Rendszerváltás és az MTI

	A legmegfelelőbb 2.
alc. A platformpolitizálást tanulni kell - Az MSZP a különböző platformok, irányzatok kompromisszumaként jött létre. Nyers Rezső egy interjúban a reálpolitikai és a reformirányzatok együttesének nevezte. Vagyis a magyar pártpolitikában eddig nem alkalamazott működési elv szerint dolgozik. Föl kell tehát tenni a kérdést, hogy vajon képes lesz-e toleránsan, egy másik irányzat, irányzatok nézetét elfogadva politizálni az a közösség, amely, mondjuk ki, akaratlanul is viseli a múlt terheit: abban nőtt fel, hogy a hatalmi szó nem tűr ellenvetést? - A veszély természetesen fenyeget, hiszen ez az újfajta gyakorlat most kezdődik. Az olyasféle szervezett egyesülés, mint mondjuk a Reformszövetség, vagy a Népi demokratikus platform, a párton belül még egy fél évvel ezelőtt is elképzelhetetlen lett volna. Korábban nem volt mód az irányzatok érvényesülésére, 1945 után semmi esetre sem. Nem működtek olyan szervezetek sem, ahol ez a gyakorlat kialakulhatott volna. Nyilván nagyon előlről kell kezdeni. De nincs más út. És nem is csupán az MSZP sajátossága a szóban forgó plurális működési rendszer, a többi pártokban is fellelhető, mind az MDF, mind a szabaddemokraták, mind a szociáldemokraták gyakorlatában. Általános törvényszerűségnek kell tehát tekintenünk, amivel meg kell tanulnunk élni. - A hazai és nemzetközi visszhangokban föllelhető volt a kongresszus minősítéseként, hogy ott tulajdonképpen nem történt más, mint a cégtábla átfestése. Van aki azt mondja: rövid az a sor, melyet az új arcok alkotnak. Más vélemény szerint, ha a többpárti, nyugat-európai választási szokás szerint kiplakátolnák a képviselők fényképét, meglehet, a választópolgár azt érezhetné hogy ezekkel az arcokkal már találkozott, némelyikkel úgy is, hogy a május elsejei felvonuláson vitték a képet. A kérdés tehát az, hogy elképzelhetőnek tartja-e, hogy az MSZP olyan képviselőket állít, akik nem kötődnek szorosan a párthoz, ám teljesen megbíznak bennük a választók? alc. Az új vezetőség elvei - A kérdés első részére azt felelem, hogy itt, ezen a kongresszuson radikális változás történt. Elég, ha az Elnökség tagjaira utalok, akiknek több, mint a felét korábban nem nézték jó szemmel egyetlen pártbizottságon sem. Mások eddig is funkciókban voltak, de elkötelezetten akarták a reformokat és dolgoztak is érte. Mindenképpen ez a két csoport alkotja a többséget. Ha a tendenciák szerint ítéljük meg a párt vezetését, akkor egyértelműen az új szellem érvényesülésében bízhatunk. (folyt.) 1989. október 17., kedd 13:19
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »