|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Magyar Radikális Párt közleménye
"A Magyar Radikális Párt országos
gyűlést tart 1989. november 18-án 17 órától a Lágymányosi Közösségi
Házban. Minden érdeklődőt szeretettel várunk. Cím: XI., Körössy u.
Megközelíthető: 4-es villamossal a Budapest Skálánál lévő
végállomásig."
SZER, Periszkóp:
A Fekete doboz
"A Fekete doboz így egyfajta nemzetközi lelkiismeret lett,
amely
szerény, csendes munkájával, egyszerű jelenlétével dokumentálta a
mindenkori diktatúra bűneit. Fogadtatása ennek megfelelő: a hatalmon
lévők félnek tőle, támadják, a társadalom, vagy mindenekelőtt azok,
akik felemelik szavukat az igazságtalanság ellen, szeretik, védelmet
remélnek, várnak tőle."
|
|
|
|
|
|
|
- A népszavazásról - 9. folyt.
|
- Már máskor is elmondtam, de boldogan megismétlen, hogy nagyon jó recepteket lehet ajánlani azoknak, akik a 200 millió forintot sajnálják erre. Hogy valóban, ki kell nevezni egy embert, nevezzük azt elnöknek, vagy nevezzük azt kondukátornak, és döntsön az minden fontos ügyben. Ez borzasztó olcsó, ehhez nem kell népszavazást tartani, nem kell országgyűlési választásokat tartani, és nem kell semmilyen ilyen költséges ceremóniát csinálni. Eldönti, hogy be kell vetni a főtereket a városokban kukoricával, mert kevés az élelmiszer, eldönti, hogy azért üresek a polcok az üzletekben, mert rosszul van megszervezve az egyébként kiváló ellátás, és így tovább, és így tovább. Valóban, ez látszólag sokkal olcsóbb. El tudja dönteni, hogy nem ennyire egyértelműen diktatórikus rendszer, ahol politikai bizottságnak hívják esetleg a diktátorokat, vagy nem diktátorokat, hanem az ország irányítóit, hogy épüljön egy vízlépcső az ország legszebb tájának kellős közepén. Az talán már nem annyira világos, hogy ez miért olcsó, hiszen ez több milliárdba kerül, és hogyha nem döntenének így, akkor nyilván más úton sokkal olcsóbban meg lehetne oldani az energiaellátást. Tehát azt hiszem, hogy aki a 200 milliót sajnálja a demokrácia intézményeire, ilyen népszavazásra, vagy hasonlóra, annak jó lenne, ha belegondolna abba, hogy a diktatúrák mennyi pénzt szoktak kidobni sztálinvárosi vasművek építésére, vízlépcsők építésére, amelyek mind-mind feleslegessé válnak, és évtizedek alatt sokkal több milliárdba kerülnek, mint egy-egy demokratikus aktus. (folyt.)
1989. november 11., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|