|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az FKgP újpesti szervezetének felhívása
"Mindazok a kisgazdapárti vagy a
Kisgazdapárttal szimpatizáló újpesti lakosok, akiknek az elmúlt négy
évtized diktatúrájától politikai rendőrségi zaklatásban volt részük,
internálás vagy bírói politikai ítélet következtében kellett
szenvedniük, panaszuk rövid leírását juttassák el a Kisgazdapárt
Újpesti Szervezetének (Budapest, IV., Szent István tér 14. sz.)
klubhelyiségébe."
SZER, A mai nap:
SZDSZ-szimpózium a szegénységről
"Az amúgy is szűkös erőforrásokat Solt Ottilia és az SZDSZ többi
szakértője szerint az elmaradott vidékek, falvak és az oktatás,
különösen a szakoktatás támogatására kell fordítani. Fel kell hagyni
a foglalkoztatottság állami irányításával s ösztöndíj-rendszerrel
kellene biztosítani, hogy a körülbelül egymilliós nagyságrendű,
szakképzetlen, még 8 osztályt sem végzett, munkához csak
alkalmanként jutó embertömegnek legalább a gyerekei bejuthassanak a
munkaerő-piacra."
|
|
|
|
|
|
|
A Független Jogász Fórum választmányának nyilatkozata az Alkotmánybíróság tagjainak megválasztásáról (2. rész) (OS)
|
Hasonló a helyzet a gyakorlati jogászok választhatóságával. Itt a legalább húsz éves (folyamatosnak tekinthető) szakmai gyakorlatot kell olyan munkakörben letölteni, amelynek ellátásához állam- és jogtudományi végzettség szükséges. Ez a rendelkezés a szakmai gyakorlat fogalmát szűkítően értelmezi. Csakis ezek a valóban jogászi munkakörök, csakis az ezeknek megfelelő munkakörben szerzett nagy szakmai tapasztalat kvalifikálhatnak valakit az alkotmánybírói méltóságra. Ha a jogi végzettség ,,szükségessége,, nem jogszabályi követelmény lenne, akkor az csupán annyit jelentene, hogy az adott munkakör ellátáshához a jogi végzettség mintegy előnyös. Eképpen bármely vállalat-, hivatalvezető, igazgatási szervező, büntetésvégrehajtási parancsnok, bűnügyi tudósító, vagy funkcionárius hivatkozhatna arra, hogy a munkájához szüksége van jogi végzettségére is. Ezzel az alkotmánybírói méltóságra szóbajöhető személyek köre minden, legalább húsz évvel ezelőtt végzett jogászra kiterjedne. Értelmezésünket alátámasztja a törvény keletkezéstörténete is. A háromoldalú tárgyalások során az Ellenzéki Kerekasztal javaslata az volt, hogy bírák, ügyészek, ügyvédek és jogtanácsosok közül válasszák az alkotmánybíróság gyakorló jogász tagjait. Ez biztosította volna ugyanis a szükséges jogalkalmazói tapasztalatot. Az MSZMP delegációjának javaslatára állapodtak meg a jelenlegi szövegben. Ez végsősoron oda vezetett, hogy alkotmánybíró lehet az olyan gyakorló jogász is, aki szakvizsga híján nem is lehetne bíró, ügyész, ügyvéd, vagy jogtanácsos. Ez a kiterjesztő jogértelmezés azonban megengedhetetlen. Az Alkotmánybíróságnak felül kell állnia a napi politikai és pártérdekeken. A pártoknak a jelölőbizottságban kiegyenlítő funkciója van: a Parlamentben jelenlévő politikai erőknek megegyezésre kell jutniuk az alkotmánybírák személyét illetően. A pártfelettiséget fejezi ki az alkotmánynak az a rendelkezése is, hogy az alkotmánybírákat az Országgyűlés kétharmados szótöbbséggel választja meg. Mindezzel az állna összhangban, ha a jelölőbizottságban a jelölés is hasonló arányban történne. Ha a 11 szavazatból 7 lenne szükséges az érvényes jelöléshez, a pártok közötti megegyezés legteljesebb mértéke biztosított lenne anélkül, hogy a legnagyobb kéviselettel rendelkező párt vétójoggal rendelkezne. Mivel az alkotmánybírákat jelölő ad hoc bizottság maga határozza meg eljárását, egy ilyen megoldásnak sem lenne semmi akadálya. a Független Jogász Fórum választmánya (OS)
1989. november 12., vasárnap 13:00
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|