 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Magyar Radikális Párt közleménye
"A Magyar Radikális Párt országos
gyűlést tart 1989. november 18-án 17 órától a Lágymányosi Közösségi
Házban. Minden érdeklődőt szeretettel várunk. Cím: XI., Körössy u.
Megközelíthető: 4-es villamossal a Budapest Skálánál lévő
végállomásig."
SZER, Periszkóp:
A Fekete doboz
"A Fekete doboz így egyfajta nemzetközi lelkiismeret lett,
amely
szerény, csendes munkájával, egyszerű jelenlétével dokumentálta a
mindenkori diktatúra bűneit. Fogadtatása ennek megfelelő: a hatalmon
lévők félnek tőle, támadják, a társadalom, vagy mindenekelőtt azok,
akik felemelik szavukat az igazságtalanság ellen, szeretik, védelmet
remélnek, várnak tőle."
|
|
|
|
|
|
 |
Szolgáltuk-e a hatalmat?
|
Igen szolgáltuk. Én, te, ő, mi, ti, ők. Személyes névmásként és
személytelenül. Alanyként, tárgyként, birtokosként, cselekvőként és
szenvedőként. De ne ragozzuk tovább, se alanyi, se tárgyas
ragozásban. Félszavakból, félmondatokból, sőt igekötőkből is értjük
egymást. Mi is értjük egymást. Azok is, akiket korban évtizedek
választanak el egymástól, de itt éltünk együtt a Kárpát-medencében,
az itt és most Magyarországán, ki kevesebb, ki több történelmi
tapasztalattal. VANNAK, AKIKET MÉG MEGFÚJTAK A FÉNYES SZELEK, akiket
előre- és félresodortak a történelmi viharok, mások már csak a
szivárványt látták, AZ ÉGRE FESTETT, TÜNÉKENY SZIVÁRVÁNYT.
Igen. Szolgáltuk. Kiszolgáltuk. Igekötőkből is értjük egymást.
Mert dolgoztunk, tettük, amit tenni kellett, ki tollal, ki
kalapáccsal, ekével, orvosi sztetoszkóppal, ahogy a költő sorolja: a
rózsa az illatával. Még a rózsa is, vagyis MINDEN, AMI EGY
TOTALITÁRIUS HATALOM KORLÁTLAN URALMÁNAK, FENNHATÓSÁGÁNAK RÉSZE
szolgálója lehet. Tettük ÖNKÉNT és DALOLVA, aztán PARANCSRA DALOLVA,
MAJD KORÁNTSEM DALOLVA, DE JÓZAN KOMPROMISSZUMOKAT KERESVE,
kezdetben hittel, bizalommal egyfajta paternalista atyai
gondoskodástól félrevezetve. Aztán látni kezdtünk újra, láttuk, hogy
a festett szivárvány miként tűnik el az égről - a vezércsillag, nem
az igazi irányba visz, nem arra megyünk, amerre szeretnénk, hanem
amerre terelnek bennünket. S a szinesre festett barakkról is
lepergett lassan a máz, és nem hittük már, hogy összkomfortos
családi hajlékban, a sajátunkban élünk.
Generációk másként éltek meg ezt a történelmet, majd az
ESZMÉLÉS, A FELISMERÉS KORÁT. Az én nemzedékem belülről igyekezett
tágítani, majd ledönteni a falakat. Először 1956-ban, aztán
1968-ban, az új gazdasági mechanizmus meghirdetésekor, majd most a
történelmi gátszakadást előidéző 1988-as májusi pártértekezleten.
(folyt.)
1989. november 13., hétfő 14:14
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|