|
|
 |
|
 |
Luganoi konferencia
|
-------------------
München, 1989. november 7. (SZER, Embrek, művek, események) - A
luganói konferenciáról Hanák Tibor tekint vissza.
- A Svájci-Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kör, a SMIK
rendezésében tizenharmadszor került sor a luganoi tanulmányi
napokra. A november 1-je és 5-ike között lezajlott tanácskozások
címe így hangzott: Reményeink, gondjaink - Magyarország 1989.
Összesen 16 előadó vett részt a tanulmányi napokon, kiknek egy
része Magyarországról érkezett, mint Várkonyi Balázs, a Szegeden
megjelenő ellenzéki lap, a Déli Napló szerkesztője, Csapó Balázs
lapkiadó, Lengyel László közgazdász és Szigethy Gábor
irodalomtörténész, a Magyar Demokrata Fórum vezetőségi tagja. Sári
Éva a luganoi tanulmányi napok vezetője elöljáróban a palackból
kiszabadult szellemről beszélt, ami romantikus képnek bizonyult
ahhoz képest, amilyet a többi előadó festett a mai magyar
helyzetről.
Schffer Antal, Svájcban élő jogász bevezető előadása a
történelmi előzményekről és az alkotmányjogi gyökerekről,
nevezetesen a francia forradalom utópiáiról és az amerikai
forradalom alkotmányos jellegéről beszélt. Szerinte ez utóbbi
voltaképp egy rossz társadalmi rendszert akart elhárítani, és az
eredeti, szabad demokratikus viszonyokat kívánta biztosítani, mint
az 1956-os magyar forradalom és a mai politikai törekvések egy része
is.
Ez a bevezető előadás még csak nem is sejtette, hogy rövidesen
elszabadul a pokol. Magyar létanalízis címmel a magyarság jelenlegi
léthelyzetéről és az ebből táplálkozó hangulatáról, gondolkodásáról
beszéltek. (folyt.)
1989. november 7., kedd
|
Vissza »
|
|
- Luganoi konferencia - 1. folyt.
|
A Kádár-korszakban az elemi életérzést a "van" határozta meg. A
tények befejezettnek számítottak - a jelen nem hordta magában a mást
ígérő jövő dinamikáját. Az emberek Kádárban látták az állandóság
garanciáját, s a rendszer vívmánynak tüntette fel azt ami van. Ezzel
szemben jelenleg a magyarság tudatát a "lehet" határozza meg. Ami
lehet - bizonytalan, és ha a lehetetlen is lehet, nincs sem érvényes
jövőkép, sem szükségszerűség, ránk hárul létünk teljes felelőssége.
Ez rettegéssel tölti el szívünket.
Bár hangsúlyoztam, hogy mindez időhöz kötött folyamat - tehát
megváltozhat a hangulatuk, az objektív tényezők hatására elmúlhatnak
- a hozzászólók egy része hiányolta előadásomból a reményt, az
optimizmust. Ezt azonban a sorrakövetkező közgazdásztól, Lengyel
Lászlótól sem kapták meg - sőt az alanyi oldalt alátámasztotta a mai
történelmi helyzet tárgyi oldalának elemzésével. Kimutatta, miként
váltak szorongatóan meghatározóvá az országban a gazdasági tényezők.
Ma 70-80 mammutvállalat határozza meg a történést, beleértve a
politikát is. A kormány és az elkövetkező kormányok csupán bábjai a
gazdasági életnek, mely a csőd szélén áll. A fizetésképtelenség
bármikor bekövetkezhet, ami a behozatal elakadásához és a termelés
leállásához vezet több ágazatban.
A politikai küzdelmek sem kínálnak ragyogó távlatokat. Ez kitűnt
a Luganoi Tanulmányi Napok kerekasztal beszélgetéséből, melyen az
elnöklő Sári Éván kívül részt vett Szigethy Gábor, Lengyel László és
Fónay Jenő Magyarországról, Duka László pszichiáter és Faragó Béla
politológus, közigazgatási bíró Nyugatról Hans-Henning Pectzke, de
még inkább Kende Péter párizsi szociológus és politikai szakértő
előadása is ezt támasztotta alá. (folyt.)
1989. november 7., kedd
|
Vissza »
|
|
- Luganoi konferencia - 2. folyt.
|
Jellemző volt, hogy a meghírdetett cím, az Új Magyarország
politikai arcula helyett Kende Péter azt a kérdést választotta:
Mitől omlott össze? - mármint a pártállam és az állampárt. Szerinte
is kérdésessé vált minden a mai Magyarországon.
S ha már túlsúllyal gondjainkról volt szó a luganoi
tanácskozásokon, ebből nem maradhatott ki Erdély és a magyar
kisebbségek kérdése. Ewa-Maria Barky bécsi ügyvédnő, az emberjogok
szakértője hatalmas előadásban vázolta fel a romániai magyarság
helyzetének megváltoztatására irányuló tevékenységek publicisztikai,
jogi és politikai lehetőségeit.
A nemzetközi szervezetekben igen kicsi a játéktér, de viszont a
nyugati újságírásban megnövekedett az érdeklődés s halványulóban van
a hagyományos románpártiság.
A magyarság gondjainak feltornyosítását talán csak Szigethy
Gábor irodalomtörténész, a Magyar Demokrata Fórum vezetőségi tagja
szakította meg és helyezte a nyomatékot a Luganoi Tanulmányi Napok
címében is szereplő reményre. Szerinte az új köztársaság új kezdet,
a szabad jogállam megvalósításának beköszöntője lehet, most mindent
megnyerhetünk, de mindent el is veszthetünk - mondta előadásának
végén.
Külön beszámolót érdemelnének meg a Luganoi Tanulmányi Napok
idei kultúreseményei is. Egyik este irodalmi estet tartottak, melyen
előadott Major-Zala Lajos svájci magyar költő, Szatmári Lajos,
Chichagoban élő író, Hans-Henning Petzke műfordító, Szigethy Gábor
irodalomtörténész, és Fónay Jenő, aki a halálcella rémséges
pszichológiáját elevenítette fel a könyvéből felolvasott részlettel.
(folyt.)
1989. november 7., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Luganoi konferencia - 3. folyt.
|
A nyugati magyarok számára igen érdekes volt a két balázs,
Várkonyi és Csapó Balázs beszámolója a szegedi informatikai
vállalkozásról, valamint a Déli Napló szerkesztési szempontjairól,
céljairól és gondjairól - továbbá a Magyar Demokrata Fórum szegedi
video-stúdiójának vetítése a különböző budapesti ünnepségekről,
köztük Für Lajos Bem szobornál tartott beszédéről.
Viszont Mattyasowszky-Zsolnay Miklós magyar cserkészvezető,
életrajzi vonatkozásokat nem nélkülöző előaadása bizonyára főképp a
hazai, a csehszlovákiai és a Jugoszláviából érkezett hallgatóknak
adott bepillantást abba, hogyan tud valaki a magyarságot szolgálva
egy nyugati ország, Kanada köztiszteletben álló tagjává lenni.
A Luganoi Napok képzőművészeti fénypontja volt Géczy Veronika,
Svájcban élő festőművésznő tárlatának megnyitása. Szíjj Rezső,
ismert művészettörténész adott szempontokat a sokféle technikával
készült, mindig magas színvonalat képviselő alkotások élményt ígérő
megközelítéséhez. +++
1989. november 7., kedd
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|