|
|
|
|
Négyszemközt dr. Torgyán Józseffel 10.
|
----------------------------------
München, 1990. augusztus 9. (SZER, Figyelő) - Négyszemközt dr. Torgyán Józseffel, a Független Kisgazdapárt parlamenti csoportjának a vezetőjével. A riporter Szekeres László:
- A kisgazdapárti frakció szobájának tanácstermében állunk egymással szemben Torgyán Józseffel, akiről nagyon-nagyon sokat hallani sajtóban, rádióban, televízióban. Sokszor látjuk, tudjuk a szerepléseit. Ismerjük a Torgyán-jelenséget, de tulajdonképpen nagyon keveset tudunk arról, ki is Torgyán József. Tehát: hadd kezdjük ott Jóska, ki vagy, honnan jöttél?
- Kezdjük akkor a családi hátteremmel: anyai ágon görög katolikus papcsaládból származom. Az anyai nagyapám egy ismert görög katolikus pap, aki egy híres szónok volt, valószínűleg innen örököltem a szónoki készségemet. Az édesapám pedig egy szatmári parasztcsalád gyermeke. Ők földműveléssel foglalkoztak, és akkor adta el édesapám a földjét, amikor a négy gyermekét taníttatni akarta, és ezért édesanyámmal és a családdal felköltöztek Budapestre. Én mindössze 4 éves voltam, de úgy látszik a vér nem válik vízzé, mert a szatmári szülőföld, az meghatározó maradt az életemben. Úgy látszik, az ember a szülőföldet semmilyen körülmények között nem tudja elfelejteni és annak a jelentősége soha nem csökken.
- Mennyiben érzed meghatározónak a szülőföldedet és a földhöz való kötődésedet, hiszen falusi gyermekként születtél, városi gyerekként nőttél fel?
- Én nem is a születésemből fakadó tényeket emelném ki, hanem inkább az életutamból kiemelném azt a tényt, hogy amikor én még 13 éves gyerek voltam, akkor halt meg az édesapám, a nővérem a II. világháborús éhezések következtében kapott tüdővészt és 15 éves volt, amikor meghalt, négy nyelven beszélt már akkor, egy kiugró tehetség volt. (folyt.)
1990. augusztus 9., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Négyszemközt dr. Torgyán Józseffel - 1. folyt.
|
Ezt követően az édesanyám nagyon nehéz körülmények között nevelte özvegyen a három életben maradt gyermekét. És ennek a következménye volt az is, hogy én minden nyári szünetben dolgoztam, nehéz fizikai munkát végeztem, hogy tovább tudjak tanulni. Miután az egyetem elvégzése után is néhány alkalommal sor került arra, hogy segédmunkásként kellett dolgoznom, így megismerkedtem a munkások életével, és miután kubikusként is dolgoztam egy ideig - ott csak a szülőföldemről származó parasztemberekkel találkoztam -, így megismertem a parasztok nehéz sorsát is. Talán ez volt az a momentum az életemben, ami fokozottabb mértékben ráirányította a szülőföldre az én tekintetemet. Talán ezért van az, hogy a szokásosnál nagyobb most már bennem a szülőföldhöz való kötődés, mert az egyben társadalmi problémák megértéséből is fakad, tehát ez a kettő valahogy párosult egymással. Így lett nálam meghatározó a szülőföld szeretete.
- Az előbb említetted, hogy egyetemista korod után is dolgoztál segédmunkásként. Én úgy tudom, hogy te kitüntetéssel végezted az egyetemet, évfolyamelsőként és nagyon sokat vártak tőled a tanáraid. Hogy volt ez?
- Én valóban kitüntetéses diplomával végeztem, és az egyetemi éveim alatt minden nemzetközi jogi pályadíjat én nyertem, így a Tudományos Akadémia által meghirdetett ilyen díjakat is én vittem el. Ennek következtében diplomáciai vonalra kerülhettem volna annál is inkább, miután a nemzetközi jogi tudományos diáktársaság elnöke is lettem, és nemzetközi jogból gyakorlati órákat is vezettem. Azonban ehhez be kellett volna lépnem a kommunista pártba, de miután nem léptem be, így nem kerülhettem diplomáciai vonalra. (folyt.)
1990. augusztus 9., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Négyszemközt dr. Torgyán Józseffel - 2. folyt.
|
Ellenben el kellett mennem akkor hónapokig segédmunkásnak, de ebből konfliktusom támadt az egyetemi elhelyező hatósággal és akkor az acélöntő és csőgyárban homokcsákányozással töltöttem ezeket a hónapokat, majdnem 30 fokos hidegben. Itt ismerkedtem meg közelebbről a szatmári kubikusok életével és ez volt az a momentum az életemben, ami abszolút elkötelezetté tett a munkásság és a parasztság sanyarú sorsa iránt.
- Később mégis ügyvéd lettél. Méghozzá jónevű ügyvéd. Ez hogy történt?
- Végül is az egyetemi kiugró tanulmányi eredményem ahhoz volt elegendő, hogy az ügyvédi pályára engedtek, ami abban az időben egy jelentős dolognak számított, mert én úgy tudom, hogy mindössze ketten kerülhettünk az ügyvédi pályára. Tehát azt kell, hogy mondjam, hogy így kerültem az ügyvédi pályára, ilyen körülmények között. De az ügyvédi pályáról is távoznom kellett, ugyanis az 1956-os magatartásom miatt kizártak az Ügyvédi Kamarából, mégpedig olyan határozottal, amely indokolást nem tartalmazott, fellebbezni ellene nem lehetett, így 1958 augusztusában kitüntetéses diplomával a zsebemben és úgy, hogy az ügyvédi vizsgát külön jegyzőkönyvi dícsérettel tettem le, végül is mégint a segédmunkási terület maradt a számomra. Hónapokon keresztül, amí tovább mélyítette természetesen az előbb említett elkötelezettségemet.
De végül is azután hánapokkal később sikerült visszaverekednem magam az ügyvédi területre: Újpesten lettem ügyvéd. Újpestre úgy kerültem, hogy eredetileg a budapesti 1. számú ügyvédi munkaközösségben voltam én jelölt, és ide fel is vett engem a taggyűlés ügyvédnek, amikoris egy dr. Vadas György nevű szélsőbaloldali ember, az Ügyvédi Kamara pártbizottságának tagja megfenyegetett azzal, hogyha önként nem távozom ebből az ügyvédi munkaközösségből, akkor az 1956-os magatartásom miatt büntető feljelentést fog ellenem tenni a politikai rendőrségen. (folyt.)
1990. augusztus 9., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Négyszemközt dr. Torgyán Józseffel - 3. folyt.
|
Végülis akkor, a többi ügyvéd tanácsára és a saját józan eszemre hallgatva nem vettem igénybe azt a lehetőséget, hogy az akkor legjobbnak számító 1. számú ügyvédi munkaközösségben maradjak, hanem kimentem Újpestre, hogy ne legyek annyira szem előtt. Végül is ezt az időszakot eredményesen túléltem, bár tény az, hogy nem nézhettem politikai ügyekbe, nem nézhettem katonai ügyekbe, mert megbízhatatlan voltam az ügyvédi társadalom számára is. Rengeteg szegényembernek az ügyét vittem, nem tíz- és nem százszámra, hanem mondhatnám, a közel 35 éves ügyvédi működésem alatt ezerszámra vittem ingyen ügyeket. Ezt tekintette a bolsevizmus kapitalista gondolkodásmódnak, mert sokkal inkább megfelelt számára az az ügyvéd, aki kíméletlenül felszámította az ügyvédi munkadíjat, de lojális volt a kommunista hatalomhoz.
- Ez azt hiszem, hogy nem kapitalista életvitel és gondolkodásmód, hanem inkább keresztényi. Akkor hadd kérdezzem azt, hogy mit jelent számodra a kereszténység, illetve mit jelent számodra a hit, az emberség, az Isten?
- Meg kell, hogy mondjam, édesanyám végtelenül vallásos volt. Bennem kialakult egy isten-kép, amiben én hiszek a mai napig. Más kérdés az, hogy a vallás köt - mint ahogy azt egyes vallási irányzatok minden fölé helyezve hirdetik -, én nem tudom elfogadni, mert én az emberiességet és a humánumot helyezem mindenek fölé. Inkább én az erőszakmentes Istenben hiszek.
- Most humanizmust, toleranciát emlegettél. Hogy tudod összeegyeztetni ezt azzal a Torgyán-jelenséggel - amiről végeredményben híres lettél igazán, és amit azonosítanak a kommunizmus, illetve a kommunisták, szinte szélsőséges gyűlöletével -, a velük való leszámolás szándékával? (folyt.)
1990. augusztus 9., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Négyszemközt dr. Torgyán Józseffel - 4. folyt.
|
- Nos, én nem a kommunistákat gyűlölöm. Én ilyet soha nem mondtam, és soha ilyen érzés bennem nem volt. Hadd legyen szabad kiemelnem azt, hogy nem azért tartottam ezeket a beszédeimet, mert én bárkit is bántani akartam ezzel, én védeni akartam a teljesen kiszolgáltatott vidéki lakosságot. Amikor ezek a beszédek elhangzottak, akkor páni félelem uralkodott vidéken, az emberek nem akarták elhinni, hogy létezhet az, hogy valaki megjelenik az ő körükben és azokat a despotákat, akik az ő életüket az elmúlt évtizedekben megkeserítették, akik olyan sok megaláztatást és szenvedést hoztak rájuk, hogy ezt bárki is kifogásolhatja. Pláne olyan stílusban, mint én, hogy erről lerántottam legkeményebben a leplet, és követeltem ezeknek a személyeknek a büntetőjogi felelősségre vonását is. És én itt látom a dolog lényegét.
Szerintem aki ilyen szemlélettel fellép, az semmiképpen sem lehet szélsőséges, mert hiszen a cél az , hogy a kiszolgáltatott falusi lakosságot ebből a nyomorúságos helyzetéből segíteni kell felemelni.
- Te azt mondtad, hogy ezeket a beszédeket mondtad - múlt időben. Tény az, hogy mióta megkezdődött a szabad, demokratikus parlament üléssorozata, azóta ez a Torgyán-jelenség változik. A higgadt és körültekintő, élesen és azonnal reagáló politikust is úgy néz ki, hogy kezdik elfogadni az emberek. Ugyanakkor egy-két nappal ezelőtt azért még azt mondtad a Parlamentben, hogy számonkérést tartasz jogosnak.
- Nos, a következőről van szó: a választási hadjárat befejezése után nyilvánvalóan más volt a feladat, mint a választási időszakban, amikor a keményen meglévő bolsevista uralmat kellett felszámolni. Tehát ezek - amint mondottam az előbb -, félelemoldó és a bolsevista hatalmat szétzúzni szándékozó beszédek voltak. (folyt.)
1990. augusztus 9., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Négyszemközt dr. Torgyán Józseffel - 5. folyt.
|
Amikor jogilag sikerült ez az eredmény - tehát a bolsevizmust jogilag megszüntettük, és az új parlament elkezdte működését -, akkor nyilván egészen más volt a feladat. Márpedig az én megítélésem szerint bolond ember az, aki 30 fokos melegben ugyanolyan ruhát vesz fel, mint 30 fokos hidegben. Tehát én ennek megfelelően ruhát váltottam: a követelményeknek megfelelő beszédet tartottam.
Kivételt képez ez alól az a beszédem, amikoris konkrétan arról volt megint szó, hogy óriási terhet akarnak a nép vállaira rakni, éppen a régi bűnök felszámolásának következményeként. Az én megítélésem szerint pedig ezeket az összegeket elsősorban a bűnös rétegek felelősségre vonása útján kellene előteremteni, mert szerintem nem az a kivetni való, hogy én kemény szavakat használok azokkal szemben, akik ilyen helyzetbe hozták az országot, hanem az a kivetni való, hogy ezek az emberek 40 éven keresztül sarcolhatták, sanyargathatták a népet, változatlanul az ő bűnük eredményeként a népnek kell ezt megint megszenvednie.
Ne csodálkozzon senki azon, hogy én időnként kénytelen leszek ilyen stílusban kirohanni az ilyen megítélés ellen, mert valakinek végül is ezt meg kell tennie. A népnek erre nincs lehetősége, a népből nem fognak ideengedni senkit, a nép nem fog tudni sajtót kapni, rádiót, televíziót kapni, tehát nekünk, a megválasztott parlamenti képviselőknek (sic ), vagy közülünk néhányaknak kell ezt a feladatot magukra vállalnunk.
De most már nemcsak az oroszlányi bányászoktól, hanem a legkülönbözőbb munkáskollektíváktól és a legkülönbözőbb vidéki gyűléseken elhangzó népi követelésként vissza lehet hallani, az én korábbi beszédeimben felhozott okok, azok a valóságos okok, és azok széles népi követeléssé váltak. (folyt.)
1990. augusztus 9., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Négyszemközt dr. Torgyán Józseffel - 6. folyt.
|
- Ugyanakkor nagyon sokan olyanok is vannak, akik nem a Parlamentben ülnek és mégsem tudnak azonosulni a te stílusoddal. Nagyon sok olyan embert is ismerek viszont, aki maximálisan azonosul és rajong érted. Tehát szélsőséges indulatokat gerjesztesz, szélsőséges vélemények jönnek létre a tevékenységed nyomán. Ezt jónak tartod, szükségesnek, vagy pedig talán jobb lenne, hogyha egy kicsit simább lenne körülötted a víz, nem lenne ilyen nagy a hullámverés?
- Nos, végül is azzal számolni kell, hogy forradalmi időket élünk. Igaz, hogy ez a forradalom nem véres forradalom és én rendkívül örülök ennek, mert így a mi fejlődésünk sokkal zökkenőmentesebb lehet és sakkal inkább gyorsabb lehet, de azért mégiscsak egy forradalom zajlik ebben ez országban, egy rendszerváltozás zajlik. Egy rendszerváltozás olyan óriási kérdéseket vet fel, amelyeket nem lehet lagymatag módon felvetni. Ezeket igenis olyan szenvedélyessé kell, az igazságtudatnak olyan érvényesítési törekvésével kell felvetni, amelyekhez hozzátartozik az, hogy ezek megfelelő stílusban kerüljenek előadásra. Nyilvánvaló langyosan beszélni arról, hogy nekünk szakítanunk kell azzal a keleti kiszolgáltatottsággal, amibe a kommunizmus 45 éve ezt az országot belevitte, és végre Nyugathoz kell tartoznunk -, erről nem lehet szenvedély-mentesen beszélni. És azt is világosan látni kell, hogy nekünk egy utat kell szabnunk a nemzet elé, hogy milyen az a jövő, amiért mi harcolunk és amit mi szeretnénk ennek az országnak kivívni.
Itt meg kell mondanom, hogy nem a keleti demagóg, a népet lealacsonyító társadalmi rendszer az, amit mi szeretnénk elérni, hanem a nyugati jóléti társadalom. És ezt nekünk szenvedélyesen, az igazságtudatunk biztos sikerében kell tennünk Ezt pedig nem lehet langyosan, száraz stílusban előadni. (folyt.)
1990. augusztus 9., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Négyszemközt dr. Torgyán Józseffel - 7. folyt.
|
Egyébként is ugye, a kommunizmus blöffjeit lehetett évtizedeken keresztül siralmas politikusoknak felolvasniuk 3-4 elemivel, akadozva felolvasni azt, amit leírtak nekik. A nép szemében teljesen közömbös volt, hogy azt, hogy adták elő. Tudták, hogy ez hazugság.
De az igazságot nemcsak gondolatokkal, hanem szenvedélyes tartalommal is meg kell tölteni, és azt úgy kell előadni, hogy az megfogja a hallgatóságot. +++
1990. augusztus 9., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok:
" - Na ide figyeljenek, a hócipőm kezd tele lenni, hogy az egyesen néptánc van,a kettesen néptánc van. Elegem van egyszer s mindenkorra, viszont látásra, viszont hallásra, forduljanak föl...
- Beleznay Edit 49 éves rokkantnyugdíjas gyógyszerész vagyok a harmadik kategóriában, három éve. X. kerület, Gergely u. 116. Kérném nagyon a segítségüket, ha módjukban állna, hogy a budapesti KÖJÁL-nál hogy segitsenek, szeretnék dolgozni, valami élelmiszerellenőrzési területen. 662-812"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|