Rendszerváltás és az MTI

	A Nyugat megbélyegzi Romániát
München, 1989. április 6. (SZER, Kelet-európai szemle) - A nyugati világ szembefordul a Ceausescu rezsimmel. Az adást Bárdy István szerkesztette. Az elmúlt hónapban új szakaszba lépett a Bukarestet pellengérre állító nemzetközi tiltakozási hullám. Nemzetközi szervezetek bélyegezték meg a romániai rémuralmat, és több nyugati kormány most már nem csupán szóval, hanem tettekkel, konkrét lépésekkel is a kondukátor értésére adta, hogy a dolgok nem mehetnek így tovább. Március 3-án a nyugati világ legnagyobb szakszervezete, a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége az ENSZ-nél tiltakozott a romániai munkások jogainak durva megsértése ellen. Március 6-án Walters amerikai ENSZ nagykövet a világszervezet emberi jogok bizottsága előtt éles hangú beszédben bírálta Romániát, amely - mint mondta - lábbal tiporja az emberi jogok bevett európai normáit. Március 9-én az emberi jogi bizottság genfi ülésén, hogy ne kelljen szavaznia nem jelent meg a Szovjetunió, a külön államnak számító Ukrajna, Kelet-Németország és Bulgária delegátusa. És az eddigi blokkgyakorlattól eltérően, még 10 fejlődő ország is Románia ellen szavazott. Első ízben szavazott egy - úgymond - testvéri szocialista ország ellen Budapest delegátusa a nyugati országok oldalán. 21 szavazattal 7 ellenében az ENSZ emberi jogi bizottsága végül elfogadta azt a határozatot, amely - így a szókimondó szöveg - "komoly aggodalmát fejezi ki azon híresztelések felett, hogy Romániában durván megsértik az emberi jogokat és az alapvető szabadságjogokat, különös tekintettel a falurombolási tervekre és a kisebbségi politikára. Március hónapban a Közös Piac is megmozdult Románia ellen. Az Európai Közösség tiltakozást intézett Bukaresthez, az ellenzéki Doina Cornea üldözése ellen. A 22 nyugat-európai országot tömörítő európai községek és körzetek állandó konferenciájának tanácsa pedig határozatban biztosította támogatásáról a Ceausescu által halálra ítélt falvakat. Szolidaritási felhívást adott ki az erdélyi falvakkal kapcsolatban a franciaországi polgármesterek szövetsége. Tiltakozott Ceausescu jogsértései ellen, Waldegrave, brit külügyminiszter-helyettes is. Március 22-én az amerikai külügyminisztérium nyilatkozatban figyelmeztette Bukarestet: ne merjen lépéseket tenni a kondukátor rémuralmát nyílt levélben bíráló hatok, korábban vezető beosztású román pártveteránok ellen. Április 4-én hazarendelte a bonni kormány bukaresti nagykövetét, és olyan sajtójelentések láttak napvilágot, hogy a francia és nyugatnémet példát az egész Közös Piac követni fogja. Mindezzel egyidejűleg tette közzé A magyarok Romániában, a nemzeti identitás lerombolása című jelentését könyv alakban a egy amerikai emberi jogi szervezet. A jelentést Demszky Gábor olvassa fel: Az erőszakos románosítás minden részletét alaposan feltáró és igen pontosan időzített jelentés a politikai aprómunka jeles példája. Létezéséről, az első kéziratos változat elkészültéről már a New York Times február 19-i számából értesülhettünk. A kézirat már ekkor az ENSZ genfi székhelyű emberi jogi bizottsága elé került, és így bizonyára szerepe volt abban, hogy ez a nemzetközi testület végül is biztost nevezett ki az emberi jogok romániai kivizsgálására. A Helsinki (...) munkatársa a bevezetőben köszönetet mond Misnak Berindeinek (? ), Hámos Lászlónak és Kis Jánosnak a szöveg átnézéséért és közreműködésükért, de beszámol arról is, hogy ő maga, a jelentés szerzője is készített interjúkat romániai menekültekkel Debrecenben és Budapesten. A szerző bőségesen idéz ezekből a beszélgetésekből, és ily módon a már ismert tények rendszerezésé mellett új adalékokkal is szolgál. A magyarok Romániában című jelentésből elsősorban ezeket az új részleteket ismertetem. Idézem: "A félelem és rettegés időszaka nem ér véget a határ átlépésével" - állapítja meg az interjúkat készítő amerikai hölgy. "Mindazok, akik elmenekültek - a segédmunkásoktól a városi értelmiségiekig - egyformán aggódnak hátrahagyott családjuk és barátaik miatt. A legtöbben nem árulják el a nevüket és nem hagyják lefényképezni magukat. Sokan még attól is félnek, hogy szóba álljanak idegenekkel." A kötetben megszólaló interjúalanyok, azok, akik mégis elősegítették a tényfeltáró munkát, általában csak a foglalkozásuk megjelölésével szerepelnek. Egy orvos-pszichiáter arra hívja fel a figyelmet, hogy a magyar nyelv használatának a tilalma komoly gondokat okoz a gyógyászatban. A pszichiáter nem beszélhet magyarul a betegével, és állását kockáztatja, ha mégis ezt teszi. A tilalom ezen a gyógyászati területen, amelynek alapfeltétele a beteg és orvos közötti bizalom, különösen elidegenítő és embertelen. A pszichiátria problémája más összefüggésekben is felmerül. Idézem: "Az a benyomásom, hogy a diszkriminációnak is eszköze a pszichiátria, ugyanis ha mentális zavarokkal kezelt beteg a nemzeti kisebbséghez tartozik, sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy alkoholistának vagy pszichopatának fogják bélyegezni. Általában az enyhébb tüneteket is felnagyítják, ha a beteg a kisebbséghez tartozik". A rabok a börtönökben csak románul beszélhetnek. Egy 28 éves magyar származású romániai menekült, akit korábban azért ítéltek börtönbüntetésre, mert át akart szökni a határon, arról számolt be Jenet Felsmann-nak, hogy bár az elítéltek 40-50 százaléka magyar vagy német ajkú volt, egymással csak románul beszélhettek. Az amerikai közvélemény számára még meghökkentőbb a következő vallomás a civil életről, a magyar hétköznapokról. Idézem: "Ha buszon vagy villamoson magyarul beszélünk, akkor az utasok odajönnek és ordítanak velünk. Így megy ez Erdélyben és legfőképpen Bukarestben". Mintegy kommentálja ezt a jelenséget egy másik részlet. Idézem: "Nyugaton az emberek nem értik az egész dolgot. Hogyan is érthetnék? Nem értik például, hogy sok esetben nincs szükség a magyarok elleni gyűlölet szítására, elegendő az is, ha nem tiltják az uszítást. A beszámoló külön fejezetet szentel az Ellenpontok című erdélyi szamizdat lap elleni 1982-es rendőrségi zaklatássorozatnak, majd rátér egy újabb keletű és a magyar közvélemény előtt kevéssé ismert ügyre. Az Erdélyi Magyar Hírügynökség jelentése és egy saját interjú alapján ismerteti a Bukarestből Magyarországra áttelepült Molnár Gusztáv életútját és az általa kezdeményezett Limes elnevezésű csoport tevékenységét. Molnár Gusztáv filozófus, politológus 1988 márciusában hagyta el végleg Romániát. Távozását egy házkutatásokkal egybekötött rendőrségi eljárás előzte meg, amelynek során elbocsátották az állásából is. A házkutatások során több száz, Magyarországon kiadott könyvet koboztak el tőle - idézem - "azon a jogcímen, hogy azok egy ellenséges országból származnak". Molnár szerint a házkutatásra azért került sor, mert kapcsolatot tartott fenn a magyar követséggel, és megalakította a független, kulturális és tudományos témákkal foglalkozó csoportot. A zárt körben működő csoportnak mintegy 15 tagja volt. Közel másfél éven keresztül dolgoztak egy terjedelmes dokumentáció összeállításán. A rendőrség az utolsó simítások elkészülte előtt foglalta le Molnár Gusztáv lakásán a kéziratot, ami arra mutatott, hogy a részletekre kiterjedő, pontos tudomása volt a csoport működéséről. Idézem: "A történet a helyzet elviselhetetlenségére mutat rá. Ha magyar nyelven akarunk bármiféle kulturális vagy irodalmi tevékenységet folytatni, akkor ezt csak informálisan vagy illegálisan tehetjük. Öt évvel ezelőtt még nem volt ekkora veszélyben az, aki kulturális célú vagy önművelő tevékenységet folytatott Romániában" - állapítja meg Molnár Gusztáv. A New York-i székhelyű emberjogi szervezet jelentésének utolsó fejezete az Egyesült Államok Romániával kapcsolatos politikáját vizsgálja. Megállapítja, hogy elsősorban a legnagyobb kedvezmény meghosszabbításával foglalkozó, évről évre újból megrendezett kongresszusi meghallgatásokon kifogásolták a képviselők és nem hivatalos szervezetek azt a tényt, hogy Románia nem tartja be a helsinki megállapodásokat, és többször felmerült a kisebbségek kérdése is. Az elmúlt évben Románia a legnagyobb kedvezményről való egyoldalú lemondással válaszolt az amerikai nyomásra, és délkeleti szomszédunk vonatkozásában 1988. július 3-án megszűnt ez a kereskedelmi kedvezmény. Ez a körülmény némileg csökkenti a külső befolyás lehetőségét. Ennek ellenére - idézem - "az Egyesült Államoknak minden lehetséges fórumon fel kell vetnie a romániai jogsértések eseteit, külön figyelemmel a kisebbségi jogokra." E szavakkal zárul A magyarok Romániában, a nemzeti identitás lerombolása című jelentése.+++ 1989. április 6., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »