|
|
 |
|
 |
A német egyesítés és Európa helyzete
|
------------------------------------
Köln, 1989. november 14. (Deutschlandunk, Kommentár) - Leomlott
a berlini fal Európa és Németország kettéosztásának ez a
betonjelképe. A berliniek határ-megnyitása megszüntette ennek a
szégyenletes építménynek a funkcióját. Vajon ez által inogni kezd az
háború utáni európai rend?
Ezzel a témával foglalkozik Alexander Kulasev politikai
eszmefuttatása:
- Felmerül most a kérdés, hogy vajon annak a jaltai egyezménynek
a végéhez közeledünk-e, amelyben a három nagy államférfi: Churchill,
Roosevelt és Sztálin, 1945 elején - néhány hónappal a II.
világháború vége előtt - megszabta a háború utáni határokat és
kettéosztották Németországot.
Vajon az NDK-ban a szédítő gyorsasággal történő átalakulás
jóformán elmaradhatatlanul egységhez vezet-e -, mert az egység -
mint ahogy Willy Brandt ezt nevezte - áthidalja a természetellenes
kettészakítást, és erősíteni fogja a németek összetartozási érzését.
Nem kérdéses: amióta áthatolhatóbb lett a határ - és ez más
kelet-európai államokra is érvényes -, amióta
feltartóztathatatlannak tűnnek a demokratizálódási folyamatok, a
német kérdés is egészen elől áll a nemzetközi politika napirendjén.
Meglepő, hogy külföldön többet gondolkodnak a német
újraegyesítésről, mint a két német államban.
Mindenesetre George Bush amerikai elnök nem fél az
újraegyesítéstől, Francios Mitterrand francia államelnök természetes
jognak tartja, Margaret Thatcher brit kormányfő pedig csatlakozik
hozzájuk. Legalábbis hivatalosan nem tapasztalható ellenállás a
nyugati szomszédoknál és a szövetségeseknél. A háttérben
természetesen aggódnak az egyesített Németország miatt, amely a
földrajzi helyzete - és így 80 milliós létszáma által - magától
értetődően kimagasló politikai helyet foglalna el. (folyt.)
1989. november 14., kedd
|
Vissza »
|
|
- Európa helyzete - 1. folyt.
|
Az egyesített Németországnak - már gazdasági ereje miatt is -
automatikusan vezető szerep jutna Európa szívében, meginogna az
Európai Közösség integrációs folyamata, sőt talán teljesen össze is
omlana.
Ezeknek az aggodalmaknak a megelőzésére most ismét fontolgatják
egy nemzetközi négyhatalmi konferencia ötletét. Ez megköthetné az
egyesített Németországgal a békeszerződést -, amire a mai napig nem
került sor. Ez a megfontolás azért helyes, mert a németek egysége
valóban nemcsak kizárólag a németekre, hanem szomszédaikra is
tartozik - főleg Keleten.
Az újraegyesítéshez szüksége van a németeknek a győztes hatalmak
hozzájárulására. Tehát hogyha ez a kérdés a nemzetközi politika
napirendjén áll, először nekik kell foglalkozni vele. Eddig
viszonylag egyszerűek voltak a konstellációk, mivel mindenki
kényelmesen berendezkedett a status quo-ban. Enyhülésről volt szó,
emberi könnyítésekről, megjavított államközi kapcsolatokról a
nyugat- és kelet-európai országok között, az európai integrációs
folyamatról.
Itt minden kiszámítható volt. Mi történik azonban akkor, ha az
NDK-beli németek maguk dönthetnek arról amit akarnak -, ha nemcsak a
diktatúrát rázzák le magukról, hanem egy nemzeti fedél alá is
akarnak kerülni. Valószínűleg meg kell állapítani, hogy a britek és
franciák továbbra sem lelkesednek a túlságosan hatalmas
Németországért -, de hogy Washington kezd éppen másként gondolkodni,
ez szimpátiát kelt iránta. (folyt.)
1989. november 14., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Európa helyzete - 2. folyt.
|
A kulcs azonban Moszkvában van. Vajon hozzájárulhat-e a
Szovjetunió az NDK Nyugat-Németországhoz csatolásához? És ha igen,
milyen áron? Talán ha a kelet-európai államokat osztrák mintára,
Németországot svéd mintára semlegesítenék? Ez lenne egy lehetőség.
Valószínűbb azonban, hogy a fejlődés kulcsa mégis inkább a
nyugat-európai közösségben van, amely a politikai értékek
közösségének számít. Ebben megszüntetik a nemzetállami
elhatároltságokat -, perspektívája európai. Ennek fedele alatt
növekedhet a németek egysége.
Egy külön út senkit nem érdekel -, a németeket sem. Ők
szabadságot akarnak az NDK-beli németeknek, és egyesült Európát. Ez
pedig - olyan mértékben, ahogyan hatástalanodik a kelet-nyugati
konfliktus, amilyen mértékben demokrációk jönnek létre a
kelet-euróipai országokban - ugyancsak kérdésessé teszi a háború
utáni rendet.
Ilyen értelemben mindenesetre a jaltai egyezmény vége
jelentkezik Európában. +++
1989. november 14., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|