Rendszerváltás és az MTI

	MSZMP reformkörök első országos tanácskozása Szegeden (3. rész)
A milyen pártot akarunk? elnevezésű szekcióban e kérdésre a legtöbben úgy válaszoltak, hogy elsősorban pártot akarnak. Az MSZMP ugyanis jelenleg nem párt, mivel sem nemzeti programja, sem akcióképes vezetése, sem az előbbiekkel meggyőzhető tagsága nincs, így párttá kell alakítani. Többek szerint a párt megújításának lehetősége a reformszárny kezében van, s a fordulat egyik eszköze lehet az előrehozott pártkongresszus. Szinte minden felszólaló egyetértett abban, hogy a pártkongresszust őszig meg kell tartani. Politizáló és demokratikus pártra van szükség mivel - hangsúlyozta az egyik résztvevő - az MSZMP-ben igazán demokratikus viszonyok soha nem működtek. Ebben a szekcióban általában nem követelték az azonnali pártszakadást. Ugyanakkor többen kifejtették, hogy nem zárható ki az MSZMP-nek egyfajta békés úton történő ketté, vagy többfelé válása sem. Az egyik felszólaló szerint - jóllehet hosszú távon ez jelentene megoldást, - a pártszakadás most nem időszerű, mert ott maradna egy lefejezett párt fundamentalista csoporttal, s a hatalom minden eszközével. Javaslatok hangzottak el az MSZMP nevének megváltoztatására is. Kezdeményezték, hogy a párt neve legyen Demokratikus Szocialista Néppárt, esetleg Magyar Szocialista Párt. Mások nem értettek egyet a névváltoztatással. Javasolták továbbá, hogy a kerekasztal-megbeszéléseken kapjon szót minden szakszervezet, s minden olyan önszerveződő egyesület, társadalmi csoport, amely a magyar társadalom önkormányzati csíráinak a kifejlesztésén tevékenykedik. Kezdeményezték, hogy a reformköröknek legyen saját sajtója. A Kádár-korszak és általában az 1945 utáni magyar történelem értékelésénél tanulmányozni kell a nemzetközi viszonyokat, vagyis azt, hogy a munkáspárt mindenkori vezetése mennyire értékelte túl, vagy becsülte alá e körülményeket. A múltunk a jelenben elnevezésű szekcióban az is elhangzott: meg kell vizsgálni, hogy a Szovjetunió vezetése mennyiben járult hozzá a hazánkban bekövetkezett változásokhoz, a baloldal előretöréséhez, illetve a reformerek háttérbe szorulásához. Vizsgálat tárgya kell legyen az is, hogy a testvérországok belső feszültsége mennyiben késztette a testvérpártokat arra, hogy 1956-ban példát statuáljanak Magyarországon. Volt, aki ezzel hozta összefüggésben Nagy Imre kivégzését is. 1956 értékelése kapcsán felvetették, hogy az nemcsak aktuálpolitikai kérdés, hanem - és itt a munkástanácsokra, a forradalmi és nemzeti bizottságokra utaltak - alternatívát is jelenthet a hazánkban most zajló társadalmi folyamatokban. (folyt.köv.) 1989. május 20., szombat 20:17
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »