|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az FKgP újpesti szervezetének felhívása
"Mindazok a kisgazdapárti vagy a
Kisgazdapárttal szimpatizáló újpesti lakosok, akiknek az elmúlt négy
évtized diktatúrájától politikai rendőrségi zaklatásban volt részük,
internálás vagy bírói politikai ítélet következtében kellett
szenvedniük, panaszuk rövid leírását juttassák el a Kisgazdapárt
Újpesti Szervezetének (Budapest, IV., Szent István tér 14. sz.)
klubhelyiségébe."
SZER, A mai nap:
SZDSZ-szimpózium a szegénységről
"Az amúgy is szűkös erőforrásokat Solt Ottilia és az SZDSZ többi
szakértője szerint az elmaradott vidékek, falvak és az oktatás,
különösen a szakoktatás támogatására kell fordítani. Fel kell hagyni
a foglalkoztatottság állami irányításával s ösztöndíj-rendszerrel
kellene biztosítani, hogy a körülbelül egymilliós nagyságrendű,
szakképzetlen, még 8 osztályt sem végzett, munkához csak
alkalmanként jutó embertömegnek legalább a gyerekei bejuthassanak a
munkaerő-piacra."
|
|
|
|
|
|
|
Felszabadulás 2.
|
Magyarország határát ugyanis nem a Nagyalföld peremén közelítették meg a szovjet csapatok, hanem valahol a Kárpátokban. Az úgynevezett második bécsi döntés nyomán, 1940 augusztusában, a német-olasz döntőbíróság hatására Észak-Erdély - csaknem negyvenötezer négyzetkilométer és legalább két millió lakos - Magyarországhoz került. A megnagyobbodásért később nem csekély árat fizettünk, ettől azonban a történelmi tény még tény marad: az akkori Magyarország területére valahol a Székelyföldön, talán éppen a gyimesi havasokban léptek a szovjet csapatok. Hát így állunk a felszabadulás-felszabadítás kezdeteivel. Nem kevésbé tanulságos a "kilépés" története. Egy szombathelyi helytörténész, különben főiskolai tanár, aki korábban szakfolyóiratokban jelentette meg április-témájú tanulmányait, nemrégiben egy bulvárlap hasábjain részletezte meghökkentő tapasztalatait. Kétségtelen, hogy 1945. április 4-én Nemesmedves az utolsó magyarországi település, ahonnan Ausztriába hátráltak a német csapatok, csakhogy... Az is kétségtelen, hogy visszaszivárgó SS-alakulatok április 5-én újra elfoglalták a falu északi, tanyás részét. Ezt viszont a velük szemben álló szovjet egység parancsnoka nem jelentette. Pontosabban szólva, két verzió van forgalomban. Az egyik szerint - a szombathelyi kutató e felfogás híve - a szovjet tiszt jelentette ugyan a beszivárgást, a magyarországi hadszíntér parancsnoka azonban félt Sztálin haragjától, ezért fiókjába rejtette a kínos információt. (Moszkvában már eldördültek az üdvlövések Magyarország felszabadítása alkalmából, minek bolygatni a kedélyeket?) A másik változat szerint az alacsonyabb egység parancsnoka tartott a marsall haragjától, ezért inkább a saját szakállára intézte el az ügyet. Súlyos harcok árán tisztította meg a terepet, egy történész elemzésében olvastam, hogy "április 11-ig sikerült szétmorzsolni az elszigetelt SS-egységeket, Magyarország területe tehát visszavonhatatlanul és végérvényesen" ekkor szabadult fel. Lehetséges, hogy olyan országban élünk, amelynek már a fogantatási és születési körülményei sem stimmelnek? A szentségtörő gondolatokat tovább lehet ám cifrázni. Az imént említett hadtörténésszel egyszer interjút készítettem, s feltűnt, hogy felváltva használja a felszabadítás és a felszabadulás kifejezést.(folyt.)
1989. március 31., péntek 15:04
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|