magasságából, pontosan tálalt Keller fejére, a balhátvéd próbálkozását azonban Zubizarreta könnyed vetődéssel megszelidítette. Az ellenakciónál Kozma - nem tudni miért? - lezserül és röviden Disztl kapuja felé gurította a labdát. Az ajándéklehetőséggel Manolo élt, kicselezte a magyar kapust. Az sem lepte meg, hogy közben erősen balra sodródott, a 16-os oldalvonaláról az üresen hagyott magyar kapuba ívelt (1:0). Egyszeriben eltünt a hazaiak látszólagos ,,álmossága,,, kezükbe kaparintották a kezdeményezést. A 15. percben Manolo a baloldalon száguldott el, pontos beívelését Butragueno 6 méterről alaposan mellécsúsztatta, holott a magyar védők az esetnél előzékenyen asszisztáltak. A spanyolok már a magyar védőharmadban letámadtak, s nem kellett különösebben erőszakos megoldásokat alkalmazniuk a labda megszerzéséhez, mert a vendég-futballisták feltünően könnyedén szabadultak a játékszertől... A 17. percben Kozma jobboldalról ívelt középre, a spanyol kapus először tanácstalankodott, majd amikor Kovács K. lőni próbált, merész lábravetődéssel tisztázott. A 25. percben Manolo, ezuttal eredeti helyén, a jobbszélen vezetett akciót. Most is pontosan - és magasan - adott be (Pintér még kézzel sem érte el a labdát), és a berobogó Butragueno öt lépésről a kapu baloldalába fejelt. Disztl kísérletet sem tett a mentésre (2:0). Rá egy percre Fernando fejelt lesgólt. Úgy festett, a magyar védősor összeomlik. A 30. percben Keller forgolódott sokáig a spanyol 16-oson, végül ügyesen Kovács K. elé emelt. Az Auxerre légiósa kapásból, jobbal lőtt, de Zubizarretában ezuttal is emberére akadt. Különösebb megerőltetés nélkül, jól játszott a spanyol együttes, és a 41. percben megszerezte harmadik gólját. Egy a 16-os vonalára ívelt labdát Pintér kézzel ,,vett le,,. A szabadrúgást az ujonc Juanito a sorfal mellett laposan elcsavarta, és mivel Disztl ezuttal is csak ,,bámészkodott,,, a dologból ismét gól lett (3:0) Félidőben: Spanyolország - Magyarország 3:0 -------------------------------- Sevilla, 50 000 néző, v: Biguet (francia) gólszerzők: Manolo (8. p.), Butragueno (25.), Juanito (41.) (folyt.köv.)
1989. november 15., szerda 16:03
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|