|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, A munka világa, Szép Zoltán:
A vezetői tekintély lejáratása
"A vezetői tekintély lejáratása mindannyiunknak ártott - állítják a
jászberényi Aprítógépgyár műhelykollektívái, de bárki más, még olyan
is, aki a politika iránt közömbösséget mutat, így gondolkodik: a
vezetői tekintélyre vigyázni kellett volna, s nem felülről diktált
utasításokkal, hanem a vezetői munkakör fontosságának maradéktalan
elfogadtatásával.
Eltorzítása tehát a valóságnak - mégpedig súlyosan - az a
közkedvelt kitétel, hogy a vezetők tekintélye "csak úgy"
lejáratódott. Ez a személyes elemeket kívülrekesztő megfogalmazás a
társadalomfejlődés természetes velejárójaként igyekszik ezt a
szomorú állapotot érthetővé tenni - persze sikertelenül.
Nem a társadalomfejlődés járatta le a vezetőket, hanem éppen
ellenkezőleg: a társadalom fejlődésének mesterséges megakadályozása.
A káoszteremtés az értékteremtés álcájában zajlott. A tulajdonosok
elüldözésével bekövetkező helyzetet a munkástulajdon új időszakának
mondták az ideológusok. Ehelyett tulajdoni anarchia vette kezdetét."
|
|
|
|
|
|
|
Jogi bizottság - maratoni ülés (1. rész)
|
1989. november 16., csütörtök - Számos törvénymódosítási javaslatot és képviselői önálló indítványt tűzött napirendjére - a novemberi ülésszakra készülve - az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága csütörtökön kezdődött ülésén, amelyen megjelent Fodor István, az Országgyűlés megbízott elnöke is.
Elsőként Vona Ferenc (Pest megye), az alkotmánybíróság bíráinak megválasztását előkészítő bizottság elnöke arra kérte képviselőtársait, értelmezzék az alkotmánybíróságról szóló törvénynek a bírák szakmai feltételeit megállapító rendelkezését, mivel az - véleményük szerint - nem egyértelmű. Az említett 5. paragrafus (2) bekezdéséről Kulcsár Kálmán és Szilbereky Jenő mondott szakvéleményt. Álláspontjuk eltért egymástól: az igazságügyminiszter szerint e rendelkezés értelmében államigazgatásban dolgozó szakember nem jelölhető e tisztségre. A Legfelsőbb Bíróság elnöke ezzel szemben úgy vélte, hogy - a bírák, ügyészek, ügyvédek és jogtanácsosok mellett - az államigazgatási szerveknél jogi alaptevékenységet végzők is elnyerhetik e megbízatást, hiszen végzettségük ebben az esetben szakirányú. A vitában szót kért Raft Miklós - akinek személyével kapcsolatban e jogértelmezési probléma korábban felvetődött - , s visszalépett alkotmánybíróvá jelölésétől. Méltánytalannak tartotta azonban, hogy ilyen ,,formális jogértelmezéssel,, ki lehessen szorítani e tekintélyes testületből a közigazgatási szakembereket. Szükségesnek tartotta megjegyezni: Kulcsár Kálmánnak is szerepe volt abban, hogy vállalta a jelöltséget, hiszen a miniszter korábban úgy vélekedett, hogy eddigi szakmai életútja megfelel a jogszabályi előírásoknak. Furcsállotta, hogy a miniszter két hét alatt megváltoztatta véleményét. Kulcsár Kálmán ismét leszögezte, hogy nem személyekről, hanem jogértelmezésről, tartalmi és formai kérdésekről van szó. Mint mondotta, az alkotmánybíróság hiteléhez nem férhet kétség. Ha már a jelöléskor megkérdőjelezhető valakinek a személye, az bizalmatlanságot eredményez az alkotmánybírósággal szemben. Ezt követően foglalt úgy állást a jogi bizottság - öt tartózkodással -, hogy az idézett bekezdést ,,tágabban kell értelmezni,, azaz az államigazgatás területéről is jelölhessenek alkotmánybírát. E véleményük indokolását az Országgyűlés elé terjesztik. (folyt. köv.)
1989. november 16., csütörtök 17:27
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|