 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Magyar Radikális Párt közleménye
"A Magyar Radikális Párt országos
gyűlést tart 1989. november 18-án 17 órától a Lágymányosi Közösségi
Házban. Minden érdeklődőt szeretettel várunk. Cím: XI., Körössy u.
Megközelíthető: 4-es villamossal a Budapest Skálánál lévő
végállomásig."
SZER, Periszkóp:
A Fekete doboz
"A Fekete doboz így egyfajta nemzetközi lelkiismeret lett,
amely
szerény, csendes munkájával, egyszerű jelenlétével dokumentálta a
mindenkori diktatúra bűneit. Fogadtatása ennek megfelelő: a hatalmon
lévők félnek tőle, támadják, a társadalom, vagy mindenekelőtt azok,
akik felemelik szavukat az igazságtalanság ellen, szeretik, védelmet
remélnek, várnak tőle."
|
|
|
|
|
|
 |
Népszavazás Lengyelországban
|
1989. november 13. hétfő (MTI-Panoráma)
A szocialista országokban a fordulat éve után - vagyis amikor a
mai VSZ-tagországok mindegyikében hozzáfogtak a sztálini
pártdiktatúra kiépítéséhez - a népszavazás, mint intézmény megszűnt
létezni. Elsőnek Lengyelországban támasztották fel, 1987-ben, de
úgy, hogy akkor inkább csak egy újabb apró demokratizálási lépést
demonstrált, gyakorlatilag semmit sem döntött el.
A népszavazást rendkívüli gyorsasággal bevették az alkotmányba,
és lebonyolításáról is rögtön törvényt alkottak. Ennek értelmében a
parlament határozhat országos népszavazás kiírásáról, társadalmi
szervezetek vagy legkevesebb 15 képviselő javaslatára.
A népszavazást félévre rá ki is próbálták, ám nem éppen
klasszikus népszavazásra való kérdésekről. A polgároknak ugyanis
arra kellett válaszolniuk, hogy támogatják-e a radikális gazdasági
reformot, még ha ez előbb két-hároméves nehéz időszakot jelent is,
és egyetértenek-e a politikai élet alapvető demokratizálásával. A
két kérdés nem volt konkrét, s józan ember egyikre sem felelt volna
nemmel. Választási lehetőség különben sem volt.
A népszavazás ennek ellenére patthelyzetet teremtett. Pedig az
elsöprő többség igent mondott mindkét kérdésre. Csakhogy a lengyel
népszavazás szabályai alighanem az egész világon egyedülállóan
szigorúak. Ahhoz, hogy a népszavazás eredménye kötelezze a
parlamentet, nem a részvevők, hanem a részvételre jogosultak több
mint 50 százalékának kell így vagy úgy állást foglalnia.
Az első lengyel országos népszavazáson a jogosultak 68 százaléka
vett részt, s a gazdasági reformok gyorsítására 66 százalékuk, a
politikai reformokra pedig 69 százalékuk szavazott igennel. A
részvételre jogosultak számához viszonyítva azonban az ,,igen,,-ek
csak 44, illetve 46 százalékot tettek ki, tehát nem számítottak. Így
lényegében a távolmaradók döntöttek.
A kormány számára egy bizalmi szavazás elveszítésével ért fel az
a szavazatarány, amellyel a fejlett demokráciákban bármely kormány
mélységesen elégedett lehetett volna. A fennálló hatalmat, a maga
szabta játékszabályok szerint, voltaképpen leszavazták. S a
szocialista országokban ez volt az első ilyen eset. +++
Scipiades Iván, MTI-Panoráma
1989. november 13., hétfő 15:21
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|